Laptop a napernyő árnyékában: Vajon érdemes a szabadság alatt is dolgozni?

Ki ne várná a nyári, jól megérdemelt pihenést? De ha így van, akkor miért nem tudjuk elengedni a munkát még a szabadság ideje alatt sem? Pláne, ha nyaralni mentünk...

A nyaralás lényege a feltöltődés és a kikapcsolódás, mégis sokan az első napokban nehezen tudják leválasztani magukat a munkáról. Ez nem mindig a munka iránti égető vágy miatt van, hanem sokszor az érzés miatt, hogy a szabadság alatt érkező munkahelyi e-mailek megválaszolatlan hagyása egyfajta mulasztás. Az állandó készenlét és a munkához való ragaszkodás annyira mélyen gyökerezik bennünk, hogy még akkor is a feladatokkal foglalkozunk, amikor elvileg már pihenünk.

Csupán egy e-mail, vagy egy telefonhívás. Időben talán nem túl bonyolult foglalkozni a munkahelyi feladatokkal, de szellemileg mégis visszarepít az irodai környezetbe, a munkahelyünk világába.

Sokan aggódnak amiatt, hogy ha nem fordítanak kellő figyelmet a munkájukra, akkor lemaradnak valami lényegesről, vagy éppen helyettesíthetővé válnak. Ez a jelenség a munkahelyi FOMO, azaz "félelem a kimaradás miatt" egyik megnyilvánulása. A szabadság első napjaiban gyakran felbukkan bennünk a bűntudat vagy a bizonytalanság, és ilyenkor könnyen elgondolkodunk azon, hogy talán mégis érdemes lenne válaszolni az üzenetekre vagy felvenni a telefont.

Az önértékelés sok ember életében szorosan összekapcsolódik a munkájuk teljesítményével. Amikor alig néhány órája hagytuk magunk mögött a napi feladatokat, gyakran nehéz az elménket a pihenésre hangolni. Ha a magas elvárások folyamatosan jelen vannak a mindennapjainkban, az arra késztethet minket, hogy még a kikapcsolódást is a hatékonyság mércéjével mérjük.

A folyamatos készenléti állapot a munkavégzés során szinte már megszokottá válik. Idővel ez a feszített tempó annyira beépül a mindennapokba, hogy a szabadság első napjaiban sokan nem a várva várt pihenést, hanem inkább ürességet és nyugtalanságot tapasztalnak. Ez a belső kényszer arra ösztönzi őket, hogy valami értelmeset tegyenek, ami gyakran újra a munkához vezet.

Ezt az érzést tovább fokozza, hogy tudatosan vagy éppen ellenkezőleg, akaratlanul is magunkon hordozzuk a digitális világ kötelékeit. Amikor a telefonunk szinte kézhez nő, és a laptop folyamatosan ott hever a közelben, nem tudjuk megszakítani az állandó elérhetőséget. A céges megkeresésekre való folyamatos reagálás pedig nem csupán mentális energiát emészt fel, hanem a pihenésünket is megnehezíti, elvonva figyelmünket a valódi kikapcsolódásról.

A vállalati normák és elvárások gyakran még a pihenés idején is érvényesülnek, amikor az alkalmazottak megérdemelt szabadságukat töltik. Amikor egy vezető kérdésekkel vagy kérésekkel keres meg minket bármilyen csatornán, hajlamosak vagyunk azonnal reagálni, hogy elkerüljük a kilógást a csapatból. Különösen igaz ez akkor, ha tudomásunk van arról, hogy más munkatársak is szabadságon vannak. Ez a kollektív nyomás, amely arra ösztönöz, hogy mindig teljesítsünk, hosszú távon nem csupán kimerítő, hanem mentális szempontból is káros hatással lehet ránk.

A szabadság előtti hetekben nem csupán a határidős feladatokra érdemes fókuszálni, hanem hasznos lehet előre tervezni, delegálni a feladatokat, és mentálisan is felkészülni a pihenésre. Egy friss tanulmány szerint a munkától való pszichológiai eltávolodás hozzájárul az erőforrásaink feltöltődéséhez, ami védi a munkavállalók jóllétét. Ha el akarjuk kerülni, hogy a nyaralás alatt is a munkatársainknak vagy vezetőnknek dolgozzunk, tudatosan meg kell határoznunk a digitális határokat. Ezért érdemes időkeretet beállítani, amikor átnézhetjük az e-maileket, és ahol csak lehetséges, alkalmazzuk az automatikus válasz funkciót.

Elengedhetetlen, hogy végül mindannyian elfogadjuk: a pihenés létfontosságú számunkra. Azok a napok, amikor nem zavar minket a munka, valójában arra hivatottak, hogy feltöltődjenek, lehetőséget adva testünk és lelkünk regenerálódására. Ez nem a lustaság jele, hanem egy alapvető szükséglet. A valódi szabadság pedig ott bontakozik ki, ahol az e-mailek és telefonhívások már nem találják meg utunkat.