Amikor elérkezik az idő, hogy a kölcsönt végre visszafizessék.
Tavaly májusban unokatestvérem pénzt kért tőlem kölcsön, mert anyagi nehézségei voltak. Nagyon jóban voltunk, ezért egyik látogatásakor feleségem és felnőtt fiam jelenlétében 2000 €-t adtam át neki, a visszafizetéssel kapcsolatban pedig úgy egyeztünk meg, hogy majd valamikor az év letelte után visszatérünk rá. Azóta már eltelt másfél év, unokatestvérem talpra állt, de az összeg visszafizetéséről hallgatott. Legutóbbi találkozásunkkor megkérdeztem, hogy mikor adja meg a tartozását, de megdöbbenésemre azt mondta, hogy szerinte nem kell visszaadnia a pénzt, mert ezt nem foglaltuk írásba, ráadásul pontos határidőt sem szabtunk meg, ezért ő azt az összeget egyfajta kisegítésnek tartja. Azt szeretném megtudni, hogy van-e bármilyen jogi lehetőségem visszakövetelni a kölcsönt, ha nem kötöttünk írásos szerződést? Illetve, tényleg napra pontosan meg kellett volna határozni a visszafizetési határidőt?
Az első kérdést rögtön meg is válaszolhatjuk azzal, hogy az olvasónk által felvázolt kölcsön esetében nem volt okvetlenül szükség írásos szerződésre. A Tt. 40/1964 sz. Polgári törvénykönyv (Ptk.) 46/1. §-a szerint ugyanis csakis azokat a szerződéseket kötelező írásban rögzíteni, amelyek ingatlan átruházásáról szólnak, vagy amelyek esetében az írásos formát a törvény vagy a szerződő felek megállapodása kifejezetten megköveteli. Az említett kölcsönszerződés tárgya nem ingatlan átruházása volt, ezért csak akkor kellett volna írásba foglalni, ha a Ptk. a kölcsönszerződéseket szabályozó szakaszai (657. és 658. §-ok) ezt követelményként szabnák meg. Ám ilyen követelményt ezek a rendelkezések nem tartalmaznak, ezért a leírtak alapján megállapítható, hogy olvasónk (mint hitelező) és unokatestvére (mint adós) a szóbeli megegyezéssel és a pénz átadásával érvényes kölcsönszerződést kötöttek, ezért a hitelező visszakövetelheti az adóstól a kölcsönt.
A határidőkkel kapcsolatos kérdéseket illetően lényeges, hogy a Ptk. 657/1. §-a világosan fogalmaz: a kölcsönszerződés egyik kulcsfontosságú eleme, hogy a felek megegyezzenek egy adott időpontban, amelynek leteltével a kölcsönt vissza kell téríteni. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a kölcsön visszafizetésének mindig egy konkrét időpontot kell megjelölnie, de ez valójában tévhit. A joggyakorlat azt mutatja, hogy a visszafizetési határidő akár utólag is rögzíthető, sőt, az adósra is bízható, ami jelentős rugalmasságot biztosít a felek számára.
Mivel olvasónk és adósa úgy egyeztek meg, hogy a kölcsön visszafizetésére "majd visszatérnek" a tavalyi év letelte után, a jog-gyakorlat alapján még ez az általános megállapodás is elég ahhoz, hogy olvasónk 2025. január 1-től - az általános elévülési időszakon belül, tehát 3 évig - visszakövetelhesse a pénzét, hiszen a kölcsönt csak a tavalyi év során nem követelhette vissza. A visszafizetési követelést pedig az sem nehezítheti, hogy a kölcsön visszafizetésére nem egy konkrét napot határoztak meg, hiszen a Ptk. 563. §-a értelmében, ha a felek nem egyeztek meg a teljesítés konkrét időpontjában, a kötelezett fél az azutáni első napon köteles teljesíteni a kötelezettségét, miután őt erre a jogosult felszólította.
Olvasónk tehát bizonyos helyzetekben jogosult lehet arra, hogy írásban felszólítsa adósát a kölcsön visszafizetésére. Az írásos értesítés a legpraktikusabb megoldás, hiszen így a kézbesítést követő első napot tekinthetjük a visszafizetési határidő kezdőpontjának. Amennyiben pedig az unokatestvér a figyelmeztetés ellenére sem tesz eleget a kötelezettségének, olvasónk a bíróság segítségét is igénybe veheti, hogy visszakövetelje a pénzét.
