A sziklakert folyamatosan formálódik, és a virágok szépsége egyre inkább kibontakozik.
Elültettem néhány növényt a frissen kialakított sziklakertem területére.
Két különleges varjúháj költözött hozzánk: az egyik a göndör varjúháj (Sedum dasyphyllum Major), míg a másik, bár nem vagyok teljesen biztos benne, valószínűleg a kaukázusi varjúháj (Sedum spurium Tricolor). Emellett egy sziklakerti tollas szegfű is csatlakozott a társasághoz, valamint egy kis maréknyi háromcsúcsú ernyőspárna (Azorella trifucata 'Nana'), amely színesíti a kertet.
Semmit sem vásároltam, csupán a már meglévő eszközöket használtam fel és telepítettem át.
Próbáltam jól beáztatni nekik a földet, de iszonyú nehezen ázik át. Csontszáraz minden, nem is tudom, hogy fognak megmaradni a most telepített növények. Majd minden nap hordanom kell rájuk a vizet. Igazi türelemjáték csepegtetni rájuk, mert kicsik és most még egy erősebb vízsugár is kimossa őket.
Jelenleg nem a legszebb állapotban van, de megtartom ezt a három kis lépcsőfokot, és próbálok a rendelkezésre álló alapanyagokkal gazdálkodni, hiszen nem kell mindent eldobni. A lépcső tetejére azonban még szükség lesz egy vagy két fokra, hogy teljes legyen, a többi már a növények feladata lesz, hogy szépen benövényesítsék ezt a teret.
Alul, a "sarokban", a fekvő tuják árnyékában egy apró, örökzöld gömböt fogok elhelyezni. A lépcső bal oldalán, ahogy szemből nézem, már felnőtt egy téli bangita, bár a képen nem látszik, mert most a lépcső volt a fókusz. Jó érzés egy szép fotón megörökíteni, mert azonnal feltárja a hiányosságokat. Már észrevettem, hogy az egyik követ el kell mozdítanom onnan, ahol jelenleg áll.
Nem vagyok biztos benne, hogy korábban említettem-e, vagy csak a fejemben motoszkált a gondolat, de eddig ebben az évben szerencsére nem találkoztam kullancsokkal. Most viszont, egyetlen nap alatt kettő is megjelent! Ezek a kis nimfa kullancsok voltak, és bár egyikük sem fúródott még igazán mélyen a bőrömbe, az egyik csípés helyén máris egy meglehetősen nagy és viszkető folt keletkezett. Lehet, hogy én magam vakartam el túlságosan, ezért lett ilyen feltűnő.
Jelenleg még nem észlelek lyme-kórra utaló "udvart" rajta, de folyamatosan figyelemmel kísérem, mert a kullancs által érintett terület nem jellemzően ilyen, sokkal nagyobb és gyulladtabb szokott lenni. Először antivakarót használtam, majd később egy kis betadint is alkalmaztam. Remélem, hogy nem alakul ki semmiféle probléma.
Lassan jön a visszavágások ideje, elvirágzott a jezsámen, az orvosi zsályák is, pár rózsa is lemegy lassan, nem kevés munka lesz vele ebben a jó melegben, bár nem panaszkodom, mert legalább nincs olyan nagy kánikula.
És ekkor megjelentek a virágok, színek és illatok varázslatos táncát hozva elénk.
Kiderült, hogy van egy ilyen sárga sásliliomom is, szerencsére. Évek óta nézegetem másoknál, hogy milyen szépek és nem tudtam szert tenni rá, erre van nekem is.
Elkezdtek nyílni a kokárdavirágok is, van pár tő, tavaly sok magot hullatott és párat a kikelt kis növények közül át is ültettem új helyre. Ezen a részen a talajt még rendbe kell hoznom, mert már nagyon szegényes, de az idén már kapott egy kis marhatrágyát és mulcsot is. Remélem hasznára lesz a növényeknek.
Ez a piros kokárda most éppen újraéled, miután néhány korty víz segített neki visszanyerni erejét. Későn indult el a fejlődés útján, és az elején fogalmam sem volt arról, mi rejtőzik a földben, csak a pálca árulkodott arról, hogy valami különleges készülődik. Mostanra viszont már szépen bontogatja bimbóit, és egyre inkább életre kel.
Rózsaszín cickafark. Sajnos egy része szinte kiszáradt, de hagyom, mert óriási a telep, pedig a zömét tavasszal kiszedtem. Erősen szaporodós fajta, de nem szánok neki olyan nagy helyet, ezért nem bánom, ha egy része kimegy.
Új-régi dísz, egy alabástrom elefánt. Eddig benn lakott a fürdőkád szélén, de ott van egy másik (gyertyatartós hátú) elefánt, az benn maradt, ezt pedig kiköltöztettem a kertbe. Még ezer évvel ezelőtt hoztuk Görögországból. Télire nem fogom kinn hagyni a díszeket, mert nagyon megeszi őket az idő.
