Donald Trump összehívta tanácsadóit, hiszen óriási a tét.

Kobalt címmel új regénnyel jelentkezik Frei Tamás. A pekingi játszma nagyon is akutális témát feszeget, az országok sorsát meghatározó emberi gyarlóságról, az elhibázott politikai döntésekről szól, az USA és Kína közti kíméletlen politikai és gazdasági versengésről. S miközben bálterem épül a Fehér Háznál, dúl az orosz-ukrán háború, a Közel-Kelet lángokban áll, és megindult a küzdelem a bolygó fontos nyersanyaiért, a túlélésért. Az Index olvasói most három napon át részletet, összességében egy egész fejezetet olvashatnak Frei Tamás Kobalt című könyvéből, amely a Libri gondozásában jelent meg.

Frei Tamás Kobalt című regényének első részlete izgalmas bepillantást nyújt az Amerikai Egyesült Államok elnöki életébe, bemutatva, hogy ki tegezi, és ki magázza Donald Trumpot. A First Lady, Melania, aki gyakran távol van férjétől, szintén fontos szerepet játszik: megosztja véleményét a férjével, ami a politikai döntések szempontjából is lényeges lehet. Ugyanakkor Trump figyelme megosztott, hiszen egy komoly dilemmával küzd, amelyben sürgős döntést kell hoznia, így tanácsadóit hívja össze a Fehér Házba, hogy közösen keressenek megoldást a felmerült problémára.

Az Egyesült Államok szívében, a lenyűgöző Washington városában található.

Donald Trump összekulcsolt kézzel támaszkodott a Fehér Ház Ovális Irodájának impozáns, több mint százötven éves íróasztalára. Percek óta mozdulatlanul ült, mintha az idő megállt volna körülötte. Előredőlt, súlyát a fehér tölgyből készült asztalra helyezve, miközben mélyen az előtte ülők szemébe nézett, keresve a válaszokat, vagy talán a megértést a feszültséggel teli pillanatban. Arca ráncai között feszültség ült, ahogy a gondolatai kavarogtak, próbálva megbirkózni a felelősséggel, ami az ő vállát nyomta.

A megbeszélésen a legmegbízhatóbb munkatársai voltak jelen, és rajtuk is látszott a feszültség jele.

A kimerültség, ez az egyetlen magyarázat, ismételte magában az amerikai elnök, de legbelül, abban a rejtett zugban, ahová most nem kívánt lemerülni, tudta, hogy valami más húzódik meg a háttérben. Nem csupán a fáradtság az, ami fogságba ejti.

Az univerzum nem téged szolgál, mondta Melania ma reggel, miközben a Fehér Ház nyugati szárnyában véletlenül összetalálkoztak. A felesége, akivel csak a legformálisabb eseményeken beszélgetett, most hirtelen megosztotta vele ezt a gondolatot, kérdések és köszönések nélkül. Olyan volt, mintha egy apró, de jelentős megjegyzést tett volna az éppen aktuális kínai hírekről, mintha csak futólagos megjegyzés lett volna. Valószínűleg éppen ezekre utalt, hiszen másra nem igazán gondolhatott. Az univerzumnak nem ő a középpontja – ez a gondolat most hirtelen világossá vált.

Ezután Melania könnyed léptekkel folytatta útját a lépcsőn, ahogy a fokok alatt elhaladt.

Hosszú évek óta nem aludtak egy szobában, sőt még ugyanazon az emeleten sem. Semelyik rezidenciájukban. A Fehér Házban ő a második szinten, Melania a harmadikon, a saját, speciális elvárások szerint kialakított wellness spa mellett. Messze tőle. Ha egyáltalán itt volt, mert az elnök felesége az ideje nagy részét New Yorkban és Floridában töltötte. Ritkán látták egymást, de ma a lépcsőn mégis összefutottak, amikor Melania a saját reggelizőszobája felé tartott.

A Fehér Ház intim részlegében, az épület nyugati szárnyában, hatvanöt különálló szoba és tizenhét fürdőszoba várta a lakóit. Ebből csupán harminckilencet vettek igénybe, viszont mind a tizenhét fürdőszoba kihasználásra került. A helyszín lehetőséget biztosított arra, hogy akár Melania Washingtonban tartózkodjon, s közben szinte észrevétlenül elkerüljék egymás társaságát.

Mégis... ez a megjegyzés az univerzummal kapcsolatban... mélyen megérintett. Nem csupán fáradt volt - persze, nyolcvanévesen ez természetes -, hanem most először, a második elnöki ciklusa alatt, komolyan elkezdett kételkedni, főként a kínaiakkal kapcsolatosan. Az arcán látszott a bizonytalanság, és a munkatársai is hasonlóan aggódón néztek körbe. Nyomasztó légkör uralkodott közöttük.

Két órája már, hogy a félelmeiket taglalják, de mindezt csupán a saját nézőpontjaik alapján teszik. A lista hosszúra nyúlt, és úgy tűnik, rajtuk kívül senki nem képes arra, hogy a nagyobb összefüggésekre, a „nagy képre” összpontosítson, ahogy azt sokan mondani szokták.

Donald Trump belső világában így formálódtak az érzései.

Keresztapa vagy, jutott most az eszébe Melania másik, fél évvel ezelőtti megjegyzése. Nem csak azért, amit régóta tudott már, és amire Melania célzása is vonatkozott, mármint hogy a második elnöksége tényleg arról szól - mint minden maffiavezér hatalma -, hogy miképpen is tud az állandóan nála kilincselő érdekcsoportok között egyensúlyozni. Hát tényleg. Most is hatan ülnek vele szemben a selyemkárpittal bevont, sárga kanapékon, és közben négyféle szempontot, célt és irányt képviselnek.

Ő viszont kénytelen mind a négyet megfontolni, mert választók milliói állnak mind a négy mögött.

Fontos, hogy a globális monopóliumra törekvő technológiai milliárdosok érdekeit, a keresztény nacionalizmus ideológiai kereteit, az amerikai imperializmus terjeszkedési ambícióit, valamint az egyéni meggazdagodás vágyát egyaránt figyelembe vegyük.

Kihívásokkal teli feladat.

De most valami egészen más indította el Melania gondolatait, mint a keresztapás megjegyzés. Sokkal inkább a kínaiak legfrissebb lépése, amely az összes lényeges ritkaföldfém exportjának teljes tilalmát jelenti. Ez újra felidézte benne egy régi felismerését. Már az első elnöki ciklusa alatt is tisztában volt ezzel, de akkor még nem volt bátorsága ahhoz, hogy ennek megfelelően cselekedjen.

Donald Trump legnagyobb tehetsége talán éppen az volt, hogy a legkomplexebb kérdéseket is egyetlen, tömör mondatba tudta sűríteni. Ez a képessége valószínűleg jelentős szerepet játszott abban, hogy elnöki pozíciót nyert.

A nemzetközi kapcsolatok dinamikája sok szempontból emlékeztet a maffia világának titokzatos és gyakran brutális játékszabályaira. Mindkét területen a hatalom, a befolyás és a stratégiai lépések kulcsszerepet játszanak, ahol a diplomáciai manőverek és a rejtett szándékok keverednek. A felek gyakran a saját érdekeik védelmében cselekednek, és a bizalom, valamint a hűség kérdése ugyanolyan kérdéses, mint a bűnözői szövetségek között. Az erőviszonyok folyamatosan változnak, és a gyengébb szereplőknek éppúgy meg kell találniuk a túléléshez szükséges stratégiáikat, mint a maffia tagjainak.

Számára ez volt a világpolitika lényege és ennyi.

Tisztában volt a New York-i maffia rejtelmeivel, így pontosan tudta, mire számíthat.

Ezen a szemüvegen át kell szemlélnie a világot.

Nincs értelme a képmutatásnak és a felesleges finomkodásnak.

- Marco! - vágott a külügyminiszter szavába türelmetlenül, aki azonnal elhallgatott. Marco Rubio, a Trump-kabinet egyik leghevesebb tagja, a hódító amerikai imperializmus hangadójaként szokott megnyilvánulni. Most éppen a kínai offenzív realizmus rejtelmeibe merült bele, igyekezve érthetően, de részletesen tájékoztatni a jelenlévőket. - Tegnap estétől kezdve a vaskos irományodat tanulmányoztam - folytatta Donald Trump, miközben az asztalra helyezett szenátusi jelentést a kezébe emelte. Az elnök hangsúlyából nehezen megállapítható volt, hogy a „vaskos” jelző inkább kritika-e, amiért Rubio csupán ötvennyolc oldalban tudta összefoglalni a Kínából fenyegető veszélyeket, vagy pedig dicséret az alapos munkáért. - Kézbe vettem, és próbáltam átrágni magam rajta. Figyelmes munka... - Ezt valószínűleg elismerésnek szánták, miközben a „Világ, amilyenné Kína tette” című, frissen titkosított dokumentumot lobogtatta. - Alapos, ezért lettél te a külügyminiszter. A mi Kína-szakértőnk. - Az elnök arca széles, de kissé erőltetett vigyorra húzódott, majd egy nagy csattanással az összefűzött mappát az asztalra csapta. Az Ovális Irodában mindenki igyekezett nevetni, míg Marco Rubio arcán kényszeredett mosoly jelent meg, miközben próbálta elrejteni a feszültséget, ami a szobát belengte.

- De, ha kérhetném - folytatta az elnök -, próbáld meg egyetlen mondatban megfogalmazni a lényeget! És te is, Tim - mutatott Tim Cookra, az Apple főnökére, aki a technofeudalistákat képviselte a mai megbeszélésen. A harmadik érdekkör képviselője, a trumpista keresztény nacionalizmus főideológusa, Steve Bannon hívta így a technológiai iparág milliárdosait, mármint technofeudalistáknak. Szerinte a Tim Cook-félék középkori hűbérurak módjára, mindenféle korlátozás nélkül akarják világszerte kizsákmányolni a vazallusaikat. Ki akarják lapátolni a pénzt minden egyes olyan országból, ahová betették a lábukat, és ahol lehetőség szerint még adót sem fizetnek. Vagy csak alig. Ezért csatlakoztak Trumphoz. Csak és kizárólag ezért! Hogy a keresztapa megvédje az érdekeiket. Elon Musktól kezdve a Google, a Meta és az Amazon tulajdonosain át egészen az Apple-ig. Mark Zuckerbergtől Jeff Bezosig mindenki. - Tim, te is foglald össze egyetlen mondatban az eddigi kínai tapasztalataidat. Az esszenciáját. Mit fogtok most csinálni? Mi lesz az amerikai technológiai vállalatokkal ritkaföldfémek nélkül?

Marco Rubio tíz éve Kína legtudatosabb és legfelkészültebb ellenfelének számított az amerikai politikában. Még szenátorként sok ezer oldalnyi jelentést készített, amelyekben évről évre megkongatta a vészharangot. Az általa publikált dokumentumokban, amelyeket a Szenátus külügyi bizottsága többnyire titkosított, vészjóslóan figyelmeztetett arra, hogy Kína a kétezer-húszas évek közepére legyőzhetetlen erőpozícióba kerül majd, olyanba, ahonnan nincs visszaút. Az energiaiparágtól kezdve a hajógyártáson át a bio- és robottechnológiáig, a modern világ tíz legfontosabb területéből kilencben valószínűleg, de négyben biztosan megelőzi majd az Egyesült Államokat. És ez be is következett.

Hogyan foglalhatnánk egyetlen mondatba a vereségünket, amikor már az ötvennyolc oldal is három ezer oldalnyi tartalom esszenciáját hordozza?

Marco Rubio zavartan hajolt előre.

Floridai lakos volt, aki számos alkalommal megfordult Palm Beachben, Donald Trump mar-a-lagói téli rezidenciáján. Bár kubai gyökerekkel rendelkezett, az eredetileg hispán stílusú épület nem nyerte el a tetszését. Trump ugyanis, miután birtokába került az 1927-ben épült villának, olyan hivalkodó aranyozással látta el, hogy az már túlzásnak tűnt. Az elnök persze másképp látta, ő a saját értelmezésében még szebbé tette a helyet, és velencei ragyogással övezte azt.

Ahogy most, a második ciklusában már az Ovális Irodát is."

A Kobalt című regény következő fejezete holnap, 2025. október 29-én, szerdán kerül bemutatásra itt, az Indexen. Ne hagyjátok ki!

Frei Tamás legújabb regénye, a "Kobalt (a pekingi játszma)", egy véres és izgalmas konfliktust tár elénk, amely a jövő egyik legértékesebb nyersanyagáért zajlik. A cselekmény középpontjában André Calvi áll, aki egy titkos és kockázatos küldetést kap: el kell rabolnia a Kínai Kommunista Párt egyik befolyásos vezetőjét. André számára azonban a megbízás mögött húzódó igazi erők ismeretlenek, így eszébe sem jut, hogy a feladat egy globális hatalmi játszma része, amely Kína és Amerika között zajlik. A történet fonalai Budapestig vezetnek, egészen a magyar miniszterelnök dolgozószobájáig, ahol a politikai intrikák és titkos szándékok szövevénye bontakozik ki.