Magyar Péter a Tusk-irányvonalat kívánja követni | Demokrata

A jelenlegi magyar politikai események szoros analógiát mutatnak a két évvel ezelőtti lengyel történésekkel - állítja egy lengyel konzervatív politikai elemző. Orbán Viktor békemenetével szemben most megjelent Magyar Péter, akit sokan a "magyar Tusk" néven emlegetnek. Támogatói sem titkolják, hogy a lengyel liberális stratégiát veszik alapul. A brüsszeli támogatók - mint Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője - hasonló taktikát alkalmaznak, mint korábban Lengyelországban: zsarolás, propaganda és mesterségesen generált válsághelyzetek révén próbálnak nyomást gyakorolni.

2023-ban Lengyelországban Donald Tusk a "boldog ország" és a "nemzeti megbékélés" ígéretével lépett színre, azonban a valóságban bosszúpolitikát vitt véghez. A választások során a hangsúly a remény és az egység üzenetén volt, de a tettei inkább a megosztottság irányába mutattak.

- jelenti ki írásában Marcin Romanowski, majd hozzáteszi:

A konkrét programpontokat nélkülöző jelszavak mögött egy mély gazdasági válság, jelentős költségvetési hiány, fokozódó infláció és a lengyel gazdák megélhetését súlyosan érintő ukrán import problémája húzódott meg. A lengyel kormány beleegyezett a migránsok kötelező elosztásába, miközben az iskolákban teret engedett a genderideológiával kapcsolatos nézeteknek. A legszembetűnőbb "eredmény" a politikai befolyás alá vont igazságszolgáltatás lett, valamint a jobboldali hivatalnokok és közéleti szereplők elleni megtorlások sorozata.

Romanowski megfigyelései alapján Budapesten is hasonló forgatókönyv bontakozik ki: Magyar Péter titokzatos ígéretei és a "tisztogatás" jelszava a lengyel példa nyomdokain halad. A "felelősségre vonás" szócska említése azt sugallja, hogy a baloldal győzelme esetén politikai tisztogatásba kezdhet, akárcsak Lengyelországban.

A globális érdekeket képviselő csoportok a nemzeti összetartásról értekeznek, ám valójában a megosztottságot fokozzák, és külső támogatások révén próbálják visszaszerezni a hatalmat.

Romanowski hangsúlyozza, hogy Donald Tusk példája figyelmeztetés Magyarország számára: a választások előtt "nemzeti" jelszavakat hangoztatott, de győzelme után feltétel nélkül engedelmeskedett Berlinnek és Párizsnak, feladva Lengyelország érdekeit. Brüsszel most hasonló taktikát követ Budapesten: ma még hízelegnek, holnap már követelőznek majd - természetesen Magyarország rovására.

A cikk írója hangsúlyozza, hogy Lengyelország súlyos áldozatok árán tapasztalta meg a globalista hatalomátvétel következményeit: üres ígéretek, gazdasági visszaesés, politikai megtorlások és az államgépezet kisajátítása jellemezték ezt az időszakot. Magyarországnak most elérkezett az ideje, hogy észrevegye ezt a figyelmeztető mintát, és időben megóvja saját szuverenitását. Ehhez nem csupán a kampányfogásokra kell figyelnie, hanem mélyebb megértést kell nyernie a mögöttes hatalmi mechanizmusokról, amelyek befolyásolják a politikai és gazdasági döntéseket.