Megdőlt egy komoly tévhit a csapvíz minőségéről: valójában csupán néhány helyen fogyasztható biztonságosan? - Pénzcentrum

A nyári utazások során sokan szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy vajon a csapvíz biztonságosan iható-e a külföldi desztinációkon. Különösen a népszerű turistahelyeken gyakran terjednek tévhitek és figyelmeztetések, amelyeket a közösségi média csak tovább fokoz. Míg Európa és Észak-Amerika területén a vezetékes víz általában megbízható forrásnak számít, a világ más részein sajnos nem mindenütt garantáltak a vízhigiénés normák. A Semmelweis Egyetem közegészségtudományi szakértője segített oszlatni a kétségeket: megosztotta, hogy hol kell fokozottan figyelni a vízfogyasztásra, milyen betegségek terjedhetnek ivóvízen keresztül, és miért nem elegendő a pálinka, mint fertőtlenítő. A cikk emellett betekintést nyújt abba is, hogy a WHO és az UNICEF milyen globális célok mentén dolgozik a biztonságos ivóvíz elérhetőségének javításán, valamint mit is takar pontosan a "safely managed" vízszolgáltatás fogalma.

A nyári utazási szezonban újra és újra előkerül a kérdés: vajon biztonságosan iható-e a csapvíz a népszerű turistacélpontokon? A közösségi média utazós csoportjaiban rendszeresen felbukkannak figyelmeztetések, például hogy a horvátországi Vir szigetén nem ajánlott a fogyasztása. De valóban indokolt az aggodalom?

A világszerte elérhető és biztonságos ivóvízhez való hozzáférés továbbra is komoly kihívások elé állít bennünket. Míg Európa és Észak-Amerika vízellátása általában megfelel a biztonsági normáknak, addig Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes területein sokaknak nehézséget okoz, hogy ivóvizet jussanak, mivel gyakran csak alacsonyabb minőségű, időigényes vagy akár egészségre veszélyes források állnak rendelkezésükre. A Pénzcentrumnak Dr. Pándics Tamás PhD, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának Közegészségtudományi Tanszékvezető főiskolai tanára osztotta meg szakmai véleményét a helyzetről. Nem csupán a hivatalos álláspontot ismertette, hanem praktikus tanácsokat is adott, amelyek segíthetnek a vízgondok kezelésében.

Első lépésként szeretnénk tisztázni, milyen egészségügyi kockázatokkal kell számolnia annak, aki olyan országban fogyaszt csapvizet, ahol az ivóvíz minőségének szabályozása eltér a megszokottól.

Az Európai Unión belül az ivóvízminőség tekintetében egységes szabályozás érvényesül, ami garantálja, hogy a vezetékes ivóvíz mindenhol biztonságosan fogyasztható. Előfordulhat azonban, hogy a víz íze eltér a megszokottaktól; lehet, hogy magasabb a sótartalma vagy éppen lágyabb, mint amihez hozzászoktunk. Európán és Észak-Amerikán belül általában nem kell aggódnunk, de érdemes óvatosnak lenni: kerüljük az ellenőrizetlen kutakból vagy forrásokból származó víz fogyasztását. Még ha egy magánkút vizére azt is írják, hogy iható, nem biztos, hogy biztonságos. Csak a rendszeresen ellenőrzött, hálózati vízellátás számít valóban megbízhatónak.

- mondta el, majd hozzátette:

Egzotikusabb úti célok választásakor érdemes alaposan mérlegelni a biztonsági szempontokat. Míg a legtöbb helyen kötelező érvényű előírások biztosítják a víz minőségét, bizonyos országokban – például Afrika, Ázsia vagy Dél-Amerika egyes területein – bár papíron minden rendben van, a megfelelő technikai háttér vagy szakmai tudás gyakran hiányzik a szabályok tényleges betartásához. Az ilyen helyzetekben fokozott óvatosságra van szükség, hiszen az egészségügyi kockázatok komoly következményekkel járhatnak.

Dr. Pándics Tamás véleménye szerint ennek az a magyarázata, hogy sok helyen hiányoznak a szükséges technikai körülmények a víz hatékony tisztításához és fertőtlenítéséhez, illetve nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás a folyamatos vízminőség-ellenőrzéshez. Emiatt

Ezekben az országokban ajánlott elkerülni a csapvíz fogyasztását, még közvetett módon is, például a gyümölcsök mosásánál vagy a fogmosásnál. A jégkockák az italokban szintén problémát jelenthetnek. Még egy apró mennyiségű víz is, amit a fogmosás vagy a gyümölcsök leöblítése során használunk, elegendő lehet ahhoz, hogy kórokozók jelenlétében megbetegedést okozzon.

A legnagyobb veszélyforrást a hányást és hasmenést kiváltó kórokozók jelentik. Ezek a megbetegedések általában maguktól gyógyulnak, de néha súlyosabb állapotokhoz vezethetnek, például kiszáradáshoz, ami már orvosi beavatkozást igényel. Egy fejletlen egészségügyi rendszerrel rendelkező országban, mint például Thaiföld, még egy enyhébb tünet is komoly veszélyt jelenthet, mivel az egészségügyi ellátás nem minden esetben biztosítja a szükséges támogatást. Néhány helyen a szennyezett ivóvíz akár a hepatitis vírus terjedéséhez is hozzájárulhat. Ezért erősen ajánlott az utazás előtt a megfelelő védőoltások felvétele, amit az NNGYK honlapján részletesen át lehet nézni. Ha nem áll rendelkezésre palackozott víz, a víz forralása 10 percig hatékonyan elpusztítja a benne lévő kórokozókat.

A kérdésre, hogy mennyire biztosított a magyar szervezetünk a külföldi vizekben előforduló kórokozókkal szemben, az alábbi választ adta.

Gyakori jelenség, hogy utazás közben könnyebben megbetegszünk, ebben valóban szerepet játszik, hogy nem a megszokott környezet vesz bennünket körül, mikrobiológiai szempontból sem. A vízzel terjedő betegségek többsége gyomor-bél tünetes fertőzés, gyomorfájással, hányással, hasmenéssel, esetleg lázzal. Ez az ún. "utazók hasmenése" -- nem városi legenda, hanem jól dokumentált jelenség, amely származhat vízből, gyümölcsből, salátából, helyi ételekből is.

Dr. Pándics Tamás hangsúlyozta, hogy utazás során különösen megnő a Legionella okozta fertőzések kockázata. Érdekes módon, ezek a fertőzések nem a víz lenyelésével terjednek, hanem a szennyezett vízpermet belégzésével. Különösen veszélyesek lehetnek a gyakori zuhanyzások, az élménymedencék, és a párásító rendszerek, főként olyan egzotikus országokban, ahol a szabályozási előírások nem mindig kielégítőek. Ezért érdemes tájékozódni az adott helyszín higiéniai állapotáról.

Ebben az esetben a fertőzés mértéke az enyhe influenza-szerű tünetektől egészen a súlyos tüdőgyulladás kialakulásáig terjedhet. Fontos megjegyezni, hogy a fertőzés forrása nem mindig kapcsolódik ivóvízhez:

Sajnos babona, hogy tömény alkohol fogyasztásával ilyenkor elejét vehetjük a fertőzésnek, belsőleg nem fertőtlenít.

A magas alkoholtartalmú italok nem nyújtanak védelmet.

Érdemes odafigyelni magunkra, ha véletlenül olyan országban ittunk a csapvízből, ahol ez nem ajánlott. Ilyen esetben fontos, hogy szükség esetén tüneti kezelést alkalmazzunk a hányás és hasmenés enyhítésére. Ne feledkezzünk meg a megfelelő folyadékpótlásról sem. Orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha a hasmenés 3 napnál tovább tart, vagy ha láz, hasi fájdalom lép fel, esetleg ha a székletünk véres vagy fekete színű - figyelmeztet a szakértő.

Hányás esetén két nap után már nagyobb a veszély: ekkor a folyadékpótlás nem biztosított, és gyors kiszáradáshoz vezethet. Riasztó jelek: aluszékonyság, tudatzavar, szédülés -- ilyenkor azonnal orvost kell keresni!

A WHO és az UNICEF által működtetett JMP egy közös, globális program, amely több mint 30 éve követi nyomon az ivóvízhez, higiéniához és szennyvízkezeléshez való hozzáférés fejlődését. A program nemcsak adatokat gyűjt és rendszerez, hanem nemzetközi szabványokat is fejleszt a megbízható és összehasonlítható statisztikák érdekében. Célja, hogy 2030-ra minden ember hozzáférjen biztonságos ivóvízhez és megfelelő higiéniás szolgáltatásokhoz, csökkentve a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A JMP egy úgynevezett "szolgáltatási létrát" alkalmaz, amely alapján országonként összehasonlítható, milyen szinten férnek hozzá az emberek a biztonságos ivóvízhez. Ez öt kategóriából áll: a "safely managed" szint jelenti a legmagasabb minőséget, amikor a víz helyben elérhető, mindig rendelkezésre áll, és mentes a szennyeződésektől. Ha ezek közül egy feltétel nem teljesül, de a vízgyűjtés maximum 30 percet vesz igénybe, akkor "basic" szintnek minősül. Ha ennél több idő szükséges, az már "limited" kategóriába esik. Védtelen kutakból vagy forrásból származó víz "unimproved", míg a közvetlenül folyóból, tóból vagy csatornából nyert víz "surface water" szint, amely komoly egészségügyi kockázatokat rejt.

A vízszolgáltatás szintjének méréséhez a JMP a háztartási felmérésekre és népszámlálásokra támaszkodik, kiegészítve az állami szabályozóktól és intézményektől gyűjtött adatokkal. Az elmúlt években több országban bevezették a közvetlen vízminőség-tesztelést is a háztartási kérdőívekbe, külön modul formájában. A JMP 2020-as tematikus jelentése összegzi az ilyen integrált vízvizsgálatokból származó tapasztalatokat és tanulságokat.