Magyarországot mély fájdalom tölti el: elhunyt Garami József.
A szív darabokra hullik: Galambos Lajos első lépései a szabadulás után ide vezettek.
Garami József, a magyar labdarúgás kiemelkedő alakja, életének 86. évében távozott az élők sorából. Mesteredzői pályafutása során számos fiatal tehetséget segített kiemelkedni, és maradandó nyomot hagyott a sportág történetében.
Garami József 1953-ban kezdte el a futballt a Pécsi Dózsa csapatában. Tíz évig játszott a klubban. 1964-ben rövid ideig a Pécsi VSK labdarúgója, majd 1965-ben a Komlói Bányász játékosa.1966-ban tért vissza a PVSK-hoz, majd itt is fejezte be pályafutását 1967-ben.
A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett. 1964-ben végzett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz-testnevelés szakán. Első edzői állását a Pécsi Sportiskolánál töltötte be, ahol utánpótlásedzőként dolgozott. 1971-ben szerzett tanári, 1976-ban szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1973-ban régi csapatánál, a Pécsi Dózsánál, ill. későbbi jogutódjánál, a Pécsi MSC-nél lett utánpótlásedző, majd 1985-ben a felnőtt csapat vezetőedzője lett. Első mérkőzésén a kiesés elől menekülő Pécsi MSC 1-1-es döntetlent játszott a Ferencvárossal. 1992-ig tartó edzősége során érte el a pécsi labdarúgás legsikeresebb időszakát (2. hely). Még pécsi munkája alatt, 1987-ben öt mérkőzés alatt a magyar labdarúgó-válogatott megbízott szövetségi kapitánya volt. 1985-ben mesteredzői címet szerzett.
1993-ban az Újpesti TE élére került, ahol edzői pályafutása új szakaszába lépett. Három évvel később, 1996-ban az MTK vezetőedzőjeként folytatta, Garaba Imre nyomdokain haladva. Itt nemcsak tapasztalatait kamatoztatta, hanem egy bajnoki címet is szerzett a csapattal. 1998-ban a Győri ETO FC szakmai igazgatójaként folytatta, majd 1999-ben már a klub vezetőedzője lett. Az ő irányítása alatt a győri csapat történetének egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtotta, hiszen a magyar labdarúgó-bajnokság negyedik helyét sikerült megszerezniük. 2001-ben ismét az MTK-hoz tért vissza, ahol rövid ideig szakmai igazgatóként tevékenykedett, majd 2002-ben a Ferencvárosi TC vezetőedzőjeként újabb bajnoki aranyat szerzett. Végül 2003-ban újból az MTK szakmai igazgatójaként látta el feladatait, majd 2004-ben már a csapat vezetőedzőjeként irányította a gárdát.
1996-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség edzőbizottságának vezetőjévé választották, ami új fejezetet nyitott a hazai futball életében. 2008. szeptember 19-én egy emlékezetes mérkőzés keretein belül, az FC Fehérvár és az MTK összecsapásán (0-2) már a 626. élvonalbeli meccsén ült a kispadon, ezzel megdöntve Lakat Károly előző rekordját. Az év végén az év edzőjének választották, és az MTK-val közösen elhódította a bajnoki címet. 2015 nyaráig vezette a csapatot, és 2015. május 31-én, a Diósgyőr elleni 1-0-ra elvesztett meccsen már a 797. élvonalbeli bajnoki mérkőzésén irányította a játékosokat. Ezt követően sem távolodott el a klubtól, hiszen szakmai igazgatóként folytatta a munkát. 2019. augusztus 9-én, a 80. születésnapján róla nevezték el a pécsi utánpótlásképző központot, ezzel elismerve a sportág iránti elkötelezettségét. 2020 augusztusában a PMFC szakmai koordinátoraként kezdett új kihívásokba.
