Kanada újra a csúcsra jutott, hiszen aranygól döntötte el a valaha volt egyik legizgalmasabb hokidöntőt.

Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy minden idők egyik legszínvonalasabb és legemlékezetesebb jégkorong tornáját nyerte meg Kanada a Négy Nemzet Torna döntőjében, amikor fő riválisát, az Egyesült Államokat a világ egyik legjobb játékosának számító Connor McDavid aranygóljával, hosszabbításban 3-2-re múlta felül. Álmodni és elképzelni sem lehetett volna ennél izgalmasabb és parázsabb döntőt. Te jó ég, micsoda hokiünnep volt ez!

Miközben Európa átlagpolgárai békésen aludták az igazak álmát, a hoki rajongók, köztük én is, egy pillanatra sem tudtunk elvonatkoztatni a képernyőtől. Hiszen nem mindennapi élmény, hogy NHL-klasszisokkal teli csapatokat láthatunk nemzeti színekben játszani.

Bostonban tehát a világ két legjobbnak számító válogatottja vívott meg egymással a Négy Nemzet Tornájának döntőjében.

A csoportkör már az elején világossá tette, hogy ez a torna különleges lesz, hiszen a világ négy legjobbnak tartott csapata – Kanada, az Egyesült Államok, Svédország és Finnország – mérkőzött meg egymással, mindezt kizárólag NHL-es játékosokkal a soraikban.

A lebonyolítás a következőképpen zajlott:

Mindenki megmérkőzött mindenkivel, a körmérkőzések után pedig a legkiválóbb két csapat, az Egyesült Államok és Kanada, a döntőbe jutottak.

Az Egyesült Államok dominálva, 6-1-es eredménnyel győzte le Finnországot.

Kanada izgalmas mérkőzéseken diadalmaskodott, először Svédországot győzte le 4-3-ra hosszabbításban, majd Finnország ellen 5-3-ra arattak győzelmet. Ezzel a teljesítménnyel bebiztosították a helyüket a döntőben.

Az amerikaiak és kanadaiak közötti csoportköri találkozó Montrealban igazi emlékezetes eseménnyé vált, hiszen az első kilenc másodperc alatt három verekedés robbant ki.

Ráadásul a mérkőzés kezdetén a hazai drukkerek hangos füttykoncerttel fogadták az amerikai himnuszt.

A mérkőzést végül az Egyesült Államok csapata nyerte meg, méghozzá 3-1-es eredménnyel.

Február 20-án Bostonban, a TD Garden arénában természetesen telt ház volt, a kontinens egyik legfontosabb eseménye zajlott este nyolc órakor, Európában akkor az óra a hajnali kettőt ütötte.

Már a kezdőkorong bedobása előtt szinte tapintható volt a feszültség a jégen és a lelátókon. Az egyik oldalon állt Connor McDavid, Nathan MacKinnon, Brad Marchand, valamint a csapat ikonikus kapitánya, a jégkorong élő legendája, Sidney Crosby. A másik oldalon pedig a fiatal tehetségek képviselői, Auston Matthews, Matthew Tkachuk, Jack Eichel és Adam Fox várakoztak, készen arra, hogy megmutassák, ki a jobb. A levegőben vibráló izgalom jelezte, hogy ez a mérkőzés nem csupán a győzelemről szól, hanem a rivalizálásról és a sport iránti szenvedélyről is.

A kanadai csapat villámgyorsan bekapcsolódott a mérkőzésbe, és már az 5. percben megszerezték a vezetést: Nathan MacKinnon lenyűgöző szólója egy precíz fonákemeléssel zárult, amely a kapu hálójában kötött ki. Az amerikai kapus, Connor Hellebuyck csak nézte, ahogy a korong a hálóba vágódik, így a kanadaiak máris 0-1-re vezettek.

Az első harmad végére a két csapat eredménye 1-1-re zárult.

Az amerikai csapat a mérkőzés középső szakaszában fokozatosan átvette a dominálást, miközben a játék üteme egyre inkább felgyorsult.

A 34. percben az amerikai csapat már a vezetést is megszerezte: Auston Matthews lövése Binningtonról kipattant, és az érkező Jake Sanderson villámgyorsan lecsapott az üres korongra, amelyet határozottan a hálóba zúdított. Ezzel kialakult a 2-1-es állás.

A kanadaiak próbáltak visszatámadni, de az amerikai védelem és a kapus Hellebuyck is állta a sarat.

A harmadik harmadban Kanada dominálta a játékot, hiszen ők küzdöttek az eredményért. A jégen továbbra is intenzív, kiélezett összecsapások zajlottak, és lenyűgöző volt figyelni a világklasszis játékosok elképesztő megmozdulásait. Végül csak az 54. percben sikerült a juharfaleveleseknek egyenlíteniük.

Egy kanadai offenzíva közepette az amerikai védelem figyelmetlenül hagyta figyelmen kívül a szabadon rohanó Sam Bennettet, aki Mitchell Marner precíz passzát mesterien helyezte el a kapu bal felső sarkában, ezzel egalizálva az állást 2-2-re.

A záró harmad végéhez közeledve mindkét csapat különös figyelemmel őrizte védelmét, tudván, hogy egy apró hiba akár a mérkőzés sorsát is megpecsételheti. A rendes játékidő lejártával következett a húsz perces hosszabbítás, a hirtelen halál fázisa, ahol bármelyik csapat találata azonnali győzelmet jelentett. A feszültség a levegőben vibrált, minden egyes mozdulat kulcsfontosságúvá vált.

A ráadásban mindkét együttes előtt adódtak kapóra jövő lehetőségek. Matthew Boldy a hosszabbítás hatodik percében egy hatalmas helyzetet alakíthatott volna ki, és az amerikai szurkolók már szinte önfeledten ünnepeltek, mivel a korong a kapu mögött landolt a szemük előtt. Ám Jordan Binnington kapus elképesztő védése megakadályozta a biztos gól megszületését. Az amerikai támadók igazán megizzasztották a kanadai hálóőrt, óriási nyomás nehezedett a vendégekre. Binnington varázslatos reflexeinek köszönhetően sikerült megőriznie a 2-2-es döntetlent, amely így a mérkőzés feszültségét tovább fokozta.

A 67. percben, miután egy parádés kanadai buli eredményeként McDavidhez került a korong, a gyorsaság mesterévé vált. Egy hirtelen mozdulattal átlépett a védők sorfalán, majd egy erőteljes és precíz lövéssel a játékszert Hellebuyck mellett a hálóba juttatta, ezzel végleg eldöntve a mérkőzés sorsát.

A kanadai játékosok egymásra vetették magukat, a szurkolók őrjöngtek, az amerikaiak pedig csalódottan nézték, ahogy fő riválisuk, és a csapat kapitánya, Sidney Crosby emeli magasba a torna győztesének járó trófeát, minden idők egyik legemlékezetesebb Amerika-Kanada tétmérkőzésén.

Érdekesség, hogy a két csapat ilyen színvonalon tétmérkőzést, döntőt a 2010-es vancouveri téli olimpián vívott egymással, ahol a végén szintén a kanadaiak örülhettek és győztek a ráadásban 3-2-re.

Akkor az aranygólt nem más lőtte, mint a jelenlegi kanadai csapat kapitánya, Sidney Crosby, aki ma már egy élő legendának számít. Azóta eltelt legalább tizenöt év, és felnőtt egy újabb tehetség, Connor McDavid, aki bár az Edmontonnal elvesztette a Stanley-kupa döntőt, most boldogan ünnepelhetett, hiszen ezen a történelmi jelentőségű mérkőzésen ő döntötte el és zárta le a találkozót.

A Négy Nemzet Tornája döntője ismét megmutatta, miért olyan különleges a jégkorong világa: a szenvedélyes küzdelem és a kitartó munka nem csupán a jégfelületen, hanem az elért eredményekben is tükröződik.