**Krisztus Kereszthalála - Nagypénteki Református Istenitisztelet Szombathelyen** A Nagypéntek a keresztény világ egyik legmeghatározóbb napja, amikor Krisztus áldozatára emlékezünk. Szombathelyen, a református közösségben, ezen a napon különleges istent
Ma minden keresztyén egyház és gyülekezet Krisztus kereszthalálának jelentőségére emlékezik. A szombathelyi református közösség is méltó módon tisztelegett e fontos esemény előtt.
Gyakran felmerül az a nézet, hogy a református közösség legfontosabb ünnepe Nagypéntek lenne. Ez azonban téves megközelítés: számukra a húsvét, Jézus feltámadásának ünnepe a legkiemelkedőbb esemény. Az ünnephez vezető úton, amelyet gyakran Passiónak neveznek, Nagypéntek csupán egy lépcsőfok. Az ünnepi időszak a Nagyhéttel kezdődik, mely virágvasárnappal indul, amikor Krisztus Jeruzsálembe vonul. Ezt követi Nagycsütörtök estéje, amely az utolsó vacsorára emlékeztet, majd a Getsemáné-kertben zajló szenvedés és elfogatás következik. Végül elérkezünk Nagypéntekhez, amikor Jézus elítélése és kereszthalála történik, ezzel pedig egy újabb lépést teszünk a húsvéti öröm felé.
Emlékezés a református templomban A református templom falai között egy különleges esemény keretében gyűltünk össze, hogy közösen idézzük fel a múltat és tiszteletünket fejezzük ki mindazok előtt, akik életükkel és munkájukkal hozzájárultak közösségünk fejlődéséhez. A templom, amely évszázadok óta hirdeti a hit üzenetét, most újra megtelt a szeretet és az emlékezés szellemével. A gyertyafény lágyan simogatta a falakat, miközben a résztvevők csendben helyet foglaltak a padokban. Az áhítat légkörében a történelem szavai és a személyes élmények keveredtek, amikor a lelkész megosztotta velünk azokat a szívhez szóló gondolatokat, amelyek a közösségünk alapjait képezik. Ezen az estén nemcsak a múltat idéztük meg, hanem a jövőnkért is imádkoztunk. Az összetartozás érzése erősebb volt, mint valaha, és mindenki szívében ott élt a remény, hogy a hagyományainkat továbbörökítve, a következő generációknak is átadhatjuk azt a gazdag örökséget, amelyet közösen építettünk. A megemlékezés végén a közösen énekelt énekek és a közös imák összekötöttek minket, megmutatva, hogy a hit és a közösség ereje képes hidat építeni a múlt és a jövő között. Ahogy a templom harangja zúgott, mindannyian éreztük, hogy a közös emlékezés nem csupán egy pillanat, hanem egy folytatás is, amelyben mindannyian részt veszünk.
A Szombathelyi Református Gyülekezet nagypénteki istentisztelete különleges alkalom volt, amelyen Jakab Bálint lelkipásztor hirdette az igét. Az igehirdetés Lukács evangéliumára épült, a megfelelő versek felolvasásával, melyek mélyen megérintették a hallgatóságot. Az esemény alatt elhangzott két imádság is, amelyek szorosan kapcsolódtak az igék üzenetéhez. A résztvevők megrendülten, de méltóságteljesen vettek részt az istentiszteleten, amelyen a közös imádságok és énekek különösen meghitté tették a légkört. Különösen emlékezetes volt az "Ó Krisztusfő, te zúzott..." kezdetű ének, mely J. S. Bach Máté passiójában is többször felcsendül, így hozzájárulva a szertartás áhítatos hangulatához.
A lelkész figyelme a távolból figyelő tömegre terelődött, és párhuzamot vont a mai világ hasonlóan viselkedő tagjaival. Nem kerülte meg a szenvedés és a fájdalom kérdését sem: mint mondta, manapság sokan hajlamosak elfordítani a fejüket a valóságtól. Pedig húsvét ünnepéhez elengedhetetlenül hozzátartozik a teljes történet – beleértve ezt a napot és annak eseményeit is. Nagypéntek sem érthető meg a két nappal később bekövetkező feltámadás fényében; a hívő ember csak így tud majd igazán örömöt találni – ez az igazi ünneplés. Jakab Bálint tiszteletes szólt a két latorról is, akik a megfeszített Krisztus mellett szenvedtek. Történetük és szavaik mind a közöttük lévő megbocsátó Jézusra irányítják a figyelmet.
A megszokott és hagyományos úrvacsora is természetesen része volt az istentiszteletnek. A falat kenyér és a kortynyi bor minden úrvacsorán Krisztus kereszthalálára emlékeztetnek - Nagypénteken ez kiemelten is igaz.
