Naponta legalább 25-30 vidéki mentőegység nyújt segítséget Budapestnek.

Mentőautó Budapesten, a Szent Gellért téren - Kép: Róka Dániel/MTVA/MTI

Minden vidéki régiónak naponta négy mentőgépkocsira való személyzettel kell kisegítenie Budapestet - derül ki a Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő által megosztott körlevélből. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője néhány nappal ezelőtt egy rádióinterjúban azt mondta: Budapesten nagyon megemelkedett az esetszám, új munkaerőt nehéz találni, vidéken viszont alacsonyabb a mentők terhelése, ezért vezették be ezt a kiszámítható, új rendszert.

A Hadházy által nyilvánosságra hozott belső körlevél alapján Budapest naponta 25-30 mentőautónak megfelelő szakemberrel gazdagodik, akik vidékről érkeznek. Szélsőséges helyzetekben viszont a rendkívüli felrendelés lehetősége sem kizárt. A levélből kiderül, hogy a mentősöknek személygépkocsival kell beutazniuk a fővárosba, ahol egy bázisállomás várja őket. Itt kapják meg azokat a mentőgépkocsikat, amelyeken a szolgálatot teljesítik. A beosztott dolgozóknak reggel 7 órára már Budapestre kell érkezniük, a szolgálatot 9-kor kezdik, és a mentőautót 16 óra után kell visszajuttatniuk az állomásra. Ezt követően indulhatnak haza. A levél megjegyzi: "Összességében ez a szolgálat közel 24 órát igényel."

Az új rendszerbe minden ápolót és gépkocsivezetőt be kell vonni, így egy-egy emberre 2-3 havonta kerül sor egy alkalommal - áll a levélben. Hadházy szerint az nem derül ki, mikortól számít a rendes munkaidő és a túlóra, vagyis kifizetik-e azokat az órákat, amikor a mentősök elindultak munkába, de még nem léptek szolgálatba Budapesten. A levél szerint a főorvosok "jóindulattal állnak ahhoz", hogy a mentősök megehessék a magukkal hozott ebédet. "Szóba került valamiféle anyagi plusz is a Budapesten vidékről feladatot ellátó személyzetnek, azonban erről sincs több információ" - olvasható a szövegben.

A vidéki mentősök korábban is rendszeresen kaptak feladatokat Budapestre, amikor a fővárosban nem volt elegendő erőforrás a sürgősségi ellátáshoz. Most azonban úgy tűnik, hogy ez a gyakorlat egyre gyakoribbá válik. Hadházy Ákos megjegyezte: "Nagyon bízom benne, hogy Budapesten ezentúl késő este senkinek sem kell rosszul lennie vagy balesetet szenvednie! Ugyanis ha este 11-kor mentőt kell hívni, jó eséllyel egy olyan csapat érkezik, amely már 14 órája dolgozik, és valószínűleg kora reggel kezdte meg a szolgálatát."

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője január 15-én a Tradiónak nyilatkozott az új rendszerről, és figyelmeztetett a hangulatkeltés veszélyeire. Mint elmondta, a mentőknek egyre növekvő esetszámmal kell megbirkózniuk, amely 2024 végére már napi 3800 körüli hívást jelentett országosan. A karácsonyi időszak különösen megterhelő volt, mivel sok háziorvos szabadságra ment, így az emberek gyakrabban fordultak a mentőkhöz. Az ünnepeket követően sem tapasztalható jelentős csökkenés a hívások számában.

A fővárosban tapasztalható a legnagyobb terhelés, hiszen naponta körülbelül 1300-1400 esetet kezelnek. Ezzel szemben a vidéki mentőállomások munkája lényegesen enyhébb, tette hozzá a szóvivő. Győrfi hangsúlyozta, hogy a mostani intézkedések révén egy átláthatóbb és kiszámíthatóbb rendszer alakul ki, amely lehetővé teszi, hogy a vidéki mentősök előre lássák, mikor, körülbelül két-három havonta, kell Budapestre menniük szolgálatot teljesíteniük.

Győrfi véleménye szerint indokolt lenne, hogy új munkaerőt keressenek az OMSZ budapesti egységeibe, és a mentőszolgálat már dolgozik is ezen a téren. A főváros munkaerőpiaca azonban telített, ami megnehezíti a megfelelő szakemberek megtalálását. A kihívások ellenére a fővárosi járműpark fejlesztése is folyamatban van; például bevezették a gyors reagálású egységeket, amelyek azonnal riaszthatók meghatározott helyszínekre. Az OMSZ szóvivője hangsúlyozta, hogy folyamatosan szeretnék felhívni a lakosság figyelmét, hogy életveszély vagy súlyos állapotok hiányában, mint például hasmenéses panaszok esetén, ne a mentőket hívják.

Az ügyben kérdéseket küldtünk az Országos Mentőszolgálatnak.