Lehetséges-e feltárni egy sorozatgyilkos indítékait? – Könyves Magazin A sorozatgyilkosok világában a sötétség és a rejtély összefonódik, és sokan kérdezik, hogy vajon megérthetjük-e azokat a mélyen gyökerező okokat, amelyek ezekhez a brutális tettekhez

Míg ő a középpontba helyezte, hogyan válhat egy nő áldozattá, és elsősorban a meggyilkolt lányok és asszonyok sorsát világította meg, addig a most megjelent könyv a gyilkos és az őt üldöző nyomozó szemszögéből tárja elénk az eseményeket. A regényben váltakozik a két nézőpont: az egyikben a cinkotai bádogos saját élményeit osztja meg az olvasóval, míg a másikban Trauber Adolf, a községi megbízott, mindentudó elbeszélőként bontja ki a történetet.

Az üldöző és az üldözött perspektívájába egyaránt bepillantást nyerünk, és a helyzetet egy meglepő csavar is színesíti: a bádogos és a falu rendőre egykor szoros barátságot ápoltak, gyakran töltötték az időt közös borozgatással és mély beszélgetésekkel. A közöttük kibontakozó macska-egér játék lesz a regény alappillére – bár ahogy a viszonyuk alakul, a szerepek is folyamatosan átalakulnak, és néha már nehezen megállapítható, ki is a macska és ki az egér. Mindketten gyakran utalnak egymás cselekedeteire, és megpróbálnak a másik fejével gondolkodni, ahogy Kiss Béla is teszi a következő sorokban:

Azt gondolta, hogy a világ összefonódó szálai között egy apró cselekedet, mint például egy gyilkosság, valamilyen módon érthető és magyarázható.

Talán az is volna, de nem az ő, hanem az én perspektívámból. Ugyanazt a pontot ellenkező irányból szemléltük, az ő gondolkodása arrafelé igyekezett, ahonnan az enyém elindult. A végcélja az én kezdetem volt."

A váltott nézőpont kulcsfontosságú szerepet játszik a regény felépítésében, hiszen olyan izgalmas, ellentétes dinamikát teremt, amely nem csupán krimiszerűvé formálja a történetet, hanem mélyebb lélektani rétegeket is kinyit. Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük az átlagos ember és a pszichopata gondolkodásmódja közötti szakadékot, és rávilágít egy izgalmas paradoxonra: hogyan próbál egy normális ember megérteni egy őrült elme motivációit és indítékait. A két világ feszültsége és a karakterek közötti interakciók új dimenziókat adnak a cselekményhez, és a feszültség csak fokozódik, ahogy a történet előrehalad.

Bár az, hogy mi a normális, és mi nem, elég hamar megkérdőjeleződik, mint ahogyan az üldöző rendőr is egyre inkább megszállottá válik, és kezdi elveszíteni korábbi józanságát és objektivitását. De maga a történelmi háttér is problematikussá teszi a normalitás fogalmának rögzítését, hiszen az első világháború közepén vagyunk, amikor az erőszak és a gyilkosság uralkodik, a világ kifordul a sarkaiból, feje tetejére áll minden, köztük a korábban mozdíthatatlannak hitt erkölcsi alapelvek is.

Mintha a cinkotai rém tettei a háború szimbólumaként bontakoznának ki a könyv lapjain, feltárva egy olyan világot, ahol az embereket körülvevő valóság őrületbe torkollik, és néhány hónap leforgása alatt egy vérfürdővé alakul: "A lövészárkok mélyéről kiszabadult valami, ami most az utcákon bolyongott. Ha itt valakit megkéseltek vagy lelőttek, a többiek csupán halkan hümmögtek, és vállukat vonogatták. Minden súlytalan lett."

A cinkotai rém által végrehajtott gyilkosságok éppoly értelmetlenek, mint a háború maga, amely nem más, mint a tiszta őrület megnyilvánulása.

A regény célja, hogy éppúgy bemutassa az első világháború tágabb összefüggéseit, mint a konkrét bűncselekményeket, amelyek a cselekmény szívében helyezkednek el. Részletesen megrajzolja a huszadik század elejének hangulatát, a közlekedési fejlődés hatásaitól kezdve Budapest átalakulásán át egészen Freud tanítványáig, Ferenczi Sándorig. Mesterien érzékelteti azt a korszakot, amelyben a történet kibontakozik, és nemcsak a főváros színtereit ismerhetjük meg, hanem belepillanthatunk Bécs utcáiba és az amerikai tájakra is. A háború borzalmait Kiss Béla szemén keresztül tapasztalhatjuk meg, aki 1914 augusztusában önkéntesként lép a hadsereg soraiba, hiszen a legjobb hely, ahol eltűnhet az ember, talán éppen egy háború zűrzavara.

A cinkotai bádogos, akinek neve a történelem lapjain megfakult, valószínűleg 1915-ben szerb hadifogságba került, ahonnan soha nem tért haza. Halála Valjevóban, a tífusz szörnyűségében érte, de a rendőrség nem zárta le az ügyet. Kérdések merültek fel: mi lett a férfival? Talán új életet kezdett valahol, elfeledve a múltját? A szóbeszéd szerint a bádogos egy új, másik identitás köré építette fel a létezését, és ez az elképzelés szárnyra kapott. A sajtóban megjelent képek, amelyek egy országos hírhedt sorozatgyilkosról tanúskodtak, még inkább táplálták a találgatásokat. Az emberek a gyilkos árnyékát vélték felfedezni a bádogos egykori életében, mintha a két figura valamilyen rejtélyes módon összefonódott volna. A legendagyártás elindult: Ki is volt valójában a bádogos? A nyomozó, aki az ügyön dolgozott, a titkok labirintusába merült, és egyre mélyebbre ásott a múltba, hogy feltárja a bádogos sorsának rejtélyét. A regény során a nyomozó egy különös nyomra bukkan: egy régi fotó, amelyen a bádogos és a sorozatgyilkos egyazon helyszínen állnak, mintha csak egy közös titkot osztanának meg. A nyomozó felfedezései során újabb és újabb bonyodalmakra derül fény, a bádogos eltűnésének körüli legendák mellett egy sötét ügylet is kibontakozik, amely összeköti a két férfi sorsát. Ahogy a nyomozó közelebb kerül az igazsághoz, a feszültség fokozódik. Milyen titkokat rejtegetett a bádogos múltja? Miért vált a sorozatgyilkos szimbólumává? A válaszok keresése során a nyomozó saját démonjaival is szembesül, és a végén, a történet kerekedésével, minden kérdésre választ kapunk. A bádogos sorsa végül összefonódik a gyilkoséval, és a zárlatban a két férfi élete egy utolsó, meglepő fordulattal zárul le – amely nem csupán a titkok felfedését, hanem a megváltást is magában hordozza.

A nőket zsinegeléssel megfojtó bádogos története nem csupán egy egyszerű krimi, hanem egy olyan mű, amely igyekszik túllépni a zsáner határain, nyelvi és stilisztikai értelemben is. A regény beszédmódja a klasszikus modernség történetmondói tradícióit idézi, és nem meglepő, hogy számos századfordulós, illetve a huszadik század eleji író is felbukkan benne. Ez nemcsak Kiss Béla műveltségének és olvasottságának tanúbizonysága, hanem a mű cselekményének szövetébe szőtt epizódszereplők, mint például Kosztolányi vagy Karinthy, megjelenése is hozzájárul a komplexitásához. A regény egy feszültséggel teli, szövevényes narratívát kínál, amely a művészet és a krimi határvonalán egyensúlyozik.

Utóbbiról viszonylag ismert, hogy amikor a hordóba zárt holttestek előkerültek, és a sajtó szárnyra kapta a korábban nem látott szörnyűséget, Hét bádoghordó címen cikket is írt az esetről: "Egyik ember tajtékpipát gyűjt, a másik rovarokat, a harmadik levélbélyeget. Kiss Béla női holttesteket gyűjtött. Különböző magasságú bádoghordók: egyformán lecinkezve, pontos, lelkiismeretes munkával."

Arra a kérdésre, hogy miért követi el Kiss Béla a gyilkosságokat, sokféle, zavaros és összetett magyarázatot hallhatunk. A regénybeli gyilkos önreflexiója során többször is kifejti, hogy nem a szexualitás vezérli, hanem inkább az a különös intimitás, ami az áldozataival való fulladás pillanataiban kialakul. Ezen a vékony határon, ahol az élet és a halál egybefonódik, olyan közelség jön létre, amelyet más körülmények között képtelenség lenne elérni. Más alkalommal pedig azt említi, hogy a világban tapasztalható jóság olyan mélyen felkavarja, hogy képtelen elviselni azt, ami végül a cselekedeteihez vezet.

A gyilkosság számára nem csupán egy brutális cselekedet volt, hanem egyfajta hatalmi játszma is, amely már házasságszédelgőként elkezdődött. Az elkövetett bűncselekményeken túl számos nővel tartott fenn levelezést, akiknek a házasság ígéretével csalt ki pénzt. Ez a "játék" mindig is foglalkoztatta, ahol a másik fél alárendelte magát neki, és ő irányíthatta a történéseket, ezzel megerősítve saját dominanciáját.

Próbáld ki ezt a különleges játékot a nyomozóval, aki azon fáradozik, hogy feltárja azt a titokzatos embert, aki még saját belső világát sem ismeri teljesen.

A közismert teóriák impotenciát, nőgyűlöletet, gyerekkorban elszenvedett szexuális abúzust emlegetnek, de Szigeti Kovács Viktor ennél filozofikusabb szintre emeli a kérdést, nem racionális válaszok után kutat, hanem éppen a gonosz borzongató és félelmetes irracionalitását igyekszik megmutatni egy regényben, mely lélektani analízis, fordulatos krimi és izgalmas korrajz is egyben.