Mikházán, a titokzatos világ határvonalán, ahol az istenek és démonok örök harca zajlik, izgalmas történetek szövődnek. A település lakói, akik évszázadok óta együtt élnek a természetfeletti erőkkel, mindennapjaik során szembesülnek a fény és sötétség har
A hétvégén a Maros Megyei Múzeum családi napra, idősétára hívta az érdeklődőket és a történelem szerelmeseit a mikházi régészeti parkba, hogy megismerhessék az itt folyó munkát, illetve az itteni feltárások kapcsán betekintést nyerjenek az ókori civilizáció hiedelemvilágába.
Mielőtt beléptél volna az ókori világba, már a bejáratnál eldönthetted, hogy melyik római isten nevét hordod a karodon a nap folyamán. Aztán mindjárt római katonai bemutató fogadott, hogy megismerhesd a légiók és segédcsapatok katonáinak harcmodorát, de még az engedetlen vagy ügyetlen katona megbotozását is végignézhetted. Egy sátor árnyékában római kori régészeti leletanyagokkal ismerkedhettél: bronzkancsó, ezüst kanáldarab, pénzérmék, ékszer- vagy lakatmaradványok, istenábrázolások, pecsételt építőtéglák, ókori "grafittivel" megjelölt katonai tárgyak (a lopás megelőzése végett). A szomszédságban folyó ásatás helyszínén pedig azt is megmutatták, hogy a leletanyag némelyike honnan került elő néhány nappal ezelőtt: az ókori katonai tábor főépületének udvaráról, a kútból vagy éppen a fegyverraktárból.
Aztán sétád során megismerhetted a római katonák életvitelét, fegyverzetét, de egy katonai orvosi készlet azt is megmutatta, miként amputáltak végtagokat, távolítottak el nyílhegyet vagy fájós fogat az orvosok, vagy éppen miként lékelték meg a katonák koponyáját. Múzeumpedagógiai foglalkozások során ismerkedhettél istenekkel és a róluk szóló mítoszokkal, beülhettél a jósdába, festhettél római pénzérméket, fonhattál a római élet számos területén fontos és rangot jelző koszorúkat, megismerhetted a babonák, mágusok és démonok világát, de védőamulettet is készíthettél, levelet írhattál az isteneknek, kultikus sütemények receptjeivel ismerkedhettél, vagy éppen kipróbálhattad az íjazást is.
A tizenharmadik római fesztiválnap régészeti napja különleges alkalmat kínált a múlt felfedezésére. Bár a rendezvény neve és formája az évek során sokat változott, a lényeg már régóta változatlan: megismertetni a közönséget az ókori római kultúrával. Mikházán immár 13 éve zajlanak régészeti feltárások az ókori határvédelmi katonai erődítmény és a környező civil település, valamint a fürdő életvitelének feltárása érdekében. A Maros Megyei Múzeum munkatársai úgy vélik, hogy évente legalább egyszer érdemes nyílt napot tartani, hogy a nagyközönség is bepillantást nyerjen az itt folyó izgalmas munkába. Minden évben egy konkrét téma köré építik a rendezvényt, amely a római társadalom különböző aspektusait mutatja be. Idén a hiedelmek és vallások világára esett a választás, ami különösen érdekes, hiszen a rómaiak életét számos babona és hiedelem határozta meg. A szombati esemény során egy tematikus kiállítást rendeztek, amely a Mikházán, Marosvécsen és Maroskeresztúron fellelt leletek segítségével mutatta be ezt a gazdag világot. A kiállításon a római Pantheon tizenkét főistene közül három, Jupiter, Juno és Mercurius ábrázolásai mellett különböző áldozati edények, frissen előkerült érmék, ékszerek és használati eszközök is helyet kaptak. A kiállított tárgyakról, valamint a lelőhelyekről Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum régészeti osztályának vezetője és a rendezvény főszervezője osztotta meg tudását, körbevezetve az érdeklődőket a kiállításon. A múzeum munkatársai és számos lelkes önkéntes közreműködésével a látogatók egy kétezer éves világ rejtelmeibe merülhettek el, gazdagítva tudásukat és élményeiket.
A rendezvény megvalósulásához a Maros Megyei Tanács nyújtotta a támogatást, míg a marosvásárhelyi Milites Marisiensis római katonai hagyatékőrző egyesület ezúttal is aktív partnerként vett részt az esemény lebonyolításában.
A tematikus séták során rengeteg izgalmas tudásra tettünk szert az ókori istenek világáról, az áldozati szokásokról és a különleges kultikus tárgyakról. Felfedezhettük a túlvilágra való átjutás titkait is, hiszen már az ókorban is fizetni kellett ahhoz, hogy valaki átkeljen az élők és holtak birodalmát elválasztó folyón. Azok, akik mélyebb ismeretekre vágytak, ellátogattak a "tábori mágus" sátrába. Itt Vass Lóránt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi adjunktusa és egyben a budapesti Aquincumi Múzeum régésze osztotta meg tudását. Az Erasmus projekt keretein belül a Maros Megyei Múzeummal való együttműködésének köszönhetően rendszeresen részt vesz a mikházi nyári ásatásokon és a római fesztiválokon, akár hallgatókkal, akár egyedül. A sátorban éppen mágusként tevékenykedett, római receptek alapján szerencsehozó amuletteket készítve a látogatók számára, akik kíváncsian figyelték, ahogy a régi hagyományok életre kelnek.
A római vallás az államilag elismert, köztiszteletben álló istenek kultuszára épült, de a hitnek nem volt túlzottan nagy szerepe benne, inkább a szabályos rítusok révén tartották a kapcsolatot az emberek az istenekkel. Ha nem volt szoros kapcsolatuk az istenekkel, vagy azonnali hatást szerettek volna elérni, az emberek a mágusokhoz fordultak. A mágia is a vallás része volt, a római korban is sokan gyakorolták és használták, és Alexandriából számos ókori mágusrecept került elő, ezekből el is hoztak néhányat különböző mágikus jelekkel, démonábrázolásokkal, szövegekkel.
Ezeket a recepteket az ókorban nagyon gyakran betegségek leküzdésére használták, de nagyon gyakoriak voltak az átoktáblák (perátkok, szerelmi átkok), amelyeket ólomtáblákra karcoltak, és gyakran a temetőkben ástak el, hogy egy-egy frissen elhunyt személy lelke magával vigye az alvilági istenekhez, és onnan fejtsék ki hatásukat az élőkre. Már az ókorban is ismertek voltak a vudubabák, receptek vannak arról, hogy milyen személyes tárgyakat kellett beszerezni mellé a kívánt hatás elérésére, hol kellett azt megszúrni, milyen szövegeket kellett elmondani a mágusok által alkotott titkos halandzsanyelven, így növelve az eljárások varázserejét. Ebből sok minden átmentődött a mai korra is, és akkor hat, ha az ember hisz benne - mondta el a csíkszeredai születésű, Kolozsváron végzett történész szakember.
