Érdemes-e állampapírban takarékoskodni a nyugdíjas évekre?

Magyarországon kifejezetten nagy népszerűségnek örvend az állampapír befektetés. Mindez nem meglepő az előző évek bőséges reálhozamai mellett. A Bankmonitor szakértői megvizsgálják, hogy vajon megéri-e egy életen át a biztonságosnak tartott állampapírt megtakarítani?

Magyarországon kifejezetten nagy népszerűségnek örvend az állampapír befektetés. Mindez nem meglepő az előző évek bőséges reálhozamai mellett. A Bankmonitor szakértői megvizsgálják, hogy vajon megéri-e egy életen át a biztonságosnak tartott állampapírt megtakarítani?

Az eredmény meglepő lehet, ugyanis sok szempontból szembe megy a mai uralkodó nézetekkel. Egy kutatás alapján egészen idős korban is érdemes komoly részvénykitettséggel rendelkezni, ugyanis ez - sokak számára meglepő módon - még kisebb kockázatokkal is járhat. Vagyis a konzervatív, kötvényekre, állampapírokra alapozó stratégia nem tűnik túl eredményesnek.

De most térjünk rá a részletekre! Fontos megemlíteni, hogy a következőkben nem csupán a magyar állam által kibocsátott állampapírokról fogunk beszélni, hanem általánosan az állampapírok világáról.

A befektetések terén az állampapírok képezik az egyik legkiszámíthatóbb eszközosztályt, mivel előre meghatározott fix hozammal kínálják őket a befektetők számára. Azonban ennek a kiszámíthatóságnak ára van, mégpedig az alacsony hozam.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állampapírok hozamai általában 1-2%-kal meghaladják a várható inflációt. Általánosságban elmondható, hogy a rövidebb lejáratú állampapírok alacsonyabb hozamot kínálnak, mint a hosszabb távúak, azonban előfordulhat, hogy ez a tendencia időszakosan megfordul.

Összességében az állampapírok stabil befektetési lehetőségek, amelyek előre meghatározott, fix kamatokat kínálnak. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez a kiszámíthatóság alacsonyabb hozamokkal jár.

Mint bármely más pénzügyi instrumentum, az állampapír is számos kockázatot hordoz, és sokkal bonyolultabb lehet, mint ahogyan azt kezdetben feltételeznénk.

A legtöbb állampapír előre meghatározott kamatfizetéssel rendelkezik, vagyis az elérhető reálhozam csak az infláció alakulásától függ. Egy konkrét példán keresztül szemléltetve, egy 6%-os kamatozású, 5 éves állampapír esetén minden évben 6%-ot fizet ki az adott állam az értékpapír tulajdonosának. Az, hogy a reálhozam milyen mértékű lesz már csak az infláció alakulásától függ. Ha magas lesz a vizsgált időszak alatti infláció akkor kicsi vagy még negatív reálhozam is lehet, ha alacsony lesz az infláció akkor magasabb lesz a reálhozam. Vagyis inflációs kockázatot rejtenek magukban a fix kamatozású állampapírok.

Jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy a fix állampapírok mellett léteznek olyan értékpapírok is, amelyek az inflációhoz igazodnak. Ilyen például a Prémium Magyar Állampapír sorozat. Valóban, ezek a papírok elérhetők a piacon, és Magyarországon talán a legkedveltebb lakossági állampapírnak számítanak. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ezek is viszonylag alacsony reálhozamot kínálnak. Az előző példákkal ellentétben azonban itt garantált a reálhozam, ami biztosít egyfajta védelmet a vásárlóerejének megőrzésében.

Fontos figyelembe venni a hiteles csőd kockázatát is, ami lényegében az államcsőd esélyét jelenti. Noha az államcsőd bekövetkezése általában elég valószínűtlennek tűnik, mégis előfordulhat, és időnként hallani olyan országokról, amelyek csődöt mondtak. Ilyen esetekben a hitelezők, tehát azok, akik állampapírokba fektettek, nem kapják meg a várt hozamot vagy tőkéjüket, esetleg csak annak egy részét látják viszont.

A pénzügyi világban elterjedt nézet, hogy fiatalabb korban érdemes nagyobb részesedést biztosítani a részvényeknek a portfólióban. Ennek oka, hogy a fiatal befektetők általában hosszabb időtávval rendelkeznek, így képesek lehetnek kompenzálni a piaci ingadozásokból eredő esetleges veszteségeket a magasabb várható hozamok révén. Ahogy telik az idő és a befektető életkor előrehalad, a részvények aránya fokozatosan csökken, míg az állampapírok, mint stabilabb és biztonságosabb alternatívák, egyre nagyobb szerepet kapnak. Ezt a folyamatot jól tükrözi a "100 mínusz életkor" szabály, amely segít meghatározni, hogy a portfólióban hány százaléknyi részvénynek kell lennie.

Ezzel a hagyományos bölcsességgel ellentétben egy új kutatás azt sugallja, hogy a nyugdíjcélú megtakarítóknak érdemes lehet kizárólag részvényekből álló portfóliót választaniuk, anélkül, hogy kötvényekre támaszkodnának. Bár első pillantásra ez a stratégia kockázatosabbnak tűnik, a tudósok alapos szimulációi azt mutatják, hogy hosszú távon ez a megközelítés kedvezőbb pénzügyi eredményeket hozhat.

Ennél is fontosabb, hogy a modelljük alapján ez a stratégia hatékonyabban csökkenti azt a súlyos kockázatot, hogy a megtakarító nyugdíjas korában idő előtt feléli a vagyonát. A hazai és nemzetközi részvények jobb diverzifikációs tulajdonságai és a magasabb várható hozamok összességében nagyobb védelmet nyújthatnak a pénzügyi csőd ellen, mint a hagyományos, kötvényeket is tartalmazó portfóliók.

A tanulmány szerint az optimális (33% hazai, 67% nemzetközi részvény) portfólió nemcsak átlagosan teljesít jobban, de meglepő módon még a kedvezőtlen forgatókönyvek esetén is jobban védheti a vagyont. A szimulációk alapján az 5. percentilisben (a szimulációs eredmények 5%-a ennél az értéknél rosszabb, míg a maradék 95%-a ennél jobb volt) is nagyobb vagyon gyűlik össze a nyugdíjkorhatárra ezzel a stratégiával, mint az ugyanilyen előnytelen kimenetelek esetén a rövid lejáratú állampapírokkal, államkötvényekkel, egy hagyományos 60/40 részvény-kötvény portfólióval vagy a céldátum alapokkal. Emellett a pénzügyi csőd - azaz a vagyon idő előtti teljes elfogyásának - kockázata is ezzel a tisztán részvényalapú portfólióval volt a legalacsonyabb, lényegesen kisebb esélyt mutatva, mint bármelyik másik vizsgált megtakarítási stratégia.

A tanulmányban a legjobb befektetési stratégiát az alapján határozták meg, hogy melyik nyújtja a legnagyobb "hasznosságot". Ez a fogalom arra utal, hogy mely módszerrel érhető el összességében a legjobb eredmény a nyugdíjas évekre, figyelembe véve a várható életszínvonalat (mennyit költhetünk) és a lehetséges örökség nagyságát is. Ahogy már fentebb olvasható, a kutatók számításai szerint az optimális kimenetel tisztán részvényekből álló, 33% hazai és 67% nemzetközi részvényt tartalmazó portfólió biztosítja.

Az ajánlott portfóliótól eltérő, több hazai részvényt tartalmazó befektetési stratégia kevesebb lehetőséget kínál a külföldi befektetések diverzifikációs előnyeinek kihasználására. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy ez negatívan befolyásolja a hosszú távú befektetési teljesítményt. Ennek következményeként azoknak, akik ugyanazt a nyugdíjcélkitűzést szeretnék elérni, nagyobb megtakarítási mennyiséget kell előteremteniük.

Hasonlóképpen, ha az optimális részvénykeverékhez kötvényeket vagy kincstárjegyeket (rövid lejáratú állampapírokat) adnak, az ezek alacsonyabb várható hozama miatt szintén rontja az elérhető hosszú távú eredményt. A tanulmány konkrétan kiszámolta, hogy egy tipikus céldátum alap (adott időpontra, jellemzően nyugdíjba vonulásra optimalizált, idővel egyre óvatosabbá/konzervatívabbá váló befektetési alap) esetén 61%-kal magasabb megtakarításra van szükség ugyanazon "hasznosság" eléréséhez, mint a javasolt, kötvénymentes stratégiával. Tehát a "biztonságosabbnak" tűnő eszközök bevonása jelentősen megnöveli a szükséges megtakarítás mértékét.

Milyen tanulságokat hordoz ez a gondolatébresztő kutatás? Elsősorban azt, hogy ha hosszú távon, különösen a nyugdíjas éveinkre tekintve tervezünk, a részvényekben rejlő potenciális növekedést nem szabad figyelmen kívül hagyni. Igaz, hogy a 100%-os részvényportfólió ötlete sokak számára ijesztő és merész lehet – és valójában nem mindenki számára ez a legjobb megoldás. Az igazi lényeg abban rejlik, hogy érdemes lehet tudatosan növelni a részvények arányát a megtakarításainkban, hogy ezzel javítsuk a hosszú távú pénzügyi eredményeinket.

Örömteli hír, hogy az adókedvezményekkel támogatható nyugdíjcélú megtakarítási formák, mint az ÖNYP, NYESZ és nyugdíjbiztosítás, kiváló alapot nyújtanak a részvényekre fókuszáló befektetésekhez. A lényeg azonban az, hogy mindenki számára megtaláljuk az optimális részvényarányt, amely a legjobban illik az egyéni pénzügyi célokhoz és kockázattűrő képességhez.