"Itt az idő, hogy soha többé ne válasszuk el egymást az éjszakák csendjében..."

A történelem folyamán számos szenvedélyes románc ötvöződött a sorsokkal, és ezeknek a titkos érzelmeknek a nyomai sok esetben a szerelmes levelek formájában élnek tovább. Ezek a gyönyörű írások nem csupán a szerelem tüzének lángját örökítik meg, hanem bepillantást nyújtanak a párok legmélyebb érzéseibe és legféltettebb titkaikba is.

Ma már nem ragadunk papírt és tollat, ha üzenni szeretnénk szívünk párjának, hiszen nincs rá szükség. És jobb esetben nem is kell napokat várni a válaszra, vagy ha mégis, akkor az nem a posta rossz logisztikája miatt van. A korábbi évszázadokban még volt jelentősége a szerelmes leveleknek, és a legzordabb személyiségű embereknek is előbújt a gyengéd oldala, ha szíve hölgyének írt.

Bonaparte Napóleon legnagyobb szerelme nem volt más, mint első felesége, Jozefina. Ez a különleges nő hat évvel idősebb volt nála, és két gyermek édesanyjaként ismerkedtek meg. Bár a közvélemény gyakran rideg és agresszív személyiségként látta Napóleont, a magánéletében ő egy rendkívül érzelmes férfi volt, aki mélyen beleszeretett Jozefinába, aki végül császárnéként állt mellette. Az ő kapcsoltuk nem csupán politikai szövetség volt, hanem egy igazi érzelmi kötelék is, amely végigkísérte Napóleon életét.

Napóleon, nem sokkal azután, hogy feleségül vette Josephine-t, háborúba vonult, hiszen szívében az égető vágy élt, hogy a világot a saját uralma alá vonja. Felesége távolléte mélyen megviselte, és ezt a magányt leveleiben is kifejezte, ahol a szavak között felsejlett a fájdalmának és a vágyának a súlya:

Amióta távol vagyok, a szívem egyre nehezebb terhet cipel. Csak melletted érzem magam igazán boldognak, mert te vagy az egyetlen, aki valóban figyel rám és a jövőmre. Drága Jozefinám, a szépséged úgy lángra lobbantja a lelkem, hogy az szinte megperzsel! Alig várom, hogy újra egymás karjaiban lehessünk, és minden percet együtt élvezhessünk. Hogy ne kelljen mással foglalkoznunk, csak a saját boldogságunkkal, az ünnepléssel és a közöttünk lévő varázslattal!

Bár Napóleon szívét mélyen megérintette Jozefina iránti szenvedélye, amikor fény derült arra, hogy kedvese már nem képes gyermeket világra hozni, azonnal döntést hozott: elvált tőle. A nagy szerelem nem volt elegendő ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a dinasztikus ambícióit.

A francia császár egyik legnagyobb ellensége volt Lord Nelson, a brit flotta altengernagya. Horatio Nelson leghíresebb győztes csatája, az 1805-ös trafalgari ütközet egyben az utolsó is volt számára, hiszen meghalt. Eleste után megtalálták szerelmes leveleit, amit Emma Hamiltonnak írt. A tengernagy és szerelme közötti affért a leghíresebbek közé sorolják a brit történelemben.

1799-ben találkoztak Nápoly varázslatos városában, ahol szikrázó szenvedéllyel azonnal egymásra találtak. A vonzalom olyan erős volt, hogy 1801-re megszületett közös gyermekük, Horatia, aki a szerelem gyümölcsévé vált. Sajnos Nelson korai halála miatt kapcsolatuk nem tarthatott sokáig, de addig is több száz levélben fejezték ki egymás iránti hűségüket és elkötelezettségüket, megörökítve ezzel a köztük lévő örök érzéseket.

...te vagy az én egyetlen Emmám, és csak képzelheted el, milyen mélyen gyökereznek bennem az irántad táplált gondolatok és érzések. Minden egyes érzés, amit egy gyöngéd szív képes kifejezni, bennem rejlik. Az időm olyan rövid, hogy alig jut eszembe bármi más, mint hogy írom és aláírom a szavakat, miközben csak neked, az egyetlen Emmámnak írok. Életem értelme, lelkem fénye, a Jóisten áldása kísérjen utadon!

Nelson 1804 októberében jegyezte le.

Egy kis időutazásra invitálunk, de Angliában maradunk, hiszen elkerülhetetlen, hogy ne említsük meg VIII. Henrik és Boleyn Anna szenvedélyes levelezését. Az uralkodó, aki a saját vallását teremtette meg, csupán azért, hogy elválhasson, és új feleségeket vegyen feleségül, mindig is utódokat keresett. Boleyn Anna, aki egykor a korábbi feleségének udvarhölgye volt, azonban különleges helyet foglalt el a szívében. Anna iránti érzelmei valódiak voltak, s ezt a világ előtt sem rejtette véka alá:

Ha betöltenéd a hűséges és igaz szerető, valamint barátnő szerepét, és szíveddel, lelkeddel teljesen átadnád magad nekem, aki mindig a legfeddhetetlenebb szolgád voltam (ha szigorú szabályaid nem gátolnak meg ebben), akkor ígérem, hogy nem csupán a nevedet adom neked, hanem azt is, hogy kizárólag téged foglak szeretni. Minden mást el fogok felejteni, és csak neked szentelem a gondolataimat és az érzelmeimet. Kérlek, válaszolj erre a nyers levelemre, hogy megtudjam, mire számíthatok tőled. Ha nem szeretnél írásban válaszolni, kérlek, jelölj ki egy helyet, ahol személyesen is beszélgethetünk, és én ott leszek.

Boleyn Anna nem csupán a király szeretőjeként akarta megélni életét, hanem vágyott arra, hogy ő legyen a trón jogos birtokosa. VIII. Henrik, aki elbűvölve követte szíve hölgyének vágyait, végül teljesítette azt az álmot, hogy Anna királynévá váljon. Házasságuk nem csupán egy új korszak kezdetét jelentette, hanem gyümölcsöző is volt, hiszen gyermekük, I. Erzsébet, később a brit birodalom első női uralkodója lett – bár ekkor még Skócia nem tartozott Nagy-Britannia területéhez.

Nem csupán a hatalmasok és hadvezérek hagyták ránk szívszorítóan gyönyörű szerelmes leveleiket, de kétségtelen, hogy az ő romantikus írásaik a legnagyobb meglepetést okozzák az olvasónak. Ezen urak világán túl azonban élt egy neves zeneszerző is, akinek múzsája és szenvedélyes szerelme a mai napig rejtély maradt.

Ludwig van Beethoven leveleit mindig "Halhatatlan Kedvesének" címzi, de a történészek még mindig találgatják, hogy ki lehetett ez a titokzatos személy. Egyes kutatók úgy vélik, hogy egy diplomata lányára utalhat, akivel a zeneszerző sok időt töltött együtt, míg mások Brunszvik Teréz húgát, Jozefint emlegetik, mint lehetséges inspirációt. A rejtély továbbra is megoldatlan, és a zenei géniusz magánélete körüli spekulációk csak növelik a titokzatosságot.

Kedves Halhatatlan Szerelmem! Itt ülök, hol vidáman, hol szomorúan, és várom, hogy a sors minket végre meghallgasson. Csak veled együtt tudom igazán élni az életet, nélküled minden értelmét veszti. A te szerelmed tette lehetővé, hogy a boldogság és a bánat határvonalán egyensúlyozzak. (...) Kérlek, szeress engem továbbra is, soha ne hagyd, hogy kétség merüljön fel a szívedben! Örökre a tiéd leszek, örökre a tied maradok, és örökké együtt írjuk tovább közös történetünket!

Bár sosem derülhet ki teljesen, hogy ki volt valójában a zongoraművész örök szerelme, az kétségtelen, hogy közöttük mély és szenvedélyes kapcsolat létezett.

Most egy rövid visszatekintést teszünk Nagy-Britanniába, ahol egy különleges szerelem bontakozott ki Viktória királynő és Albert herceg között. Kezdetben nem látszott valószínűnek, hogy a történetük boldog végkifejletet nyer, de amikor először találkoztak, minden megváltozott.

Viktória édesapja határozottan elkötelezte magát amellett, hogy lányát össze kellene házasítani a szász-coburg-gothai herceggel, aki 21 évvel volt idősebb nála. A fiatal hercegnő lázadozott e döntés ellen, és sokáig hangoztatta, hogy soha nem fog férjhez menni. E határozott álláspontját szilárdan meg is őrizte egészen 17 éves koráig, amikor is találkozott a szász Albert herceggel. A források szerint kettejük között azonnal szikrázó vonzalom alakult ki, amelyet Albert herceg gyönyörű, szenvedélyes levelekben fejezett ki a későbbi királynő felé.

Drága, szeretett Viktóriám! Nem szükséges mondanom, de csak rád gondolok, a fényképed pedig boldogsággal önti el a szívemet. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen szerelmes leszek. Dédelgetem azokat a pillanatokat, amikor veled lehettem, és amikor foghattam a kezedet. Hamar eltelt az az idő, de az is el fog, amikor újra foglak látni! Ígérem, hogy odaadással és változatlan szerelemmel foglak szeretni, a te igaz Alberted.

Ne tévesszen meg minket az a gondolat, hogy a modern világban ne születtek volna szívhez szóló szerelmes levelek. Ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy nem csupán férfiak voltak képesek gyönyörű sorokat írni a nőiknek. Például a 20. század egyik legismertebb írója, F. Scott Fitzgerald, gyakran kapott meglepetéseket felesége szívhez érő levelei révén, amelyek számos alkalommal elragadták őt.

Nélküled, édesem, minden szín és hang eltűnik körülem, és a világ csupán üres zaj. Te vagy a szívem legmélyebb rezdülése, és soha nem engedem, hogy egy éjszakát is külön töltsünk. (...) Az ajkaid nyomát keresem a bőrömön, a tarkód és a mellkasod érintése az, amiért élni vágyom. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire mélyen szeretlek! Amikor távol vagy, elveszettnek érzem magam, mert annyira vágyom rád! (...) Kérlek, siess vissza hozzám! A te szerelmed és elkötelezett hűséged, a feleséged.

Fitzgerald számtalan szenvedélyes románcot öntött szavakba, és most már világos, honnan merítette mindehhez az ihletet. Felesége, Zelda, valószínűleg a legszilárdabb inspirációs forrást jelentette minden egyes romantikus művéhez, hiszen közös életük tele volt érzelmekkel, kihívásokkal és szenvedéllyel.

John Keats és Fanny Brawne kapcsolata valóban megindító, hiszen csupán két évet ölel fel, tele érzelmekkel és szenvedéllyel. A fiatal költő, aki a tuberkulózis súlyos árnyékában élte mindennapjait, 1820 februárjában végleg búcsút intett az életnek. A történetük emlékeztet arra, hogy a szerelem és a tragédia gyakran kéz a kézben jár, és hogy a legszebb pillanatok is végesek lehetnek.

1818-ban találkoztak először, ekkor még csak barátkoztak egymással, de ez hamar komolyabb érzelmekké alakult át. A romantika korában éltek, eleget is tettek ennek az időszaknak, mivel a legtragikusabb szerelmi történet lett az övék ebben az időszakban.

John Keats leveleiben rendszeresen kifejezte, mekkora szerelmet érzett Fanny iránt, tehetséges költő lévén pedig remekül bánt a szavakkal:

A szerelmed teljesen magával ragadott, és most már úgy érzem, hogy nélküled nem létezhet a világ. Minden más eltűnik a fejemből, csak az marad meg bennem, hogy újra láthassalak. Az életem mintha megállt volna, és a jövőm homályba vész. Elnyeltél, és most úgy érzem, hogy szinte eltűnök. Ha nem lenne reményem arra, hogy újra találkozhatok veled, az minden bizonnyal elviselhetetlen lenne. Félek attól, hogy elszakadok tőled, mert a szerelem számomra nem csupán érzés, hanem a legmélyebb hitem. Mártírrá válnék a vallásomért – a szerelem az én vallásom, és érted bármit megtennék, akár az életemet is. A szeretet az én alapelveimből áll, és te vagy az egyetlen, akire valódi hitvallásom épül. Elragadtattál egy olyan erő által, amelynek képtelen vagyok ellenállni.

Ez egy azon gyönyörűen megírt levelekből, melyeket Fannynak írt John Keats. Szerelmük soha nem teljesedhetett ki, ugyanis még csak jegyesek voltak, amikor a költő 25 éves korában meghalt. Ezután Fanny, annak ellenére, hogy sohasem volt Keats felesége, 12 éven át gyászruhában járt, és az özvegyeként mutatkozott be.