Törpék között hatalmas óriás.

„Tedd magad hasznossá, és légy óvatos a könnyű nőkkel!” – intette búcsúzóul a farmer a fiát, aki a poros kis kansasi vasútállomásról indult el, hogy megkeresse a szerencséjét. Az álma, hogy egyetemre járjon, csak egy távoli kép maradt, hiszen a tandíjra sosem volt elég pénzük. A nyári jégeső tönkretette a kukoricát, így a családi gazdaságuk 1928-ban végleg csődbe ment. Mégis, a fiatalember zsebében ott lapult egy levél, amely új lehetőséget kínált: gyakornoki állást kapott az arizonai Lowell Obszervatóriumban.

Clyde Tombaugh (1906‒97) gyermekkora óta szenvedélyesen kutatta az éjszakai égbolt csodáit. Nagybátyja tanításai és egy régi tankönyv, valamint a Popular Astronomy magazin inspirálták őt. Egy elhasználódott Buick fényszóróját és egy régi konyhai centrifuga részeit felhasználva saját távcsövet készített, amely lenyűgöző látványt nyújtott számára. A Jupiterről és a Marsról készült rajzait elküldte a csillagvizsgálóba, ahol az igazgató azonnal észrevette tehetségét, és munkalehetőséget ajánlott neki.

Lelkesen tisztogatta a hatalmas lencséket, utána pedig mozgó objektumokat keresett az égen egy 330 milliméteres asztrográffal. Éjszakákon át fényképezett, majd aprólékosan összevetette a felvételeket. Egy egészen kis pont elmozdulását követve 1930. február 18-án szenzációs felfedezésre jutott: a Nap körül keringő égitestet talált. És éppen abban a csillagdában, amelyet a néhai Percival Lowell alapított, az, aki már a századfordulón megjósolta a kilencedik bolygó létét.

A Plútónak elnevezett égitest sokkal kisebb a Földnél, még a Hold is nagyobb nála. Nyújtott elliptikus pályán kering, messze-messze a Naptól, átlagosan 39 csillagászati egységnyire, tehát 39-szer távolabb, mint mi. 248 földi év alatt kerüli meg, így felfedezése óta körútjának felét sem járta be. Felszíne nagyrészt fagyott nitrogén, hőmérséklete -232 °C. Öt holdja van. A napfény öt óra alatt éri el, a New Horizons űrszondának jó kilenc év kellett hozzá (2015).

A Plútó felfedezőjeként Tombaugh fiatalon a tudományos világ középpontjába került, de nem dőlt hátra a babérjain. Szenvedélyesen folytatta kutatásait egy egész életen át, felfedezve 15 aszteroidát, egy üstököst, valamint több száz változócsillagot, csillaghalmazt, galaxishalmazt és szuperhalmazt. Az égen számos más égitestet is megfigyelt, némelyikről pedig nyíltan elmondta, hogy fogalma sincs, micsoda. Az ufókultusz híveinek bánatára azonban nem engedett a fantáziának, és megmaradt komoly, szerény tudósnak, aki a tudomány világát a valóságra építette.

Az Új-Mexikói Állami Egyetem nyugalmazott professzora sajnos már nem érhette meg, hogy az új évezred hajnalán a tudományos közösség modern digitális eszközökkel újabb plutoidokat fedezett fel – ezek olyan égitestek, amelyek a Plútóhoz hasonló jellemzőkkel bírnak. Különösen figyelemre méltó az Eris, amely méretével vetekszik magával a Plútóval. Ennek kapcsán a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-ban Prágában döntést hozott, és arra a következtetésre jutott, hogy egyik égitestet sem tekinthetjük "igazi" bolygónak; így törpebolygóvá minősítették őket.

A "134 340 Pluto" eltörpült, ellenben Clyde Tombaugh vitathatatlanul óriása a tudománynak. Korszakos felfedezése elvezetett a Neptunuszon túli úgynevezett Kuiper-övbe, a Naprendszer hideg peremvidékére, a kicsiny égitestek, üstökösök és kozmikus őskövületek világába. Egy szó, mint száz, a fiú hallgatott az öregére: igencsak hasznossá tette magát, nem csavarták el a fejét azok a könnyű nőcskék.