Készítette elő a Merz és Orbán közötti találkozót Budapesten a német kereszténydemokrata képviselő? – interjú Knut Abrahammal.
Knut Abraham CDU-s politikussal beszélgettünk a magyar-német és a magyar-orosz kapcsolatokról, az EU jövőjéről, a német fegyveripar magyarországi beruházásairól és személyeskedő kormányzati kampányokról.
Knut Abraham, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) friss képviselője, február végén került be a német törvényhozásba. Diplomáciai és biztonságpolitikai területen szerzett tapasztalatai több évtizedes múltra tekintenek vissza. Pártja, a CDU, fogja biztosítani a kancellári posztot az új, jobbközép és szociáldemokrata koalíció keretein belül. Jelenleg, mivel a Friedrich Merz vezette kormány még nem alakult meg, Abraham csak mint a jövőbeli kormánypárt parlamenti képviselője látogatott Budapestre április elején, hivatalos minőség nélkül.
Arról, hogy pontosan miért jött, április másodikán beszélgettünk. Szóba kerültek a magyar-orosz kapcsolatok, a Manfred Weber elleni kormányzati kampány, és az is, Magyarországra látogat-e következő német kormányfő, Friedrich Merz.
Április elsején, kedden találkozott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszterrel, volt egy nyilvános pódiumbeszélgetésük is, szívélyesen telt. Ugyanakkor Magyarország miniszterelnöke a német parlamenti választások után nem a győztes CDU/CSU vezetőjének, Friedrich Merznek gratulált, hanem Alice Weidelnek, az AfD kancellárjelöltjének. Hogyan igazodik ki ezen a kettősségen?
Nem vagyunk nyugtalanok, csupán azon tűnődünk, vajon a legmegfelelőbb módja-e egy új kormány és parlament üdvözlésének ez a megközelítés. Számomra mindez arra inspirál, hogy aktívan foglalkozzak a német-magyar kapcsolatokkal. Úgy vélem, hogy az új kormány lehetőséget kínál arra, hogy egy új fejezetet nyissunk együtt. Ugyanakkor világosan látom, hogy Alice Weidel fogadása és gratulációja alapján eltérő álláspontokat képviselünk. Mégis, célom az, hogy az együttműködés zökkenőmentesen működjön, és ebben a gratuláció nem jelenthet akadályt. Végső soron a lényeg az, hogy Magyarországnak számos érdeke van Németországban, és Németországnak is jelentős érdekeltségei vannak Magyarország iránt. Elsősorban erről kellene beszélnünk.
Sok minden, ami Angela Merkel hosszú kancellársága alatt még konszenzus volt a párton belül, mára megdőlt. A migrációhoz vagy az alkotmányos adósságfékhez való hozzáállás például ilyen. Az egykori kancellár stratégiáját a magyar kormánnyal szemben azzal az amerikai mondással lehetne összefoglalni, miszerint "keep your friends close, but your enemies closer" (figyelj a barátaidra, de még jobban figyelj az ellenségeidre). A kérdésem az, hogy ez a stratégia változik-e? Azért is kérdezem, mert nemrég megjelent egy cikk a Politicóban, azzal a címmel, hogy Itt az ideje megbüntetni Orbánt, mondja Németország következő kormánya.
Ez a megközelítés nem teljesen helytálló. Csupán azt sajnáljuk, hogy az Európai Uniót különféle partnerek saját rövid távú céljaik elérésére használják fel. Az Uniónak képesnek kell lennie a saját védelmére. Arról van szó, hogy ezt a védelmi rendszert sürgősen megerősíteni kell. De fontos hangsúlyozni, hogy ez nem csupán a "Lex Hungarica" kérdése. Üzenetként szolgál a tagjelölt országok számára, hogy világossá tegyük: az EU nem csupán egy svédasztal vagy egy fejős tehén, hanem egy bizalomra épülő, szoros együttműködésen alapuló rendszer. Akkor is, ha különböző kérdésekben eltérő véleményeket képviselünk. Ez a feszültség, amely jelenleg fennáll, olyan dolog, amit én, legalább részben, szívesen túllépnék, és úgy vélem, most van lehetőségünk erre.
