Nem vágyik arra, hogy az óriáscsillagok gázszámláját állja.

Az ALMA rádiótávcső megfigyelései alapján a fiatal óriáscsillagokhoz gázáramok vezetik az anyagot, ami segít megérteni gyors növekedésük hátterét.

Az Univerzum legnagyobb csillagai a Napnál legalább nyolcszor nagyobb tömegűek. Kialakulásuk során erős csillagszelek és intenzív sugárzás indul ki belőlük, amelyek elvileg el kellene fújják a körülöttük lévő gázt. Ennek ellenére ezek a fiatal óriáscsillagok rendkívül gyorsan gyarapodnak.

A csillagászok eddig úgy gondolták, hogy a kulcsszerepet gázból és porból álló forgó korongok töltik be. Ezek a szerkezetek, mint egyfajta csatornák, a csillag belsejébe irányítják az anyagot, lehetővé téve a további növekedést.

A Kiotói és a Tokiói Egyetem tudósai az Atacama-sivatagban működő ALMA rádióteleszkóp-hálózat segítségével kutatták a fiatal óriáscsillagok világát. Azonban a nagy felbontású méréseik váratlan eredményekkel szolgáltak: ahelyett, hogy a korábban elvárt, több száz csillagászati egység kiterjedésű por- és gázkorongokat találtak volna, óriási spirális gázáramok bukkantak fel a megfigyelések során.

Ezek a gázáramok több ezer csillagászati egység távolságra terjednek, és funkciójukban hasonlítanak intersztelláris "autópályákra", amelyeken a távoli területekről érkező anyagok áramlanak a csillag körüli világba.

Az egyik megfigyelt gázáram nem csupán anyagot szállít, hanem egy különleges forgó mozgást is végez, miközben spirálisan közelít a középpont felé. Ez a viselkedés analógiába állítható a lefolyóba áramló víz dinamikájával: a gáz folyamatosan a középpont irányába halad, ezzel táplálva a csillagot. E folyamat olyan intenzitással zajlik, hogy képes felülmúlni a fiatal óriáscsillag saját ellentétes hatásait, mint a kifelé irányuló sugárzás és szelek, amelyek egyébként gátolnák a csillag növekedését.

Az így kialakuló környezet rendkívül tömör és zűrzavaros lesz, mintha egy kozmikus torlódás keletkezne, tele gázokkal és porral a csillag közvetlen vonzáskörzetében. A kutatók legújabb felfedezései arra világítanak rá, hogy az óriáscsillagok fejlődéséhez nem feltétlenül szükséges egy hatalmas, forgó gázkorong. Ehelyett a gázáramok önállóan is képesek lehetnek arra, hogy jelentős mennyiségű anyagot szállítsanak a középponti objektumhoz, ezzel elősegítve a csillagok növekedését.

Egy tudós megjegyezte: "Elsőre úgy tűnt, mintha egy gazdag tápanyagokkal teli korongot figyelnénk meg, ám hamarosan világossá vált, hogy valójában gázáramokkal van dolgunk. Ha tényleg létezik ilyen korong, az valószínűleg rendkívül apró méretű."

A japán kutatócsoport jelenleg új csillagkeletkezési régiókat vizsgál, hogy felfedezze, mennyire elterjedt jelenség az áramok által vezérelt növekedés. Továbbá, nagyobb felbontású mérésekkel igyekeznek feltérképezni a csillag közvetlen környezetét, keresve az eddig rejtve maradt kisméretű korongokat. Az újonnan szerzett adatok akár jelentős változásokat is hozhatnak a csillagfejlődésről alkotott eddigi elképzeléseinkben.