Folyami vakság, más néven onchocerciasis, egy olyan parazitás betegség, amelyet a Onchocerca volvulus nevű fonálféreg okoz. E kórság legfőbb terjesztői a fekete légyfajok, amelyek a trópusi és szubtrópusi területeken élnek. A betegség a bőr és a szem káro

Az onchocerciasis egy különleges féregfertőzés, amelyet az Onchocerca volvulus nevű fonálféreg okoz. Ezt a betegséget gyakran a "folyami vakság" néven emlegetik, mivel ha nem kezelik, a megfertőződést követően éveken belül súlyos látásromláshoz vezethet. Az onchocerciasis főként Afrikában van jelen, de kisebb mértékben Közép- és Dél-Amerika bizonyos területein is előfordul.

Az Onchocerca volvulus, egy különös fonálféreg, parazitaként él az emberi szervezetben. E fonálférgek lárvái, melyeket mikrofiláriáknak nevezünk, a nappali aktív Simulium fajok, közismertebb nevükön fekete legyek csípésével jutnak be a gazdaszervezetbe. Érdekes módon, a betegséget több különböző legyfaj is terjesztheti, így a fertőzés forrása nem egyetlen helyről származik. A fekete legyek általában folyók mentén találják meg az ideális környezetet, ahol petéiket lerakják, ami miatt az emberek leggyakrabban ezeken a területeken fertőződnek meg. Ennek következményeként a folyami vakság nevű betegség főként azoknál az embereknél alakul ki, akik ezekben a folyóközeli közösségekben élnek.

A fertőzötteknél kezdetben nem jelentkeznek szempanaszok, hanem eleinte bőrtünetek lépnek fel: bőrkiütések viszkető csomócskákkal. Az emberi szervezetben több hónap alatt fejlődnek ki a lárvákból az ivarérett férgek. Ezek gombolyagszerűen befészkelik magukat a bőr alatti szövetekbe, és így alakulnak ki a folyami vakságra jellegzetes bőrcsomók, melyeket onchocerkómáknak neveznek. Ha a fertőzés már hosszabb ideje fennáll, a bőr veszít rugalmasságából és pigmentációs zavarok is jelentkezhetnek.

A fonálférgek lárvái rendkívül alkalmazkodóképesek, képesek a bőrben vándorolni, így könnyen eljuthatnak a szervezet különböző részeibe. Ha ezek a lárvák a szembe kerülnek, és nem kapnak megfelelő kezelést, súlyos szemkárosodásokhoz és akár vaksághoz is vezethetnek. Azonban, ha időben megkezdik a kezelést, az onchocerciasis, valamint a vakság megelőzhető és a betegség progressziója megállítható.

Afrikában az onchocerciasis, más néven folyami vakság, előfordulásának mértéke a helyi lakosság ivermectinnel való széleskörű kezelésének köszönhetően 1995 óta drámaian csökkent. Míg 1995-ben a betegek száma meghaladta a 40 milliót, addig 2010-re ez a szám körülbelül 16,2 millióra esett vissza, ami a közegészségügyi intézkedések hatékonyságát tükrözi.

A kifejlett nőstény fonálférgek hossza körülbelül 70 centiméter, míg a hímek csupán 2-4 centimétert érnek el. A mikrofiláriák mérete mindössze 0,3 milliméter, ami meglehetősen kicsinek számít. Ennek ellenére az onchocerciasis, vagyis a folyami vakság tünetei leginkább a mikrofiláriák tevékenységének következményeként jelentkeznek. Érdekes módon a kifejlett férgek akár 10 évig is megélhetnek a gazdaszervezetben.

A fekete legyek gyorsan áramló, oxigénben dús vizekben fejlődnek ki. A kifejlett példányok, amelyek megfertőződtek az Onchocerca volvulus mikrofiláriákkal, vérszívás során átadják ezeket az emberi szervezetnek. A paraziták ezen a módon csupán a bőr kötőszöveti rétegébe képesek behatolni. 3-15 hónap elteltével a lárvák ivarérett férgekké alakulnak, és a bőr rétegein keresztül vándorolnak a testben. A kifejlett férgek gyakran gombolyagként összegubancolódva találhatóak meg a bőralja kötőszövetében. Így fájdalommentes csomókat hoznak létre a bőrben, amelyek az úgynevezett onchocerkómák néven ismertek; ezek akár több centiméteresek is lehetnek, és körülöttük kötőszövetes tok alakul ki.

Egyetlen kifejlett nőstény féreg naponta lárvák százait rakhatja le. Ezek a bőraljában és a bőr nyirokereiben mozognak, gyakran szabad szemmel is láthatóan. A nyirokereken keresztül évek alatt eljuthatnak a szem szaruhártyájába.

Az Oncocerca volvulus parazita okozta megfertőződés esetén az első tünetek megjelenése általában egy vagy néhány hónap, de előfordulhat, hogy akár egy év is eltelik, mielőtt észlelhető jelek mutatkoznának. Bizonyos esetekben a lappangási idő még ennél is hosszabbra nyúlik.

A tünetek kialakulását legfőképp az immunrendszer védelmi válaszreakciója okozza, míg a fonálféreg hatása viszonylag másodlagos. Ennek következtében a megjelenő tünetek változékonysága a fertőzöttség mértékétől és a beteg immunrendszerének állapotától függ.

Az onchocerciasisra utaló első jel egy vagy több bőrkiütésszerű viszkető csomócska. A folyami vakságra jellemző, hogy a betegség előrehaladása során több centiméteres és általában fájdalmatlan csomók jelennek meg a bőrben, amelyeket onchocerkómáknak neveznek, ezekben találhatóak a kifejlett fonálférgek.

Az onchocerciák által okozott problémák következtében a nyirokerek gyulladása léphet fel, ami idővel szűküléshez vagy akár teljes elzáródáshoz is vezethet. Ennek következményeként nyiroködéma alakulhat ki. A hosszan tartó fertőzés hatására a bőr állapota romlik, elveszíti rugalmasságát, és pigmentációs rendellenességek is megjelenhetnek.

Amikor a mikrofiláriák a szembe jutnak - ami néhány év leforgása alatt megtörténhet - a kötőhártya- vagy szaruhártya-gyulladás kialakulásának kockázata nő. Ez a folyamat végül a látás romlásához és akár vaksághoz is vezethet.

A fertőzés diagnózisa a kifejlett férgek vagy a mikrofiláriák jelenlétének megállapításával történik. A bőcsomókból vett minták elemzése során a kifejlett egyedek azonosíthatók. Ezen kívül a szem réslámpás vizsgálata lehetővé teszi a mikrofiláriák megfigyelését, feltéve, hogy azok már eljutottak a szervhez.

A fertőzésre utaló jel a vérképben az eozinofilia (eozinofil granulociták magas szintje) és a szérum magas IgE-szintje. Specifikus antitestek kimutatása szintén lehetséges diagnosztikai módszer.

Az onchocerciasis kezelésére az ivermectin hatóanyagot alkalmazzák. Az ivermectin a kifejlett fonálférgek ellen nem hatásos, az Onchocerca volvulus mikrofiláriákat viszont elpusztítja. Ennek során nagy mennyiségben szabadulnak fel bizonyos fehérjék, amelyekre az immunrendszer erőteljesen reagál. Ha ez ellen nem tesznek semmit, akkor a pácienseknél rendszerint súlyos allergiás reakció lép fel, melynek következtében elviselhetetlen viszketés, sőt, akár az életet veszélyeztető anafilaxiás sokk is kialakulhat. Emiatt az ivermectinkezelés mellett a terápia részeként a beteg normál esetben egyéb gyógyszereket is kap, melyek vagy az allergiás reakciót csillapítják (antihisztaminok), vagy a gyulladásos reakciót enyhítik (glükokortikoidok, pl. kortizon).

Az ivermectinnel együtt gyakran alkalmazzák a doxycyklint, amely egy antibiotikum. Fontos megjegyezni, hogy a doxycyklin nem képes megölni a felnőtt parazitákat, viszont terméketlenné teszi a nőstény férgeket, így megakadályozza azok szaporodását. Ennek az az oka, hogy az Onchocerca volvulus nőstényei a szaporodásukhoz szükséges Wolbachia baktériumokkal élnek szimbiózisban, amelyek a nemi szerveikben találhatók. Amikor a doxycyklin elpusztítja ezeket a baktériumokat, a nőstény férgek már nem tudnak utódokat létrehozni. Érdemes megemlíteni, hogy a doxycyklin csak magas koncentrációban és hosszabb távú alkalmazás esetén lehet végzetes a kifejlett férgekre.

A férgeket tartalmazó bőrcsomók sebészeti eltávolítása egy hatékony megoldás lehet. Az eljárás nemcsak a kellemetlen tünetek enyhítésére szolgál, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy minimalizáljuk a szervezetben maradó kifejlett férgek számát. Ezzel csökkenthető a további mikrofiláriák lerakódásának kockázata, ami a gyógyulás szempontjából rendkívül fontos.

Mivel az ivermectin csak a lárvákat pusztítja el, a kifejlett férgeket nem, a betegséget vele csak megállítani lehet, de gyógyítani nem.

A moxidectin hatóanyag ígéretes segítséget nyújthat a jövőbeli betegellátásban, mivel a felnőtt férgekre gyakorol célzott hatást. Ezáltal potenciálisan értékes kiegészítője lehet az ivermectinnek. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az embereken való használatára eddig még nem kaptak engedélyt, és jelenleg a törzskönyvezési folyamat zajlik. Jelenleg a moxidectin kizárólag az állatgyógyászati alkalmazások keretein belül elérhető.

Az onchocerciasis megelőzése nem közvetlen módon valósítható meg, hanem inkább a környezet megfelelő kezelésével és a Simulium fajok csípésének elkerülésével. Az érintett régiókban elengedhetetlen, hogy minden lehetséges intézkedést megtegyünk a rovarok távoltartása érdekében.

Ha hosszabb ideig tartózkodik olyan területen (pl. munkája miatt), ahol jelen lehet az onchocerciasis, orvosa javasolhatja Önnek megelőző céllal az ivermectin hatóanyag alkalmazását.