Kiemelkedő megtiszteltetésben részesült a magyar szöcskeegér.
A hátán hosszú, fekete csíkot viselő magyar szöcskeegér létezéséről az ezredforduló előtt csupán kevés információ állt rendelkezésre. Annyit azonban tudtunk, hogy Magyarország területén egy igazán különleges kisemlős él, amely, bár nevében egérként szerepel, valójában csak távoli rokonságban áll a megszokott, közönséges egerekkel - áll a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. MTI-hez eljuttatott tájékoztatójában.
A szöcskeegér viselkedése és életmódja rendkívül különleges, hiszen eltér a hagyományos egérfajtákétól. Míg a legtöbb kisemlős nem alszik téli álmot, ez a kis jószág valóban mély álomba merül a hideg hónapokban. Érdekes, hogy évente csupán egy alkalommal szaporodik, ami még inkább kiemeli ritkaságát. Táplálkozási szokásai is figyelemre méltóak, hiszen rovarok képezik étrendje jelentős részét. Ezen kívül rendkívül barátságos természetű, ha kézbe vesszük, nem harap, és szinte sosem próbál meg elmenekülni, ami igazán különlegessé teszi.
A tájékoztató szerint a szöcskeegér, amely egykor széles körben elterjedt, az élőhelyei fokozatos eltűnése következtében az elmúlt másfél évszázad során egyre ritkábbá vált. Annyira, hogy az utolsó ismert példányt 1936-ban fogták el a kutatók. Hetven éven keresztül senki sem találkozott élő egyedekkel, és könnyen elhihették volna, hogy a faj végleg eltűnt. Azonban a baglyok szerepe kulcsfontosságú volt: ők a lenyelt zsákmányuk emészthetetlen részeit (mint például csontokat, szőrt vagy tollat) köpetek formájában ürítik ki, amit a pihenőhelyeik közelében szétszórnak.
A kutatók a csontok alapos vizsgálatával arra a megállapításra jutottak, hogy a szöcskeegér még mindig jelen van a magyar fauna soraiban, azonban egyre szűkülő területeken találkozhatunk vele – hívják fel a figyelmet a közleményben.
Mint írták, a rejtőzködésnek 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt.
A következő évtized kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai azt is igazolták, hogy a Magyarországon élő szöcskeegér teljesen különálló faj, nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal. Ezzel az addig csíkos szöcskeegérnek nevezett emlősnek nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott.
A fajnak csupán két kis létszámú populációja ismert globálisan. Az egyik a már említett Borsodi-Mezőség területén található, míg a másik egy Kolozsvár közelében fekvő élőhelyen él. Mivel a két populáció alfaji szinten különbözik, az utóbbi a "erdélyi szöcskeegér" elnevezést kapta.
A Hermann Ottó Intézet szakértői hangsúlyozzák, hogy a magyar kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek alaposan meg kell ismerniük a hungarikumnak számító magyar szöcskeegér környezeti követelményeit, valamint azokat a különleges fajokat, amelyek kizárólag hazánk területén találhatók meg. Fontos, hogy azonosítsák a fajokat fenyegető veszélyeket, és kidolgozzanak olyan megőrzési stratégiákat, amelyek biztosítják a fennmaradásukat. "Ezeket a rendkívül ritka és értékes élőlényeket védve sürgető feladat előtt állunk, hiszen több közülük már a kipusztulás szélén egyensúlyozik" - emelték ki.
A Vadonleső Program Magyarország pionír közösségi adatgyűjtő kezdeményezése, amely 2009 óta működik önkéntesek aktív részvételével. Célja, hogy nyomon kövesse 18 védett növény- és állatfaj elterjedését és veszélyeztetettségét, így hozzájárulva a természetvédelemhez és a biodiverzitás megőrzéséhez.
A Hermann Ottó Intézet tájékoztatása szerint az Év Emlőse program keretében már a tizenkettedik fajt vizsgálják meg alaposan. Ennek apropóján egy egész éven át tartó eseménysorozatot indítanak, amely célja, hogy felhívja a figyelmet a kiválasztott faj egyedi jellemzőire és élőhelyének jelentőségére.
