Pirruszi győzelmet arathat Trump, ha sikerül Kínát megfosztania a legújabb technológiai vívmányoktól.

Kína birtokában van a ritkaföldfémek kincse, míg az Egyesült Államok a technológiai tudás és know-how terén erős. Ezzel a két tényezővel lehetne röviden összefoglalni a két globális hatalom ütőkártyáit a közel egy évtizede tartó, egyre intenzívebb technológiai konfrontációban. Egy szakújságíró, akivel beszélgettünk, úgy véli, hogy jelenleg Amerika áll nyerésre, de kérdéses, hogy ez meddig tart.

Egy újabb fejezet nyílt az Egyesült Államok és Kína között zajló technológiai háborúban, amely továbbra is feszültséget szül a globális piacon. Kína kereskedelmi minisztériuma nemrégiben bejelentette, hogy további szigorításokat vezetnek be a ritkaföldfémek és az azokkal kapcsolatos feldolgozási technológiák exportjára vonatkozóan. Ezúttal a fókusz a ritkaföldfém-mágnesekre irányul, amelyek kulcsszerepet játszanak számos modern technológiai alkalmazásban.

Kína szigorú exportengedélyezési politikát folytat, és nem engedélyezi olyan külföldi felhasználók számára a termékeik vásárlását, akik katonai célokat szolgálnak. Amennyiben a nyersanyag a nyugati félvezetőgyártáshoz kapcsolódik, a Kínai Kommunista Párt alaposan megvizsgálja a benyújtott kérelmeket. A legfrissebb bejelentések újabb lépések az egy évtizede tartó amerikai stratégiai intézkedések sorozatában, amelyek célja Kína elvágása a nyugati technológiai ismeretektől, különösen a Biden- és Trump-érák alatt fokozottan érvényesülő nyomásgyakorlás keretein belül.

Az Egyesült Államok már a 2010-es évek közepétől fokozatosan korlátozza Kína technológiai hozzáférését, a "nemzetbiztonsági kockázat" fogalmára hivatkozva. Ennek következményeként a kínai Huawei Technologies termékei kiszorultak a nyugati piacokról. Az Egyesült Államok és az EU tagállamai nemcsak a chipgyártáshoz szükséges technológiák exportját akadályozták meg, hanem a Huawei szoftver-licenszeihez való hozzáférést is ellehetetlenítették. Ennek eredményeként, bár a Huawei továbbra is kiváló minőségű okostelefonokat kínál, a Google Android ökoszisztémájához tartozó alkalmazások, mint például a YouTube, Gmail vagy a Gemini, nem érhetők el az eszközein. Ennek következményeként a kínai vállalat piaci részesedése drámaian csökkent a nyugati piacokon, különösen az Egyesült Államokban.

A technológiai háborúban Joe Biden nyitotta meg az újabb frontot. Elnöksége alatt fogadták el a CHIPS Act néven elhíresült törvényt, ami több mint 50 milliárd dollárt irányzott elő az amerikai félvezetőgyártás fejlesztésére. 2022-től az Egyesült Államok megtiltotta a GPU-k, speciális számítógépes processzorok kivitelét Kínába. Emellett folyamatosan visszaszorították a mesterségesintelligencia-számítások gyorsítására alkalmas chipek exportját.

"Nemcsak azért, hogy a kínai DeepSeek fejlesztéseit ezzel gátolják, hanem az amerikaiak nem szerették volna, hogy ezek a technológiák a kínai katonai célú projektekhez járuljanak hozzá. Meg akarták akadályozni, hogy a kínaiak mondjuk AI segítségével tudjanak egyre jobb minőségű katonai szimulációkat végezni" - mondta el lapunknak Koi Tamás, a HWSW szakújságírója.

Majd jött Trump és az ő vámpolitikája, aminek a fő célja (más kérdés, hogy reális, vagy sem), hogy a gyártás a lehető legtöbb iparágban kezdjen el visszaköltözni az Egyesült Államokba. Technológiai fronton úgy egyszerűsíthetnénk le a helyzetet, hogy az amerikai elnök azt szeretné, hogy a chipgyártás lehetőleg minél inkább az Egyesült Államokban, de semmiképp se Kínában valósuljon meg. És itt lép képbe a harmadik szereplő, ami ráadásul egy kínai-amerikai fegyveres konfliktus árnyékában éli a mindennapjait: Tajvan.

A szigetország, bár méretei csekélyek, a világ technológiai színpadán mégis elengedhetetlen szereplővé nőtte ki magát. "Az utóbbi évtized során a tajvani félvezetőipar vált a vezető tényezővé a nagy teljesítményű processzorok gyártásában: a globális termelés 80-90 százaléka itt zajlik" - tette hozzá Koi Tamás.

A világ vezető félvezetőgyártója a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC), amely a legmodernebb technológiai megoldásokat alkalmazza, beleértve a 3 nanométeres chipek előállítását is. Ezen a téren csupán a dél-koreai Samsung versenyezhet vele a Távol-Keleten. Ezzel szemben Kína legnagyobb félvezetőgyártója, a Semiconductor Manufacturing International Corporation (SMIC) csak 7-14 nanométeres chipek gyártására képes, ami jelentősen elmarad a TSMC és a Samsung teljesítményétől.

Tajvan tudatosan és következetesen alakította ki magát a globális félvezetőipar kulcsfontosságú központjává. A helyi félvezetőgyárakban rendkívül magas szakképzettséggel rendelkező szakemberek dolgoznak, akiknek a képzése és felkészítése hosszú éveket vesz igénybe. Éppen ezért meglepő Donald Trump legutóbbi nyilatkozata, amely szerint "Tajvannak fizetnie kell azért, mert ellopta a chipgyártást." Ez a kijelentés figyelmen kívül hagyja a valóságot, hiszen Tajvan nemcsak hogy nem "lopta" el a technológiát, hanem hosszú távú befektetésekkel és oktatási programokkal építette fel saját iparát.

Valójában a TSMC messze megelőzi a globális versenytársait, és még az első számú amerikai félvezetőgyártó, az Intel is jelentős lemaradást szenved el tőle a technológiai fejlődés terén. Az amerikai elnök ezt nyilvánvalóan aggasztónak találja, hiszen augusztusban az amerikai kormány 10 százalékos részesedést szerzett a TSMC-ben, míg szeptemberben az Nvidia is beszállt az Intelbe. Érdekes módon a világszerte legmagasabb tőzsdei kapitalizációval rendelkező Nvidia is Tajvanon, a TSMC-nél készítteti chipjeit. Az ő legnagyobb értéke a szakértelem és a processzorok tervezése, amelyek nélkülözhetetlenek minden mesterséges intelligencia platform számára, különösen az adatközponti GPU-k esetében.

A tajvani chipgyártás nemcsak elképesztő bevételeket generál az ország számára, hanem egy ennél is fontosabb, geopolitikai biztosítékkal bír.

A "tajvani szilícium pajzs" kulcsfontosságú biztonsági tényezőt jelent a szigetország jövője szempontjából. Az elmélet lényege, hogy ha Kína katonai agressziót indít Tajvan ellen, az Egyesült Államok beavatkozna, hogy megóvja a globális ellátási láncokat. E mögött az a meggyőződés áll, hogy a tajvani technológiai szektor védelme nem csupán a sziget érdeke, hanem a világ gazdasági stabilitásának is alapvető feltétele.

Koi Tamás hangsúlyozta, hogy a jelenlegi, túlzott piaci koncentráció sérülékenysége nem csupán egy katonai konfliktus révén válik nyilvánvalóvá. Emlékeztetett arra is, hogy a koronavírus-járvány jelentős mértékben megbénította az értékláncokat; az autóipar, például, csak az elmúlt egy-két évben tudta átvészelni a chiphiány okozta nehézségeket.

Az Egyesült Államok törekvése, hogy a chipgyártását diverzifikálja, jelenleg összetett helyzetet teremt Tajvannal és Dél-Koreával. A Trump-kormányzat kereskedelmi minisztere, Howard Lutnick, a közelmúltban kifejtette, hogy céljuk az, hogy az amerikai piacra szánt chipek felét, amelyeket a TSMC gyárt, az Egyesült Államokban állítsák elő. A tajvani vállalat azonban úgy véli, hogy ez nem kivitelezhető. Mindazonáltal már érkeztek hírek arról, hogy a TSMC gyárakat létesít az Egyesült Államok területén, és a Samsung is bejelentette hasonló szándékait. Ezen kívül az Intel állami támogatása is a hosszú távú célok között szerepel, amely a hazai chipgyártás erősítését célozza.

De térjünk vissza a kínai-amerikai technológiai háborúhoz! Kína egyelőre a ritkaföldfémek exportjának korlátozásával tud csak visszavágni az amerikai know-how visszatartására. Ennek a politikának az ágyaz meg, hogy Kína a világ ritkaföldfém-bányászatának körülbelül 70 százalékát adja. Bár ritkaföldfém-lelőhelyek természetesen máshol is akadnak (például Alaszkában, Ausztráliában), az új bányák megnyitása és a kitermelés megkezdése több évet is igénybe vehet. Ráadásul Kínában nem kötik olyan erőteljesen az állami és piaci szereplők kezeit a fenntarthatósági, környezetvédelmi előírások. Ugyanakkor ezek a kínai válaszlépések mégsem olyan erőteljesek, hiszen a ritkaföldfém-exportból természetesen nekik is óriási bevételeik származnak. Vagyis a korlátozások sok esetben a saját érdekeik ellen szólnak.

A kulcskérdés, hogy Kínának valójában mennyire fáj, hogy az Egyesült Államok próbálja megfosztani őket a legújabb technológiai vívmányoktól. Az Nvidia esete tökéletesen szemlélteti a jelenlegi piaci helyzetet. Az amerikai cég ugyan értékesíthet termékeket Kínába, de csupán "lebutított", a kínai igényekhez igazított, alacsonyabb teljesítményű gyorsítóchipek formájában. Noha az amerikai kormányzat megpróbálta megakadályozni ezt a lehetőséget, az Nvidia ügyes lobbizása révén végül sikerült megvédenie érdekeit.

A chipgyártás lényegében egy méretgazdaságossági problémakör. Az iparági vállalatok gyakran magas selejtarány mellett működnek, amely Kínában még kiugróbb. "Kínában körülbelül minden második chip, amelyet a gyártósorokról leválnak, nem használható, és végül a szemétben landol. A selejtarány javítása érdekében elengedhetetlen a növekvő megrendelésállomány. Noha Kínának vannak jelentős IT-vállalatai, ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy a globális igényeket kielégítse" - fejtette ki Koi Tamás.

A szakújságíró véleménye szerint a technológiai versenyben jelenleg az Egyesült Államok áll nyerésre, de ez a helyzet nem tartós. Kína, bár még nem érte utol az amerikai chipgyártást, gyors ütemben fejlődve közelíthet a világ vezető hatalmához.

Jensen Huang, az Nvidia alapítója és vezérigazgatója nemrégiben figyelmeztette Donald Trumpot egy exkluzív munkavacsora keretében. A Tajvanon született amerikai üzletember véleménye szerint nem lenne bölcs dolog teljesen elszigetelni Kínát az mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztésektől. E lépés következménye csupán annyi lenne, hogy a távol-keleti szuperhatalom még inkább megerősödik, hiszen kénytelen lesz saját belső piacára támaszkodni, és versenyképes chipek előállítására kényszerül. Nem elhanyagolható, hogy a kínai elektromos autók robbanásszerű fejlődése és a Tesla piaci pozíciójának gyengülése is eszébe juthatott Trumpnak, amikor Jensen figyelmeztetései eljutottak hozzá.