Minden egyes napra jut valami különleges: a Hambpusztai Lósuttogó varázslatos gyógyító ménese.

Zalán győzedelmes mosollyal, kitárt karokkal üdvözli kicsi paripáját. Ma már bravúros mutatványokra képes lóháton, holott korábban segítség nélkül járni sem tudott. A kerekesszékben mozdulatlanul ülő Kiki elmerül a barna állat tekintetében, és lelkesen nyújtja felé a répát. Pupák Ferenc, a lósuttogó ilyenkor elmorzsol egy-egy könnycseppet, neki minden napra száz csoda jut.

Már életének korai időszakában is remekül szót értett Feri a lovakkal. Amikor első alkalommal látogatunk Hambpusztára éppen az egyéni terápiára érkező hatéves Zalánt várja. Jut időnk beszélgetni.

"Mindig ellógtam otthonról arra a portára, ahol lovakat tartottak. A szüleimnek nem tetszett a dolog, ezért végül úgy döntöttek, hogy vesznek nekem egy saját lovat. Később lovasíjászattal foglalkoztam, majd volt olyan időszak az életemben, amikor eltávolodtam a lovaktól. Mindig álmodoztam egy saját farmról, ez három évvel ezelőtt végre valóra vált. Nagy örömömre a párom és a gyerekeim is mindenben támogatnak. Jelenleg tizenegy lovunk van, ebből nyolc már most terápiás ló"

- tudjuk meg a vendéglátónktól.

Alkonyatban, dermesztő hidegben érkezünk, ám a kivilágított és tágas hangár, ahol gyerekjátékok díszítik a fémvázat, rendkívül barátságos teret kínál ahhoz, hogy megismerkedjünk a lovasterápiával. Pupák Ferenc felsőfokú pedagógiai-pszichológiai végzettsége lehetővé tette, hogy részt vegyen a Szlovák Hippoterápiás Egyesület egyéves képzésén, és tanúsítványt szerezzen. Ennek lényeges előzménye volt az, hogy találkozott a lekéri speciális intézet elismert szakorvosával, a több mint negyven éve lovasterápiával is foglalkozó Karol Hollý pszichiáterrel. Egy ismerőse hozta össze a mindent meghatározó és sorsfordító találkozót.

"Hollý doktor úrral hosszasan, legalább öt órán át beszélgettünk, ezt követően a következőképpen jellemzett a közös ismerősünknek: Feri a hippoterápiát illetően egy bábjában rejtőzködő pillangó"

- mesélte Pupák Ferenc, akinek szelíd arca egy nosztalgikus mosollyal telt meg. A hírek szerint mintegy száz kilométeres körzetében nem található másik ilyen képesítésű lósuttogó. Érdemes kicsit elidőzni a lósuttogás világában. A lovas szakmában suttogónak nevezik azt, aki nem alkalmaz kényszerítő eszközöket, hanem a szeretet és a bizalom erejével irányítja a lovakat. Képes még a legvadabb természetű ló szívébe is belépni, és őt szelíd, együttműködő társává formálni. Egy különös bizalmi kapcsolat bontakozik ki közöttük, amelyet lehetőségünk van többször is megfigyelni. A hangárban szokatlan látvány fogad minket. A még "beavatásra" váró, alig másfél éves lovak sorakoznak a hátsó, vékony lánccal lezárt bejárat előtt. Négyen állnak ott, és a háttérben lévő állatok szomorúan szemlélik a két, kíváncsian kukucskáló lovat, akik nem engedik őket közelebb. Mindannyian figyelmesen hallgatják gazdájuk szavait és a gyógyító folyamatokban részt vevő társak mozdulatait. Pupák Ferenc elmondja, hogy amikor elérik a hároméves kort, akkor ők is bekapcsolódnak a közös munkába.