Öt kontinens versenyzői izgalmas harcot vívtak a fődíjért, és most végre napvilágra került, kik bizonyultak a legjobbnak a megmérettetés során.

A 2024-es Budapest Ballet Grand Prix november 22-én egy lélegzetelállító gálaesttel zárult, amely nem csupán a díjátadások és díszelőadások színtere volt, hanem a győztesek és különdíjasok kivételes teljesítményeinek is helyet adott. A klasszikus és kortárs táncformák egyaránt magával ragadták a közönséget, akik nem egyszer tapssal és ovációval jutalmazták a művészeket. Az esemény méltó helyszíne a Müpa volt, ahol a tánc varázsa és a művészetek iránti szenvedély egyesült.

Egy nagyszabású esemény méltó befejezést érdemel, és a Müpa Fesztivál Színháza valóban ideális választás ehhez. Ahogy beléptünk a különleges karzatokkal berendezett terembe, azonnal megérintett minket a nyugalom és az izgalom különös keveréke. A versenyzők már tisztában voltak az eredményekkel, de még nem zárult le számukra minden feszültség, hiszen a várakozás feszültsége továbbra is ott lebegett a levegőben.

A második Budapest Ballet Grand Prix eseményei során, miután az ötfős szakmai zsűri értékelte a résztvevőket, most újra lehetőség adódott számukra, hogy a közönség előtt is bizonyítsanak. Ahogy Harangozó Gyula fogalmazott az esemény kezdetén: az elismerés nem csupán a tehetség, hanem a kemény munka gyümölcse, amelyet senki sem vonhat kétségbe vagy vehet el az előadóktól.

Közös ünnep: Az összetartozás pillanatai, amikor a szívünk egy ritmusra dobban. Az arcokon mosoly, a levegőben vidámság, és a közös emlékek szőtte szálak fűzik össze a résztvevőket. Mindenki hozza magával a saját történetét, de együtt alkotunk valami különlegeset, ami csak nekünk szól. Az ünnep nem csupán a jeles napokról szól, hanem arról a melegségről és szeretetről, ami összekapcsol minket. Együtt nevetünk, együtt emlékezünk, és együtt álmodunk a jövőről.

A zsűri tagjai olyan neves szakértőkből álltak össze, akik a balettművészet különböző aspektusait képviselik. Az öt világszerte elismert ítész érkezett, hogy szakmai tudásukkal és tapasztalataikkal hozzájáruljanak a versenyzők teljesítményének értékeléséhez.

Elsőként a fiatal balettművészek lenyűgöző előadását élvezhettük, majd a színpadra lépett Galán Angéla, az esemény műsorvezetője. Beszédében kiemelte, hogy a Budapest Ballet Grand Prix nem csupán egy versenyként funkcionált, hanem egy olyan kreatív platformként is, ahol workshopok és mesterkurzusok zajlottak, lehetőséget adva a szakmai párbeszédre és együttműködésre.

Ezután rövid beszédet mondott Fodorné Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora és Varga-Bajusz Veronika felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkár. A magyar táncművészet folyamatos fejlődésére hívták fel a figyelmet, és kiemelték a Budapest Ballet Grand Prix nemzetközi jelentőségét. Az államtitkár ezzel zárta beszédét:

Legyen ez az esemény a művészet végtelen hatalmának közös ünneplése!

Ezt követően Galán Angéla színpadra szólította Nagy Tamás Zoltánt, a Budapest Ballet Grand Prix versenyigazgatóját. Ő szívből köszönetet mondott a közönségnek a nagyszámú részvételért, a versenyzők kitartó munkájáért, valamint a támogatóik nélkülözhetetlen támogatásáért. A színpadra invitálta az ötfős zsűrit, majd a támogatókat, végül pedig a gálaműsor résztvevőit, köztük a győzteseket és a különdíjasokat, hogy együtt ünnepeljék a tehetséget és az eredményeket.

Ezután elkezdődött az ünnepélyes díjátadás, ahol a fő- és a különdíjakat is átadták a versenyzőknek. A győztesek listája alább olvasható.

Lüktető tapsvihart keltett a közönség!

Ezután megérkezett a régóta várt gálaműsor, amelyet a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc tagozatának tehetséges növendékei nyitottak meg. A színpadon, népviseletbe öltözött legények álltak, kezükben botokkal, míg mögöttük egy népi zenekar kezdett bele a talpalávaló játékába, ifjabb Csoóri Sándor egyik lenyűgöző szerzeményét adva elő.

A produkció lassan indult, majd a közönség sorai mellől, a közlekedőfolyosókról kezdtek szépen lassan beszállingózni a leányok is a legényekhez, miközben azt énekelték: "Három napja szívemen hintázik a szerelem."

Az előadás pillanatok alatt lángra lobbant, lett hatalmas örömünnep, a zenészek pedig szakadatlanul játszottak, miközben a táncosok egymás után szőtték bele mozgásukba a különlegesebbnél különlegesebb elemeket. Az élő zene igazán erőssé tette az összhatást, ami a közönségen is meglátszott, hangos ováció és vastaps töltötte be a teret. Az előadás végén, miközben a táncosok kalapot emeltek a zenészeknek, megköszönve kemény munkájukat, a nézők a színpadon lévő művészeket éltették.

Elsőként egy hölgy lépett a színpadra, aki könnyed, játékos dallamokra varázsolt el minket, miközben légies mozdulataival a legyezőjáték művészetét is megcsillogtatta. Utána egy fiatalember következett, aki zene nélkül érkezett, de amint a dallam felcsendült, érzelmekkel teli tekintetével és virtuóz tánctudásával megragadta a közönséget. Ezt követően egy másik versenyző lépett színre, aki egy modernebb koreográfiát mutatott be. Ez a darab bár könnyedén indult, szenvedélyt is csempészett a mozdulatokba, ahogyan a játékos gitárzenére egy mulatságos latin szerető karakterét keltette életre a színpadon.

Ekkor jött az első páros előadás, ami ismét klasszikus formát öltött. A fiú és a lány egy kedves szerelmi történetet adott elő, ami akár egy gyerekkori barátságból kialakult érzelmi kötelék is lehetett volna. Táncuk szabadsága az érzelmi felszabadulással párosult, majd egymást váltva adtak elő szólótáncokat erre reflektálva. Később újra együtt léptek színpadra, így páros előadásukat közösen is zárták.

Utánuk ismét egy modern előadásra került sor, amely izgalmas kontrasztot teremtett a hagyományos és a kortárs művészet között. Az elsötétült színpadra egy táncosnő lépett, akinek megjelenése azonnal magával ragadta a nézőket. A ruhájának letisztult, mégis avantgárd vonalai tökéletesen illeszkedtek a koreográfiához. Mozgása folyamatos és áramló volt, tele érzékiséggel, amit a talajon végzett dinamikus táncmozdulatok még inkább kiemeltek. Ezt követően egy másik előadó is feltűnt a sötét térből, aki egy rendkívüli bevezetővel indította a produkcióját – közvetlenül a földön kezdett. Koreográfiája lenyűgöző volt, tele feszültséggel és energiával. A minimalista zene, amely a háttérben szólt, szándékosan ellentétes hatást keltett a tánc komplexitásával, így a nézők egy izgalmas párbeszéd részeseivé válhattak, amelyben a hangzás és a mozgás egymást kiegészítve teremtette meg a színpad varázsát.

Újabb klasszikus művészeti élmény előtt álltunk, ahol egy elegáns hölgy lenyűgöző, kitartott mozdulatokkal, szinte lebegve adta elő táncát. Ezt követően egy páros előadást láthattunk, ám ezúttal modern interpretációban. A sötét térben, keresztirányú fények játékával és kortárs zene ritmusára bontakozott ki egy érzelmekkel teli, látványos produkció. Az előadás során egyértelműen megjelentek a kölcsönös függőség, az elnyomás, a manipuláció és a talajvesztés témái, miközben a szereplők bábbá válva mutatták be a modern társadalom komplex viszonyait.

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a „visszataps” kifejezésre: "Újra zeng a taps, ahogy a közönség lelkesedése újra életre kel. A színpadra lépő művész fülledt levegőben érzi a visszajelzést, amely nem csupán a teljesítményének elismerése, hanem a közönség szívének dobbanása is. A visszataps egyfajta varázslat, amely összeköti a színészt és a nézőt, megteremtve azt a különleges pillanatot, amikor a művészet és az érzelem egyesül."

Ahogy az idő előrehaladt, egyre inkább magával ragadó előadások következtek. A színpadra lépett egy férfi, aki erőteljes interpretációjával és büszke, dinamikus mozgásával azonnal megragadta a közönség figyelmét. Ezt követően egy alternatív táncot bemutató hölgy lépett színpadra, aki elemi erővel, szinte vad, állatias motívumokkal keltette életre a mozdulatokat, miközben a törzsi hagyományok szelleme is átszőtte a produkcióját. Ezt követően egy igazi kontrasztot teremtett egy táncosnő, aki, mint egy varázslatos kerti tündér, játékos könnyedséggel és ragyogó mosollyal szelte át a teret, mintha a levegőben lebegve hívta volna a nézőket egy álomszerű utazásra.

Egy hagyományos balett est varázslatos pillanatait élhettük át, ahol a fiatal táncos fehér, gazdagon díszített ruhában, szinte nemesi magabiztossággal lépett a színpadra. Látványos ugrásai, forgásai és elegáns mozdulatai úgy ragadták magukkal a közönséget, hogy a tapsvihar szinte megállíthatatlanná vált; a nézők ismételten visszatapsolták, hogy a táncos kétszer is meghajolhasson. Ezt követően egy könnyedebb előadás varázsolt el minket, ahol egy táncosnő finom koreográfiája hozta el a lágyabb ritmusokat. Az este zárásaként pedig egy újabb páros táncban gyönyörködhettünk, amely újra életre keltette a színpad varázsát.

Az utolsó kettős tagjai szintén nagy hatást gyakoroltak a közönségre látványos emeléseikkel, kimagasló zenei pontosságukkal és intenzív jelenlétükkel. Egyes mozdulatoknál a páros férfi tagja nyílt színi tapsot kapott precíz kivitelezéseiért, míg a hölgy olyan szűnni nem akaró forgásokat mutatott be, hogy a nézők a zene ritmusára kezdtek tapsolni hozzá.

A végső pillanatokra egy lélegzetelállító emelést tartogattak, amely valóban grandiózus zárást biztosított a rendezvénynek. Azonban a versenyzők nem tűntek el a színpadról, hanem egyesítették erejüket, és közösen hajoltak meg, kifejezve ezzel a gála vége iránti tiszteletüket. A közönség hosszú perceken át ünnepelte a táncosokat, tapsvihara betöltötte a teret, amikor Galán Angéla is megérkezett. Köszönetet mondott a nézőknek a figyelemért, majd izgalommal bejelentette, hogy 2025-ben újra felfrissítik a színpadot: érkezik a III. Budapest Ballet Grand Prix!