Fedezd fel a Bükk-fennsík lenyűgöző nyári túráit, ahol a természet csodái várnak rád! Merülj el a festői sziklakilátók varázsában, ahol a táj szépsége szemed elé tárul. Sétálj végig a titokzatos töbrök mellett, és hagyd, hogy a vadvirágos mezők színes kav

A Bükk-fennsík kétségkívül Magyarország egyik legelbűvölőbb tája. Itt a különféle töbörök, a fenyvesek és bükkösök varázslatos rengetege, a ragyogó fehér mészkősziklák, az évszázados fák és a lágyan hullámzó rétek azonnal magukkal ragadják a természet szerelmeseit. Bár nem a legforgalmasabb túrahelyszín hazánkban, a felfedezők számos turistaútvonal és jelzés közül válogathatnak. Egyedi mikroklímájának köszönhetően a nyári hónapokban is zöldellő, vadvirágos rétek terülnek el 700-800 méteres magasságban, és nem ritkán előfordul, hogy a csillagfényes nyári éjszakákon a hőmérséklet fagypont alá süllyed.

A Bükki-fennsík nemcsak a hegység, hanem az egész ország egyik legkülönlegesebb túracélpontja.

Ez az ország legmagasabb átlagos magasságú karsztfennsíkja, ahol a természet csodái találkoznak: sűrű erdők, festői szurdokvölgyek, titokzatos barlangok és lélegzetelállító panorámájú rétek váltakoznak egymással.

Számomra a Bükki-fennsík varázslata egyetlen nap alatt felülmúlja a városban eltöltött egy hét élményeit. Legyen szó egy rövid, felfrissítő sétáról vagy egy többnapos, lélegzetelállító túráról, a fennsík mindig tartogat meglepetéseket. Aki egyszer felhúzza a túracipőjét ezen a csodás vidéken, az aligha tud ellenállni a visszatérés csábításának – legyen az a nyári forróság elől menekülve vagy a késő őszi ködben, a fák között megbúvó titkokért. Fogd a túratérképet, és indulj el felfedezni ezt a lenyűgöző tájat!

A Bükki Nemzeti Park 1977 óta áll a természetvédelmi erőfeszítések élvonalában, hazánk harmadik nemzeti parkjaként. Az Igazgatóság szakértői immár közel fél évszázada fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy megőrizzék a Bükk lenyűgöző természeti kincseit, gazdag kultúrtörténeti örökségét és változatos tájképi értékeit. Érdemes hangsúlyozni, hogy

A fokozottan védett természeti területekre való belépés, a megjelölt turistautak és tanösvények kivételével, kizárólag az adott terület kezeléséért felelős természetvédelmi hatóság és a nemzeti park igazgatóságának közös szakmai állásfoglalása alapján kiadott engedéllyel lehetséges.

A helyszínen belül specifikus szabályok érvényesek az egyéni és csoportos túrákra, valamint a nagyobb létszámú technikai eseményekre. A részletes szabályozásokról és egyéb fontos tudnivalókról az Állami Természetvédelem és a Bükki Nemzeti Park hivatalos weboldalain tájékozódhatunk. Különösen ajánlott alaposan átnézni ezeket az információkat, ha egy különösen védett természeti terület felfedezését tervezzük.

Az Istállós-kő, a híres Ősember-barlang szomszédságában található, egy igazi gyöngyszem a természet szerelmeseinek. A Szalajka-völgyből való feljutás nem a legegyszerűbb feladat, de a mondás szerint az igazi kaland még csak itt kezdődik. Heves vármegye egyik legkeresettebb kirándulóhelyéről indulva, a zöld háromszög jelzésen haladva, 2,3 kilométert és közel 500 méter szintkülönbséget leküzdve érhetjük el a Bükk régóta legmagasabbnak tartott csúcsát, az Istállós-kőt – ahogyan a helyiek nevezik, az Istállós-kő erősét. A túra nemcsak fizikai kihívás, hanem egyben csodálatos élmény is, amely során a természet lenyűgöző szépségei várnak ránk.

A meredek kaptató igazán szédítő: amíg fejünk fölé hatalmas bükkfák lombkoronája hajlik sátorként, addig az ösvényt fehér mészkősziklatömbök és tekintélyt parancsoló, mély völgyek kísérik, közben az erdőgazdaság évtizedes emlékei is felbukkannak: régi csörlő, nyiladékok, sőt emlékszem, hogy gyerekként még 1-1 "román szánkó" maradványát is lehetett látni a fák között.

A hegycsúcsra felkapaszkodó túrázó, miután lelkesen megküzdött a fárasztó úttal, joggal tapasztalhat egy kis csalódottságot. Az Istállós-kő csúcsát ugyanis teljes mértékben erdő öleli körül, így a fáradságos mászásért cserébe nem kapja meg a várva várt panorámát. Viszont a Bükk nyugalmának és érintetlenségének varázsa mindent kárpótol, és mélyen megnyugtatóan hat a lélekre.

Az Istállós-kő, mely 959 méteres magasságával impozánsan emelkedik, kelet felé haladva csupán 500 méter távolságra található a Bükk valódi csúcsától, amelyet csupán egy évtizeddel ezelőtt, 2014-ben fedeztek fel. A korábban Kettős-bérc néven ismert csúcs friss, GPS-alapú mérések révén bizonyította, hogy körülbelül 2 méterrel magasabb, mint a korábban legmagasabbnak tartott szomszédja. Azóta ezt az újonnan felfedezett magasságot Szilvási-kő néven ismerjük.

A Bükk-fennsík szívében, a hegyek ölelésében terül el a Nagy-mező - egy hatalmas, kiterjedésű terület, amely

Már távolról olyan varázslatosan bontakozik ki előttünk, mintha a hegyek ölelésében rejtőző titkos kert volna.

Nincs másik hozzá hasonló táj a környéken: a sűrű bükkösökből kiérve egyszer csak megszűnik az erdő takarása és egy tágas, szinte sík mező bontakozik ki a szemünk előtt. Számomra olyan, mintha a Bükk itt feltárná a legcsendesebb, legbékésebb arcát.

A Nagy-mező a Bükki Nemzeti Park egyik legelragadóbb és legértékesebb, fokozottan védett vidékének számít.

A település körülbelül 770-790 méterrel a tengerszint felett terül el, és magától értetődően ölelik körbe az 850-900 méter magas hegyvonulatok. A tájban elnyúló, lágyan hullámzó mező szélein minden irányból sűrű erdők húzódnak, mintha természetes keretekként határolnák a tájat, akárcsak egy festmény körül.

A fennsík ezen területére a látogatók számára már nem engedélyezett a gépjárművek behajtása. Az utolsó parkolóhely az Olasz-kapu közelében található, Szilvásvárad irányából közelítve, illetve Bánkúton is megállhatunk. Innentől kezdve a környék csodálatos erdeit, dombjait és mezőit csak kerékpárral vagy gyalogosan lehet felfedezni. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának információi szerint az is tudható, hogy...

A hatalmas rét gyeptársulásaiban összesen 5 fokozottan védett és 77 védett növényfaj található, amelyek gazdagítják a természet sokszínűségét.

Többek között itt is megtalálható a szártalan bábakalács, melyet a Bükki Nemzeti Park címernövényeként ismerhetünk. Előfordul azonban a Boldogasszony papucsa, a Szent László-tárnics, a kornistárnics, de számtalan gyógy- és fűszernövény is megtalálja itt élőhelyét, mint például a szurokfű, a cickafark, a mezei zsálya, a kakukkfű vagy a különböző útifüvek, szépen tündökölnek az utak mentén az egyszerű "szegélynövények", ám gyönyörködhetünk még sok más példány mellett a páratlan szépségű tarka nősziromban, harangvirágokban, bogáncsokban, sisakvirágokban, szegfűfélékben és palástfüvekben is.

A Nagy-mező reggeli varázsa igazán lenyűgöző, főleg a hajnal pára misztikus ölelésében, amely fátyolszerűen lebeg a föld felett, miközben a fűszálakról cseppenként csillan a harmat a felkélő Nap aranyló fénye alatt. Este a táj aranyszínű fénybe burkolózik, ahogy a horizonton lassan kirajzolódnak a hegyek éles kontúrjai. A mező szélén kanyargó turistautak hívogatóan vezetnek felfedezésre, összekötve a Bükk-fennsík számos nevezetességét, mint a Kis-mező, Bánkút vagy a titokzatos Három-kő.

A töbör a Bükk-fennsík egyik legkarakteresebb és leggyakoribb karsztjelensége, amely más karszthegységekben is fellelhető. Ezek a mélyedések leggyakrabban kerek formájúak, de előfordulhatnak ovális vagy hosszúkás alakzatok is. A töbör mélysége és kiterjedése széles spektrumot ölel fel, hiszen néhány métertől egészen több száz méterig terjedhet. A Bükk területén mindegyik típus megtalálható, és van, ahol a töbör alja sík, míg más esetekben víznyelők vagy zsombolyok nyílnak a mélyben, gazdagítva ezzel a táj sokszínűségét.

A Bükk-fennsíkon ezek a mélyedések gyakran egymáshoz igen közel helyezkednek el, egyfajta "töbörmezőt" vagy "töbörsoros völgyet" alkotva - ilyen például a Nagy-mező környéke, a Káposztáskert-lápa, a Zsidó-rét, a Kis-sár-völgy vagy a Mély-sár-völgy, ahol sűrűn sorakoznak ezek a karsztos formák, s peremükön legtöbbször túraösvény kanyarog.

A töbrök különleges mikroklímát alakítanak ki, mely egyedi környezeti viszonyokat teremt.

A mélyedések alján gyakran sokkal hűvösebb és párásabb a levegő, mint a környező fennsíkon, ezért lent olykor olyan növényfajok találhatók, amelyek a magasabban fekvő területeken nem képesek megélni.

Ez a mikroklíma nem csupán botanikai szempontból kiemelkedő értékkel bír, hanem a Bükk vidékének kulturális örökségében is jelentős szerepet játszik. A pásztorok évszázadokkal ezelőtt a töbrök peremén legeltették jószágaikat, míg a mélyebb, vizesebb területeket vízgyűjtő helyekként használták fel. Ma is megfigyelhetőek ezek a töbrök, ahol időszakos vízállások alakulnak ki, különösen nagyobb esők vagy hóolvadás után. Ilyenkor a víz lassan szivárog el a karszt repedésein, így varázslatos látványt nyújtva a természetkedvelők számára.

Különleges mikroklímájukból adódóan nem ritka, hogy derült, csillagfényes, nyári éjszakákon a töbrök mélyén fagypont alá süllyed a levegő hőmérséklet, olykor a -5°C-os értékeket is elérve. Bizony, nem ritka, hogy piciny országunkon belül ilyen kontrasztok alakuljanak ki: amíg az Alföldön már-már mediterrán hangulatúak a nyári éjszakák, addig a Bükk-fennsíkon a fagy sem kizárt, így nem véletlen, hogy a Bükkben az éves átlaghőmérséklet hat Celsius-fok alatti.

A "Bükki kövek" sorozatát a felső-magyarországi turisztikai régió egyik legszebb természetes kilátóegyütteseként tartják számon. A völgyekből és medencéből hirtelen kiemelkedő, égbetörő, több száz méter magas hófehér sziklafalakról bámulatos kilátás nyílik dél felé, az Alsó-Bükk vidékére, az Alföld irányába, Eger felé és a Mátra tömbjére is.

Egy korábbi írásomban már részletesen bemutattam a nevezett, ikonikus sziklakilátókat, de a természet csodálatos szépsége és értéke miatt érdemes újra elővenni őket. Amikor a Bükk-fennsík déli peremén található Őr-kő, Tar-kő és Három-kő sziklateraszaira lépünk, olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy teljesen új dimenzióba érkeztünk volna. A hófehér mészkőszikla-párkányokra lépve, sűrű bükkösök után, a mélység fölött állva csodálhatjuk a lábunk alatt elterülő tájat, amely olyan, mint egy óriási terepasztal, tele rejtett csodákkal és varázslatos formákkal.

A kilátóhelyként funkcionáló sziklaóriások nem csupán lélegzetelállító szépséggel bírnak, hanem egyedülálló és sokszínű élővilágot is rejtenek magukban.

A természetes sziklagyepek gazdag növényvilága számos különleges fajnak otthont ad. Ilyen például a bájos leánykökörcsin, a tavaszi hóvirág, a színes pimpó, valamint a kövirózsafélék és a magyar kőhúr. Ezen kívül a gyönyörű harangvirág is megtalálható ezen a varázslatos területen.

Ha szeretnénk felfedezni ezeket a lenyűgöző sziklaalakzatokat, érdemes csatlakozni az Országos Kéktúra bükki szakaszához. Ez az útvonal ugyanis számos sziklát érint, akár teljes egészében, akár részben, így igazán gazdag élményekkel gazdagodhatunk.

Bánkút a Bükk hegység egyik legősibb és legmeghatározóbb túrahelyszíne, amely nemcsak szépségével, hanem gazdag történetével is lenyűgözi a látogatókat. Népszerűségének titka részben abban rejlik, hogy közel helyezkedik el Miskolchoz, Lillafüredhez és Ómassához. E települések lakói már a hazai túrázás hajnala óta felfedezték Bánkút lenyűgöző tájait és a természet adta különleges élményeket. A környék változatos ösvényei és lélegzetelállító panorámái minden korosztály számára kínálnak felejthetetlen kalandokat.

A Bánkúttól körülbelül egy kilométerre, a kék háromszög jelzés mentén található a Bálvány, ahol a Bükk-vidék legmagasabb kilátója áll. Ezt a lenyűgöző tornyot 1948-ban, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc centenáriuma alkalmából emelték a diósgyőri és miskolci túrázók. A torony neve Petőfi Sándorra, a forradalom egyik kiemelkedő személyiségére emlékezik.

A kilátótorony felső teraszáról lenyűgöző, szinte mesébe illő panoráma tárul elénk. Délre nézve a Bükk-fennsík hatalmas tömbje terül el, fenyőerdők és bükkösök ölelésében, váltakozva a lágyan hullámzó rétekkel. Nyugati irányban a fennsík impozáns szélén sorakoznak az olyan jellegzetes képződmények, mint a Gerenna-vár, a Kukucsó-hegy és a Leány-hegy, míg a háttérben a Mátra vulkanikus formái emelkednek. Ha éppen kedvező a látási viszony (különösen télen), északi irányban a Magas-Tátra havas csúcsai is feltűnhetnek, ragyogva a napfényben. Kelet felé fordulva a Felső-Borovnyákon található lokátor, mint egy tájseb, uralja a látványt, sejtetve a hely történelmét és a természet erejét.

A Bálvány csúcsa alatt, attól délre terül el a Csurgó-rét, amely számomra a fennsík egyik legelbűvölőbb helyszíne. Édesapámmal sok szép órát tölthettünk el a bánkúti panzióban, így ez a rét mindig is a hosszú, 20-25 kilométeres fennsíki körtúráink kedvenc állomása volt – és gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül. A csillagokkal teli, néha hűvös nyári estéken, a tücskök dallamától zengett alkonyatban, vagy a rózsaszín kikerics köntösébe burkolózó őszi rétek látványával és illatával az emlékek még ma is élénken élnek bennem – örök szerelem ez a táj.

A hely varázslatos szépsége nem csupán a gazdag természeti tájban rejlik, hanem filmtörténeti örökségében is, hiszen 1954-ben itt készült el a Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán) című fekete-fehér magyar játékfilm. Ez a film nemcsak érzelmes történetével ragadja meg a nézőt, hanem olyan ipartörténeti kincseket is bemutat, mint a kukucsó-völgyi siklóvasút és a Bükk híres keskeny nyomtávú vasútvonalai, melyek egy múltbéli világ emlékét idézik fel.