Karácsony - Steinbach József: A gyógyulás ösvénye, amely a másikra irányuló bibliai szeretet által bontakozik ki A karácsony ünnepe nem csupán a fények és ajándékok időszaka, hanem egy mélyebb értelmű időszak is, amely a gyógyulás és a szeretet üzenetét

A világnak a másikra figyelő, az életet építő "bibliai kedvességre" van szüksége; és ez egyben a gyógyulás egyetlen útja is, mert a másikra figyelve az ember elszakad a saját sebeitől. Erről beszélt Steinbach József református püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnöke karácsony alkalmából az MTI-nek.

Steinbach József hangsúlyozta, hogy a kedvességre van most a legnagyobb szükségünk egy olyan megosztott és háborús helyzetben, ahol sokszor elfogadhatatlanul éles szavakkal bánunk egymással. Olyan kedvességre van szükség, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a másik ember iránt pozitívan viszonyuljunk, építő módon szóljunk hozzá, és támogassuk őt a felemelkedésben.

Ez a kedvesség valójában a figyelem kifejezése arra a személyre, akit Isten "ránk bízott". Hangsúlyozta, hogy ez a gyógyulás egyedüli módja, hiszen amikor másokra összpontosítunk, képesek vagyunk eltávolodni a saját fájdalmunktól, sebeitől és gondjainktól.

- fogalmazott a református püspök, hangsúlyozva a szavak mélységét és jelentőségét.

Azt is hangsúlyozta, hogy a következő évre vonatkozóan Jézushoz intézett kérésében a bibliai kedvesség megélésére, valamint Isten jelenlétére való összpontosításra buzdítja a református egyházat. "Szeretetteljes egységben" kellene eljárnunk. "Ez a leglényegesebb most."

Steinbach József kitért arra: az elmúlt év megrendítette, megrázta és bűnbánatra, önvizsgálatra indította a reformátusokat. Nekik, akik a bűnbocsánatot hirdetik, merniük kell bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni, ha valamit rosszul tettek.

Értékelése szerint kár volna tagadni, hogy az elmúlt egy év felszínre hozott egyfajta megosztottságot is a reformátusok között, de meglátása szerint "ezek a sebek gyógyulnak".

A gyülekezetekben és intézményeinkben, sőt a Kárpát-medencei Magyar Református Egyházban is mindenki megtalálta a saját szerepét. Hűségesen végzik feladataikat, és a legtöbben már túljutottak a nehézségeken, megpróbáltatásokon.

Steinbach József jelezte: a januárra tervezett belső egyházi konferencián szeretnék bibliai, teológiai és nem aktuálpolitikai értelemben körbejárni, hogy mi történt az elmúlt évben és hogyan vezet út a megújulás felé. Ugyanakkor azt reméli és azért imádkozik, hogy ezzel a konferenciával elvarrják a szálakat, és végre ki tudják mondani: "szeretnénk előre tekinteni és tenni a dolgunkat".

Az MRE szeretetszolgálata 70 ezer embert lát el a gyermekvédelemtől, a nevelőszülői hálózattól és a súlyosan sérült gyermekeket gondozó intézményeitől kezdve az idősgondozásig és a hospice szolgálatig. Külön kiemelte a Bethesda Gyermekkórházat, ahol a sokszor nehéz körülmények között végzett, magas színvonalú szakmai munka mellett jelen van az a "megmagyarázhatatlan többlet", amitől hiteles keresztyén intézménnyé válnak.

Beszélt a gyülekezeti munkáról, kiemelve, hogy a nagy- és kisvárosi szolgálatok mellett igyekeznek vidéken is aktívan jelen lenni. Itt, sok településen, ahol már iskola vagy posta sincs, a református lelkészek vállukra veszik a közösség terheit, és ők az egyetlenek, akik valódi kapcsolatot ápolnak az emberekkel.

Steinbach József a református egyház előtt álló feladatokról beszélve rámutatott: el kell gondolkodni az egyházi struktúra átalakításán, mert gyülekezet- és embercentrikusabb egyházra van szükség.

A kérdés, amit felvetett, valóban fontos: vajon van-e a keresztyénekben egy olyan különleges erő, ami "minden szenvedésünk ellenére is átsugárzik rajtunk"? Úgy tűnik, hogy az egyházban jelenleg a legnagyobb kihívás a hitelesség hiánya, amely nélkül az emberek nehezen találják meg az evangélium iránti érdeklődést. Az a plusz, amire szükség lenne, talán éppen az őszinte és autentikus életvitel, amely vonzóvá teheti a hit üzenetét a világ számára.

Az egyház alapvető küldetése, hogy szeretetteljes kapcsolatot építsen az emberekkel, megértse az ő igényeiket és vágyait, valamint közösséget formáljon velük. Célja, hogy bizalmi kötelékeken keresztül közvetítse számukra "azt a különleges ajándékot, amit csak Isten nyújthat". Sajnos úgy tűnik, hogy ezt a feladatot sokszor háttérbe szorította, ami aggasztó jelenség - tette hozzá.

A püspöki feladatok körüli diskurzus folyamatosan megjelenik az egyházon belül. Kiemelte, mennyire lényeges, hogy a püspök ne csupán a vezetői szerepkörében tevékenykedjen, hanem aktívan részt vegyen a közösségi életben is. A vezetés nem csupán irányítás, hanem egyben szolgálat és felelősség is – fogalmazott, hozzátéve, hogy különösen értékeli azokat a vezetőket, akiknek az arcán tükröződik a tudatosság, miszerint felelősek mindazokért, akiket Isten rábízott. E súly alatt pedig elvárható, hogy az ember mélyen átélje a feladatát, akár úgy is, hogy az összetörheti őt.

Steinbach József szerint szükséges lenne, hogy a zsinat mint az MRE legfontosabb törvényalkotó, döntéshozó és tanítói szerve, ne csak törvényhozással foglalkozzon, hanem azokkal a kérdésekkel is, amelyek a társadalomban felvetődnek.

Megjegyezte, hogy az eutanáziával kapcsolatosan a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amelynek ő is az irányítója, közzétett egy "megértő, emberi, ámde hitet tükröző nyilatkozatot". Továbbá tájékoztatott arról, hogy a református egyház keretein belül egy külön munkacsoport foglalkozik a házasság, a család és a szexualitás kérdéseivel, és szeretnék kifejteni véleményüket más fontos témákban is.

Az egyház lassan reagáló test, olyan, mint egy tankerhajó, ha elmozdítjuk a kormányt, csak órák múlva kezd el kanyarodni. De vannak olyan helyzetek, amelyekről Jézus azt mondja, hogy ha ti nem szóltok, és nem azonnal szóltok, akkor "a kövek fognak kiáltani". Ezekben a helyzetekben nem lehet végigjárni a hivatalos állásfoglalás útját.

Másfelől az egyház igenis megszólal, vannak képzett szakembereink, akik számos felületen elmondják véleményüket, akár pro és kontra is. Emellett hetente több mint félmillió embert ér el a református egyház a templomaiban.

Steinbach József megjegyezte: "Egyre inkább azt tapasztalom, hogy vannak olyan pillanatok, amikor érdemes komolyan fontolóra venni a Biblia tanítását, amely arra bátorít, hogy csendben maradjunk és várakozzunk az Úr segítségére." Hozzátette, hogy bár nem feltétlenül kell hallgatnunk, de érdemes ritkán megszólalni, hiszen aki keveset beszél, annak szavai sokkal súlyosabbak és figyelemre méltóbbak lesznek.