Krusovszky Dénes: Majdnem rákattintok egy írásra, amely valamilyen himnuszéneklést övező műbalhéról szól. De azért még nem tartok ott, hogy teljesen zenben legyek.
Lőtávol - A hónap legjelentősebb offenzíváját hajtotta végre az orosz légierő Ukrajna területén csütörtökön. Munkácson egy amerikai érdekeltségű gyárra mért csapást, míg Lvivben a támadások tragikus módon emberéleteket is követeltek.
Húzós - Most már Sulyok Tamás államfő is ki merte jelenteni, hogy az oroszok támadtak Munkácsra. Korábban ezt posztolta, majd kihúzta a rakétatámadás elől az orosz jelzőt. Miután Orbán Viktor is orosz támadásról beszélt, a köztársasági elnök is osztotta a véleményt, de eredeti posztján nem változtatott.
Az augusztus 20-i állami ünnep narrációjának egy szakasza Orseolo Péter alakjára összpontosított, ám a megfogalmazás a "áruló Péter" kifejezéssel illette őt, aki állítólag külföldi érdekeknek hódol. Sokak véleménye szerint ezzel a szöveg Magyar Péterre tett utalást, azonban a szerző, Ugron Zsolna, nem kívánt bővebben nyilatkozni a témáról.
Hajtóvadászat - Egy hatvanpusztai biztonsági őr kocsijával nekihajtott Hadházy Ákos autójának. A független országgyűlési képviselő elmondása szerint a baleset egy földúton történt, ahol valószínűleg szándékukban állt felborítani az autóját, de végül a másik jármű borult fel. Hadházy az utóbbi hetekben folyamatosan közzétett tényfeltáró információkat az Orbán család hatvanpusztai birtokáról, és már egy demonstrációt is tartott a helyszínen. Az egyik látogatása során felfigyelt arra, hogy az autója gumik állapota aggasztóan megváltozott.
Irkafirka - A magyar miniszterelnök levelet írt Donald Trumpnak, amelyben kifejezte aggodalmát az ukránok tevékenysége miatt, akik megtámadták a Barátság kőolajvezeték orosz elosztóállomását. Az amerikai elnök válasza nem volt szokványos: a megszokott, nagybetűs stílus helyett nyomtatott lóbetűkkel jegyezte meg a levelet, amit egy filctollal kiegészített, színes firkálmányokkal tett még egyedibbé.
Kilépek az erkélyre, vasárnap késő este van, mindjárt tíz, tücskök ciripelnek a bambuszligetben. Ez örvendetes változás egyébként, mert néhány hete még egészen elviselhetetlen hangerőn zizegtek a kabócák. Mostanra nekik már végük, ha jól sejtem, nem egyszerűen halkabbak lettek, hanem konkrétan elpusztultak. Legalábbis a lépcsőház bejárata körül elég sok döglött példány hevert a minap, felteszem, lejárt az életciklusuk - így megy ez. Nem semmi állatok ezek a kabócák egyébként, némelyik akkorára nő, mint egy veréb, és ha elkapja az ember - ami nem különösebben nehéz, elég bambák szerencsétlenek - olyan visító hangot hallatnak, hogy bármelyik horrorfilmbe be lehetne nyomni őket szinkronmunkára. Most tehát nyugalom van és meleg. Nagyon meleg, és nagyon sok pára. Tavasszal, amikor megérkeztünk Oszakába, mindenki azt mondta, várjuk csak ki a nyarat, az majd rendesen meg fog kínozni. Hát, én nem érzem elviselhetetlennek, de igaz, ami igaz, ez a folyamatos párás forróság elég húzós tud lenni, és hirtelen képes kiszippantani az ember erejét, ha nem figyel oda. Most már elvileg átfordultunk a tetőponton, innentől jobb lesz, és egészen novemberig marad a pólós-zakós kellemes idő. Odahaza, ha jól hallom, most szokatlanul hideg van. De ebből éppen semmilyen következtetést nem tudok levonni. Fáraszt már kissé, hogy ha elromlik az idő, rögtön apokaliptikus víziókkal kezd mindenki babrálni. Bizonyára sok mindenért valóban a klímaváltozás a felelős, de azért az összes rossz napot nem méltányos szegény globális felmelegedés nyakába varrni.
