Horváth Éva bátor harca a teljes gyógyulásért egy inspiráló történetet mesél el. Az élet kihívásaival szembenézve, Éva nem csupán a fizikai gyógyulásra törekszik, hanem a lelki és szellemi fejlődésre is. Minden egyes nap új lehetőségeket hoz számára, és a

Az orvosok egy időben az amputációt is szóba hozták, de Éva határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy mindent megtegyen a sérült lábának megmentéséért.

Hihetetlen erővel küzd a teljes felépülésért Horváth Éva, aki több műtéten is átesett a balesete után, ám egy bakteriális fertőzés is nehezítette a gyógyulását. A fertőzést sikeresen legyőzte, és úgy tűnik, több műtétre nem lesz szükség, ezért Éva már csak azt várja, hogy a lábát rögzítő vasak kikerüljenek.

Horváth Éva a Blikknek elmondta, hogy a gyógytornászok rendkívül körültekintőek, hiszen a lábában lévő rögzítők miatt nem végezhet hagyományos gyógytornát. Jelenleg a lábujjait hajlítgatja, és néhány egyszerű gyakorlatot is meg tud csinálni, de a valódi előrelépés csak akkor következik be, amikor már nem lesznek bent a fémek. Az orvosok rendszeresen röntgenfelvételeket készítenek a lábáról, ezek alapján fogják meghatározni, mikor lehet eltávolítani a rögzítéseket, de addig nem tesznek jóslatokat a helyzetről.

A kétgyermekes anyukának már attól is javult az állapota, hogy március végén elhagyhatta a kórházat, ám a benn töltött idő alatt nagyon legyengült.

Amikor végre hazaérkeztem és leültem a kerekesszékbe, csak annyit tudtam tekerni, hogy alig pár métert tettem meg, és máris elfáradtam – annyira leépült a fizikai állapotom. A kórházban gyakorlatilag elsorvadtak az izmaim, hiszen minden egyes műtét után újra kellett tanulnom a járást, és összesen nyolc operáción estem át. A fertőzésveszély miatt a kórházi szobámat sem hagyhattam el, így naponta csak körülbelül öt métert tudtam megtenni, és ez a legjobb esetben is csak kétszer sikerült. De itthon, szép fokozatosan, újra kezdett visszatérni a kondim – sóhajtott Éva, miközben a múlt nehézségeire gondolt.

Jelenleg járókerettel mozog, és noha mankóval is támogathatná magát, tudatosan elkerüli ennek használatát.

- Valójában már kísérletezhetnék a járással, de nem tervezem, hogy használni fogom, hiszen amikor végre leteszem a járókeretet, már magam is képes leszek járni - mondta Horváth Éva. - Jelenleg csak úgy tudok közlekedni, hogy szétvágott cipőben, papucsban vagy zokniban mozgok. Később viszont szükségem lesz egy különleges, gördülő talpú cipőre, de azt csak akkor tudom majd viselni, amikor a rögzítővas már nem akadályoz a lábamban.

Az egykori szépségkirálynő gyógyulásának folyamatában óriási lelki támogatást jelentett számára, hogy végre újra együtt lehet a gyerekeivel, akik nemrégiben Baliról hazatértek. Éva egy teljes évig csupán digitális kapcsolattartásra szorítkozott, de most már kezdenek visszatérni a dolgok a megszokott kerékvágásba. Ráadásul egyre inkább körvonalazódik benne az a boldog pillanat, amikor újra képes lesz járni.

- Az, hogy együtt lehet a család, nagyon sokat jelent a gyógyulásomban. A gyerekek is élvezik az itthonlétet, bár Kristóf leginkább fázik - nevette el magát Éva. - Már látom magam előtt a pillanatot, amikor járok. Remélem, ez minél hamarabb bekövetkezik, de karácsonyra már mindenképp így lesz, ebben biztos vagyok. December végére már meghívtak egy futóversenyre, lehet, hogy ott még nem, de hamarosan biztosan tudok majd újra futni is.

Az orvosok korábban még azt is jelezték Évának, hogy előfordulhat, hogy végső megoldásként amputálniuk kell a lábát, de szerencsére ez a végzet nem valósult meg.

Számomra is döbbenetes élmény volt, amikor az orvosok arról kezdtek beszélni, hogy mennyivel kedvezőbb lenne, ha amputálnák... El sem tudtam képzelni, hogy ezt tényleg komolyan fontolgatják. Inkább elviseltem a fájdalmat, de egy dologban biztos voltam: meg kellett mentenem a lábam - osztotta meg tapasztalatait korábban.