A kecskeméti konzervipar születése: gyárak, háborús viszontagságok és a közösség keze alatt formálódó üzemek története.

A kecskeméti konzervgyárak története 1900-ig nyúlik vissza. Több is működött, hol kisebb, hol nagyobb eredménnyel. Kecskeméti múltidéző írásunkban most a második konzervgyárral folytatjuk a nosztalgiázást.

Az előző kecskeméti múltidéző összeállításunkban a helyi konzervgyár történetének kezdeti lépéseit, valamint annak működését tekintettük át. Mindezt a Petőfi Népe régi Grátisz mellékletében megjelent cikk nyomán, amely a Kecskemét 1368-1968 című tanulmánykötet egyik kiemelkedő írása volt Bóka József tollából. A gazdag vizuális anyagot, amely korabeli képeslapokat tartalmaz, Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékából válogattuk össze, hogy még inkább életre kelthessük a múlt emlékét.

Kecskemét: Egy város szívverése, amely 100 évnyi történetet idéz fel Kecskemét, ez a festői város, évszázadok óta őrzi múltját és hagyományait, amelyek gazdagítják kultúránkat. Ahogy visszatekintünk az elmúlt 100 évre, felfedezhetjük a város fejlődését, a változásokat, amelyek formálták identitását, és azokat a pillanatokat, amelyek meghatározták lakóinak életét. A 20. század elején Kecskemét már egy virágzó központ volt, ahol a mezőgazdaság és a kézműipar összefonódott. Az emberek mindennapjait a hűsítő szellő fújta át a város terei között, ahol a piacok zsivaja és a helyi mesterek kreativitása egyedülálló atmoszférát teremtett. A háborúk és a politikai változások ellenére Kecskemét újra és újra talpra állt, megőrizve a helyi közösség összetartását és szellemiségét. A város kulturális élete is jelentős átalakuláson ment keresztül az évtizedek során. A művészetek és a zene iránti szenvedély, a hagyományos népszokások és a modern trendek találkozása gazdagította Kecskemét palettáját. A városi rendezvények, fesztiválok és kiállítások ma is vonzzák a látogatókat, akik szeretnék felfedezni a város varázsát. Ahogy a múltba tekintünk, Kecskemét története nem csupán események sorozata, hanem egy olyan élmény, amely a város lakóinak szívében él. Az utolsó 100 év emlékei formálják a jövőt, és emlékeztetnek minket arra, hogy a történelem nemcsak az idő múlása, hanem a közösségünk ereje is. Kecskemét, a múlt és a jövő találkozása, mindig is különleges hely marad a magyar tájban.

A Gyümölcs- és Főzelékkonzerv-készítő Rt. első kecskeméti konzervgyára 1900-ban nyitotta meg kapuit, az osztrák Bozeni Konzervgyár kezdeményezésére. A kezdeti biztató évek után azonban az 1910-es évtized végére a vállalat nehéz helyzetbe került. A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak 300 ezer koronáért történő eladás tervei sajnos meghiúsultak. Később az Első Kecskeméti Konzervgyár Rt.-t az Angol-Osztrák Bank budapesti fiókja, valamint Wetzler Bernát bécsi lakos közösen alapította újra, egyenlő alaptőkével. Az új tulajdonosok, mint az előző gyár alapítói, ezúttal is állami kedvezményekért folyamodtak.

Iparvágányt alakítottak ki.

Az új gyár sokkal életképesebbnek bizonyult elődjénél. Már az indulási alaptőkéje is jelentősebb volt. A gyár területén újabb építkezések kezdődtek, és ekkor vezették be az iparvágányt is. Az első világháború kitörése és elhúzódása a termelés és a jövedelem gyors ütemű növekedését hozta magával, hiszen a konzervipar fejlődésének éppen a háborús időszak kedvezett leginkább.

A háború hozzájárult a teljesítményének fokozódásához.

A hadsereg élelmiszerellátásában egyre inkább előtérbe kerültek a praktikus, tartós és könnyen szállítható konzervtermékek. Ennek következtében a nyereség drámai mértékben emelkedett. A termékek összetétele is jelentős átalakuláson ment keresztül: a hagyományos sougatok és üveges befőtt készítmények előállítása csökkent, míg a könnyen csomagolható gyümölcsízek gyártása jelentősen megnövekedett. A legnagyobb profitot a szárított főzelékek termelése hozta. Ezzel párhuzamosan természetesen a munkaerő-igény is nőtt, hiszen a gyártási kapacitások bővítése megkövetelte a munkáslétszám emelését. Az újságokban rendszeresen hirdettek munkalehetőségeket, különösen fiatal lányok és gyerekek számára. A fő idényben már 200-300 fő dolgozott a gyárakban, míg az első üzem esetében az átlagos létszám 50-80 fő körül alakult, és a szezon csúcsán ez 120-150 főre emelkedett.