Akár 50 milliárd forintot is elérhet a Klimt-portré ára, amely az Estée Lauder örökösének hagyatékából kerül kalapács alá.

A festmény Elisabeth Lederert, egy bécsi arisztokrata család sorsának viszontagságait tükröző, gazdag és összetett portréja.

Akár 150 millió dolláros, azaz körülbelül 49,8 milliárd forintos áron is gazdára találhat az a Klimt-portré, amelyet a nyáron elhunyt Leonard A. Lauder, az Estée Lauder örököse hagyatékából árvereznek el - számolt be róla a CNN. Az osztrák festő monumentális alkotása Elisabeth Lederert, egy bécsi mecénás család jeles képviselőjét ábrázolja, és a Sotheby's aukciójának legértékesebb darabja lesz. Érdemes megemlíteni, hogy a Lauder-gyűjteményben két másik Klimt-mű is megtalálható.

A portrét Klimt 1918-ban, mindössze két évvel a halála előtt alkotta meg, és a vásznon Elisabeth Lederer, egy húszéves fiatal nő képe elevenedik meg. Az életútja drámai fordulatokat hozott: zsidó származása miatt a második világháború végére már nem élhette meg a békét, hiszen ötvenéves korában, rejtélyes körülmények között hunyt el. Az ő története a művészet és a tragédia összefonódásának egy szívszorító példája.

Az 1920-as években áttért a protestáns vallásra, és feleségül ment egy báróhoz, de még a háború előtt elvált tőle - ugyanabban az évben, amikor a kisfiuk meghalt. Családja elmenekült a fasizmus elől, ő azonban Bécsben maradt. Érdekes adalék, hogy azt állította, valójában Klimt volt az apja, amely Emily Braun művészettörténész szerint csak kitaláció volt, Lederer a saját védelmében terjesztette el. Klimt a család közeli barátja volt, és állítólag számos, házasságon kívüli gyerek apja, így a nő állítása nem számított meglepőnek.

A háború viharos időszaka alatt a portré szinte teljesen eltűnt a történelemből: a nácik kezére került Ledererék impozáns műgyűjteménye, amelyet egy kastélyban helyeztek el, ám a háború végén a tűz martaléka lett. Azonban a családi portrék, melyeket a szereplők származása miatt külön kezeltek, végül csodával határos módon megmenekültek a pusztulástól.

1948-ban a festmény újra Elisabeth Lederer testvéréhez került, majd 1983-ban egy műkereskedő vásárolta meg. Két évvel később Lauder lett a tulajdonosa. Hosszú időn át New York-i otthonának díszéül szolgált, de emellett olyan neves helyeken is bemutatták, mint a MoMA és a Kanadai Nemzeti Galéria.