Oroszország képességei a határvonalon egyensúlyoznak? Egy új jelentés komoly kritikát fogalmaz meg az orosz hadsereg jelenlegi helyzetéről.

Egyfajta fordulóponthoz, mérföldkőhöz közelit Oroszország ukrajnai háborúja, a legfrissebb műholdképekből dolgozó OSINT-elemzők ugyanis állítják: Moszkva már alig, vagy egyáltalán nem rendelkezik jó állapotban lévő, szabad ég alatt tárolt harckocsival. Ez pontosan az a helyzet, amire lényegében senki sem számított 2022 februárjában, amikor Vlagyimir Putyin elindította villámoffenzíváját Kijev, és egész Ukrajna ellen. De miért is különleges pillanat a "jó" állapotú harckocsik kinullázódása, milyen következményekkel járhat ez Moszkva számára, és hogyan befolyásolja a frontvonal alakulását? Ennek jártunk utána.

Létezik egy különösen X platformon aktív közösség, amely az orosz-ukrán konfliktussal foglalkozik, és nyílt forráskódú hírszerzéssel, azaz OSINT-tel foglalkozik. Ez a csoport kifejezetten az orosz páncélosok tartalékainak alakulását figyeli. Fő tevékenységük a nyílt terepen tárolt orosz hadieszközök számbavétele, amelyet műholdfelvételek segítségével végeznek, az eszközöket azonosítva és részletes elemzéseket készítve róluk.

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: Nyilvánvaló, hogy a műholdképek hozzáférhetősége jelentős hátránnyal jár – a legutóbbi változásokra például számos új fénykép megjelenése utal. A képek túlnyomó része 2025 augusztusa és októbere között készült, így joggal feltételezhetjük, hogy az elemzők ezekből a friss adatokból merítettek.

Ezek az információk szintén rendkívül aggasztó helyzetet teremtenek Moszkva számára:

Az orosz hadsereg a háborút megelőzően 7342 tárolt harckocsival rendelkezett, mára ez a szám 2500 darabra apadhatott, ráadásul ebből jelenleg alig 92 T-72B variáns kapta meg az "elfogadható" (Decent) minősítést. A többi esetén az elemzők 1368 darabot "szegényes" (Poor) kategóriába, míg kicsivel több mint 1000 darabot "nagyon rossz" (Worse) csoportba helyeztek el.

Ez egyébként körülbelül 700 harckocsival kevesebb, mint a júniusi adat, ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy nyáron csak részlegesen álltak rendelkezésre friss műholdképek.

Tovább árnyalja ezeket a számokat a harckocsik helyszíni, és típusbeli elosztása, a jó állapotúnak besorolt 92 darab harckocsi ugyanis a 904.-es bázison található. A 904.-es bázis azonban a Krímben található, ezért egyfajta "átzsilipelő" állomásnak minősül: magyarul tehát a hátország szállítmányainak jelentős része ide fut be, innen kerül továbbosztásra a front megfelelő szakaszaira. Mivel az utolsó kép kicsit régi - júliusi - így feltételezhető, hogy az utolsó épkézláb harckocsik már a fronton vannak.

Más szóval, valószínűleg Oroszország számára már nem áll rendelkezésre egyetlen olyan harckocsi sem, amely megfelelő állapotban lenne és raktáron tárolták.

A harckocsik kivonásának folyamata számos érdekes jellemzőt tárt fel. Oroszország ugyanis elkezdte a T-72A változatok raktározott készleteinek mozgósítását, amelyből a 900 példányból már csak 461 maradt. Ez arra is utalhat, hogy a modernebb típusok, mint a T-72B, T-80 és T-90 könnyen felújítható verziói kifogytak. Ennek következményeként a hadsereg régebbi modellekhez és azok korszerűsítéséhez folyamodott.

Különlegesen érdekes pont, hogy az elemzőcsapat 2024 áprilisában (tehát másfél évvel ezelőtt) azt jósolta, hogy átlagos forgatókönyv mellett 2026 elejére következik be ez a pillanat.

Természetesen a fent említett mérföldkő nem jelenti azt, hogy holnaptól az orosz hadműveletek teljesen összeomlanak, és Putyin katonái fejvesztve hátrálnak Ukrajnából. Sokkal inkább egy fokozatos, lassú folyamat indul el, amelynek hatásai a frontvonalon is csak később fognak megmutatkozni.

Fontos, hogy nyomon kövessük a raktárból kivont harcjárművek mozgását, hiszen ezek a járművek általában nem közvetlenül a harctérre indulnak. Helyette először egy MESRB (Katonai Felszerelés Tároló és Javító) bázisra kerülnek, vagy éppen egy gyárba, ahol felújítás vagy modernizálás vár rájuk. E folyamat után a felújított páncélosok a 904-es elosztóbázison tűnnek fel, ahonnan már elérhetik a frontvonalat.

Tehát, függetlenül attól, hogy a bázisok kiürültek, a "jó" állapotú páncélosok áramlása a frontvonalra továbbra is folytatódik. A "félúton" lévő páncélosok számát nehéz pontosan meghatározni, de a veszteség-követő adatbázisok adatai jó iránymutatást nyújtanak. Az Oryx adatai alapján Oroszország a cikk írásakor 4152 harckocsit vesztett el, míg a kivont egységek száma körülbelül 4800-ra tehető. Ez alapján feltételezhetjük, hogy körülbelül 400-800 páncélos lehet az, amelyik már elhagyta a bázist, de még nem érkezett meg Ukrajnába.

Ezért Oroszország valószínűleg még néhány hónapig meg tudja őrizni a jelenlegi utánpótlási ütemét.

A leglényegesebb megállapítás, hogy a "Poor" és "Worse" állapotú 2500 harckocsi nem feltétlenül tekinthető teljesen használhatatlannak. Valójában szinte mindegyik páncélozott jármű felújítható, a különbségek csupán az időigény és a költséghatékonyság tekintetében mérhetők. Az Oroszország számára, amely háborús körülmények között működik, valószínűleg nem jelent problémát a felújítás során alkalmazott erősen rozsdás alkatrészek és alvázelemek használata. Számos videó is dokumentálja, hogyan használnak fel ilyen elemeket a harckocsik revitalizálásához.

A két besorolás közötti legfőbb különbség egyébként abban rejlik, hogy a "Worse" csoportba leginkább azon harckocsik kerülnek, amelyek bontása, alkatrészért történő kannibalizálása megkezdődött. Ezek felújítása még kevésbé gazdaságos, de időben lehet, hogy hatékonyabb.

A jelenlegi orosz harckocsigyártás évente körülbelül 90-100 darabra tehető. Ebből csupán egy apró részesedést képviselnek az új T-90M modellek, melyekből mindössze 5-10 darabot készítenek. A gyártott páncélosok túlnyomó többsége, mintegy 90%-a, azonban felújított harcjárművek formájában érkezik a frontra.

Itt érkezik a "képletbe" a harckocsik általános állapotromlása: azzal, hogy Oroszország kénytelen a "Poor" kategóriába sorolt tankok felújítására fordítani energiáját, azt jelzi, hogy az egyes egységekhez képest jelentősebb munkaterhelés társul. Ha Moszkva nem tudja ezt kompenzálni a gyártókapacitás vagy a humán erőforrások bővítésével, akkor a termelési ütem csökkenésével kell szembenéznie - ami azt jelenti, hogy...

Az orosz haderő helyzete olyan fordulóponthoz érkezett, ahol a harckocsik alkalmazásának mértéke vagy csökken, vagy pedig a teljesítményük mutatói negatív irányba változnak.

Moszkva számára úgy tűnik, hogy a lehetőségek fogynak, és a gyalogsági támadás egyre inkább az egyetlen járható út, szemben a páncélozott egységek alkalmazásával.

Ez a jelenség már nem számít újdonságnak - az utóbbi hónapok frontbeszámolóiban egyre ritkábban olvashatunk páncélozott harcjárművekről. Persze, időnként még találkozhatunk gépesített oszlopokkal végrehajtott, öngyilkossággal felérő támadásokkal, de ezek már nem a főszereplők. A páncélozott járművek helyét fokozatosan átveszi a mélyen elhelyezkedő lövészárkok rendszere, valamint a több kilométeres, drónokkal felügyelt „senki földje”, amely akár 10-20-30 kilométeres területeket is magába foglal.

Az orosz gyalogság pedig már hónapok óta páncélozott harcjárművek nélkül rohamoz - azt azonban nem lehet egyértelműen kimondani, hogy ez a páncélosok hiányára utal. Elképzelhető azonban az, hogy Moszkva már valóban spórolni kezdett a megmaradt harckocsikkal, és ez, figyelembe véve a raktárkészleteket,