A Bodajki kovácsok mestersége évszázadok óta hagyományos kézműves tevékenység a településen. Ezek a szakemberek a tűz és a fém varázslói, akik nem csupán eszközöket és szerszámokat, hanem egyedi és gyönyörű műalkotásokat is készítenek. A helyi kovácsműhel
Hosszú évtizedekig teremtett csodaszép tárgyakat, részt vett nagy közösségi összejöveteleken, szolgálta a református felekezetet lelkiekben és materiálisan is. Sokan őrzünk tőle kedves műveket, miként én is azt a gyertyatartót, amit 50. születésnapomra kaptam tőle, és ma is őrzöm a lakásban. Ha pedig a fehérvári belvárosban sétálok, láthatom az Ecsedi Máriával együtt készített, gyönyörűséges cégéreket. A jeles képzőművésztől idézek: "...Kincsesbányán, a bányánál sokféle műhely működött - asztalosok, kovácsok egyaránt dolgoztak - onnan ismertem Kovács Károly kovácsmestert. Hozzájárultak, hogy a műhelyben munkaidőn kívül megcsinálhatjuk a cégéreket. Viaszból megmintáztam a figurákat... Ezt lezsürizték, a lektorátus elfogadta, Kovács Károly pedig vörösrézből formálta meg a figurákat."Így találkozik kétféle mesterség, kétféle művészet. Azt is mondhatjuk, hogy a Karcsi bátyánknak munkát adó színhely valódi kincses bányává lépett elő ezáltal...
Hol lelhetők fel a felejthetetlen bodajki kovács mesterművek?
A művészet ezerarcú világában nehéz lenne egyetlen listába gyűjteni a sokszínű alkotásokat, amelyek a fehérvári püspöki palota ablakrácsaitól egészen a bodajki mestermunkákig terjednek. Gondoljunk csak a sokféle ruhafogatra, gyertyatartóra, hamutartóra, padra, csillárra, asztalra, ablakra, vagy akár a síremlékekre. Ezek az alkotások nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem a környezetünk szebbé tételének maradandó eszközei, közös kulturális örökségünk értékes darabjai. Az elismerések sem maradtak el, hiszen a "díszkovács" cím, a tűzzel-vassal való találkozókra való meghívások, valamint az országos szakmai szemléken való részvétel mind-mind azt tanúsítják, hogy a mesterség kiváló művelőjéről van szó. Ők azok, akik Héphaisztosz modern kori örököseiként büszkén viselik mesterségük hagyományait.
Persze itt, Bodajkon is voltak az ő munkásságának előzményei, voltak kiváló elődei. Például az 1903 és 1872 között élt Nikovits József, aki önálló mesterként többek között kocsikerekekkel, különböző helyreállításokkal vagy éppen sínhúzással foglalkozott. Korábban uradalmi kovács volt, és élete egy szakaszában a közeli Iszkaszentgyörgyön élt. Mindhalálig űzte ezt a nemes mesterséget. És említhetjük az 1887-ben született Bankó István nevét is. Ő édesapja örökét vitte tovább, és a két világháború között rangos kovácsműhelye volt a faluban. Fiának is továbbadta tudását, igazolván, hogy ez a mesterség is szállhat apáról fiúra. És testvére, Bankó Károly lópatkoló kovácsmester volt, ám sajnálatos módon, a téeszesítés miatt abbahagyta a munkát.
