Hogyan sikerült Izraelnek több száz kém és ügynök hálózatot működtetnie Irán területén?

A két ország viszonya 1979-ig kifejezetten baráti alapokra épült, amely még titkosszolgálati együttműködéseket is magában foglalt. Azonban a Sah elűzése és Khomeini ajatollah hatalomra kerülése gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Ezért Izrael azóta már több évtizede folyamatosan dolgozik hírszerző hálózatának kiépítésén Irán területén.

Az Irán ellen júniusban megindított katonai akciók egyik legérdekesebb jellemzője, hogy a hadműveletek jelentős részét nem a hagyományos vadászbombázók, hanem terepügynökök hajtották végre, méghozzá körülbelül 10 ezer minidrón segítségével. Ennek köszönhetően nemcsak széles területeket tudtak elérni az ország területén, hanem sikerült minimalizálni a civil áldozatok számát is, így a halálos áldozatok száma ezer alatt maradt.

Izrael számára jelentős stratégiai előnyt jelent, hogy az iráni népesség rendkívül széttagolt. A perzsák nem alkotják a lakosság kétharmadát, és ezen belül is egyre többen érzik úgy, hogy a kormány politikájával szembeni elégedetlenségük miatt hajlandóak együttműködni különféle titkosszolgálati tevékenységekkel. Az ilyen együttműködés nem mindig bonyolult; néha elegendő csupán annyit tenni, hogy valaki informálja a hatóságokat arról, hol tankol az a személy, akit likvidálni akarnak, és ezzel máris elégedett a feladatának.

A 71 éves Oded Ailam 24 évig szolgált a Moszadnál, és sok részletet tárt fel a pókhálószerű szerveződés működéséről. Összegzése szerint a legfontosabb feladat a beszervezésre kiszemelt személyek megbízhatóságának alapos ellenőrzése, mielőtt komolyabb feladatokat bíznak rájuk.

Az ügynökök száma természetesen nem ismert, de a becslések szerint több száz fős hálózatról van szó a kémkedés különböző szintjein, így az információgyűjtésben, a logisztikai támogatásokban, ártatlannak látszó fedőcégekben vagy az olajipari fuvarozók körében. A legutóbbi hadműveletek során például a logisztika kulcsszerepet játszott abban, hogy az izraeli drónok közvetlen közelről mérhessenek csapásokat érzékeny katonai és ipari célpontokra.

Irán belbiztonsági jelentései szerint évente több tucat ügynököt tartóztatnak le, ítélnek el és végeznek ki, bár az ilyen esetek közül sok lehet a kitalált vagy eltúlzott. Eközben a rezsim folyamatosan szólít fel a gyanús személyek feljelentésére, ami gyakran sikeres is, ezért az Iránban közvetlenül folytatott hírszerzői tevékenység extrém veszélyességű, messze meghaladva a nyugati kémtevékenység kockázati szintjét.

Az etnikai kisebbségek általában intenzíven ellenállnak a meglévő rendszernek. Ilyen csoportok közé tartoznak az azeriek, kurdok és lurok, akik a lakosság körülbelül 30%-át képviselik. Emellett ott találhatóak a szunni arabok, a baludzsik, valamint különböző türk népcsoportok is. Bár ezek az etnikai közösségek még nem alakítottak ki egységes frontot, viszonylag könnyen lehet találni köztük olyan egyéneket, akik hajlandóak csatlakozni egy-egy kezdeményezéshez vagy mozgalomhoz.

Egyre inkább észlelhető, hogy a városi fiatalok körében nő azoknak a száma, akik nyíltan vállalják a rendszer ellenállását. A Moszad már hosszú évek óta dolgozik azon, hogy kihasználja a külföldön élő, jelentős iráni diaszpóra kapcsolatait, akik hazalátogatásaik során információkat osztanak meg vagy gyűjtenek. "Az etnikai feszültségek jelentősen megnehezítik a kormány számára az emberek feletti ellenőrzést. A megfigyelési rendszerük súlyos hiányosságokkal küzd; messze elmarad attól, ahogyan a Stasi működött az NDK idején" - nyilatkozta egy tapasztalt hírszerző, majd hozzátette: "Miközben a társadalom jelentős része elszegényedik, Irán hatalmas gázkészletekkel rendelkezik. A vezetők azonban ahelyett, hogy ezt a vagyont hazájuk fejlesztésére fordítanák, milliárdokat fektetnek olyan terrorszervezetekbe, mint a Hezbollah vagy a Hamász." Ami még aggasztóbb, hogy a terrorizmus támogatására irányuló jelentős beruházások végül nem hozták meg a várt eredményeket, és Irán regionális befolyása drasztikusan csökkent.

További fontos tény, hogy Irán hatalmas ország, amelynek határait lehetetlen teljes mértékben ellenőrizni, így lehetővé válik szinte bármit becsempészni az országba. A vad, szabdalt és zegzugos államhatár hossza 6 ezer kilométer, a hét szomszéd közül pedig nem mind és nem mindig barátságos a teheráni rendszerrel szemben. Közülük főként Azerbajdzsánt lehet említeni, amely folyamatos nyugtalansággal figyeli többmilliós nemzetiségének sorsát az Iszlám Köztársaságon belül.

Hogyan indult ez az egész történet?

1979-ig Irán és Izrael között kifejezett baráti viszony állt fenn. Irán például olajszállítmányokkal támogatta Izraelt, és a két ország között szoros titkosszolgálati együttműködés alakult ki, hogy közösen lépjenek fel az akkoriban egyre terjedő iszlamista terrorizmus, a Mudzsahed ellen, amelyet az iráni monarchia is komoly fenyegetésnek ítélt.

2019-ben Izrael történelmi lépést tett, amikor feloldotta a Külügyminisztérium Iránnal fenntartott kapcsolataira vonatkozó titkosítást. Ekkor több mint 10 ezer oldalnyi dokumentum került nyilvánosságra, melyek az 1953 és 1979 közötti időszakra, vagyis Reza Pahlavi uralkodásának évtizedeire vonatkoznak. Ezek a feljegyzések meglepő részleteket tártak fel Izrael és egy muszlim ország közötti kiterjedt és szoros kapcsolatról. A dokumentumok világosan rávilágítanak arra, hogy a Sah diktatúrájával való együttműködés nem csupán a biztonsági érdekek szempontjából volt kiemelkedő, hanem gazdasági és politikai vonatkozásai is jelentősek voltak. Ami pedig igazán megdöbbentő, az az, hogy a feljegyzések között fegyvereladásokra vonatkozó információk is fellelhetők, így a múltbeli együttműködés komplexitása és mélysége új fényt vet a két ország közötti viszonyra.

Az 1979-es iszlám forradalom következtében Irán drámai irányváltásra lépett, és nyíltan hirdette Izrael megsemmisítésének szükségességét, ezzel megkezdve a "világ iszlám forradalmának exportját". Ezt követően Izrael fokozott figyelemmel kísérte Teherán lépéseit, ám nem tekintette elsődleges ellenségének, hiszen akkoriban még Szíria, az iraki Baasz-rezsim (Szaddám Huszein vezetésével) és az egyiptomi front számított a legfontosabb kihívásoknak.

A 80-as évek közepéig Irán viszonylag távoli és mérsékelt fenyegetésnek számított, mivel sem számottevő légierővel, sem pedig fejlett rakétaállománnyal nem rendelkezett. Azonban a Hezbollah megalakulása Libanonban (1982 után), valamint a Hamász és az Iszlám Dzsihád támogatása fokozatosan növelte Irán regionális befolyását. E folyamat következtében egy fenyegető gyűrű kezdett kibontakozni Izrael körül, amely új dimenziókat adott a közel-keleti geopolitikai helyzetnek.

Benjamin Netanjahu 1996-ban kezdődő első miniszterelnöki ciklusa alatt magasabbra emelte Irán fenyegetési szintjét, és kijelölte, mint első számú stratégiai kihívást. Erről nyíltan is kezdett beszélni a nagyvilágban, így 1996-ban az amerikai Kongresszusban, ahol egyértelműen kimondta, hogy "a radikális iszlám Iránból kiindulva a legfőbb fenyegetés Izrael és a világ számára".

Az izraeli titkosszolgálat által végrehajtott műveletek folyamatosan bővülnek, egyre merészebb és kockázatosabb formákat öltve Teherán számára.

A merényletek, gyilkosságok és titkos beszervezések sorozatában Ali Asgari tábornok esete emelkedik ki a legjobban, különösen 2007-ben. Az iráni védelmi minisztérium rangos tábornoka Törökországban tűnt el, és a mai napig él a gyanú, hogy a Moszad keze nyúlt a háttérben, lehetőséget adva neki, hogy átálljon, miközben értékes információkat közvetített az iráni katonai és nukleáris programról, amely akkoriban éppen kezdett formát ölteni.

Damaszkuszban tragikus merénylet áldozataként vesztette életét Imad Mughniyeh, a Hezbollah parancsnoka 2008-ban. Azonban ennél is mélyebb fájdalmat okozott Mohsen Fakhrizadeh iráni atomtudós meggyilkolása, amelyre 2020. november 27-én került sor Absard városának közelében, Teherántól keletre. Fakhrizadeh-t az iráni katonai nukleáris program kulcsfigurájának tekintették, a fejlesztések legfőbb szakértőjének. Az izraeli hírszerzés egy gépkocsira telepített, műholdvezérlésű puskával hajtotta végre a gyilkosságot, amelynek precizitása annyira figyelemre méltó volt, hogy a támadás során a gépkocsiban utazó felesége sértetlenül megúszta a tragédiát.

A 2010-es évektől kezdődően hosszan elnyúló műveletsorozat zajlik Szíriában az iráni drón- és rakétaközpontok ellen, amelyek mögött gyakran a Moszad által toborzott helyi ügynökök tevékenykednek. Ezen akciók sorába illeszkedik Iszmáil Hanijeh, a Hamász vezetőjének meggyilkolása is Teheránban, amelyet feltehetően egy ottani operatív munkatárs hajtott végre.