Fizikusok állítása szerint az időutazás már valósággá vált, de nem éppen úgy, ahogyan azt a mozikban láthatjuk. - Life

Ki ne vágyódna arra, hogy kedvenc sci-fi karakterévé váljon, és felfedezze az időutazás izgalmas világát? A tudományos közösség véleménye szerint az időutazás nem csupán egy távoli álom, hanem már a valóság határvonalán egyensúlyoz. Persze, nem éppen úgy, ahogyan azt a filmekben vagy könyvekben látjuk, de a lehetőség már létezik.

A sci-fi irodalom egyik legismertebb és legizgalmasabb témája az időutazás, ahol a szereplők szabadon bolyonghatnak a múlt és a jövő dimenziói között. Azok számára, akik mindig is vágytak arra, hogy időutazókká váljanak, van egy jó hír: az időutazás nem csupán fantázia – a tudományos kutatások alapján már léteznek jelei annak, hogy ez a jelenség valóban megtörténhetett. Azonban a rossz hír az, hogy mindez nem éppen úgy zajlik, ahogyan azt a filmekben látjuk, és a valóság sokkal bonyolultabb, mint amit a mozi vásznán láthatunk.

Normál körülmények között, amikor egy helyben állunk, az idő múlása egészen természetesnek tűnik; egy másodperc valóban egy másodpercnek érződik. De amint elindulunk, az idő érzékelése teljesen átalakul: a mozgás sebességének növekedésével úgy tűnik, hogy az idő egyre inkább lelassul vagy felgyorsul. Ez az érdekes paradoxon rávilágít arra, hogy az idő nem csupán egy fix folyamat, hanem a mozgásunkkal szoros összefüggésben álló élmény.

Albert Einstein már 1915-ben bemutatta azt a forradalmi elméletét, amely a relativitás fogalmát alapjaiban változtatta meg. A mindennapi életben úgy is szemléltethetjük ezt a jelenséget, hogy minél gyorsabban mozog valaki, annál lassabban tapasztalja az idő múlását. Az Edinburghi Egyetem szakértője érthetően fogalmazott, amikor azt mondta, hogy az idő folyása a sebességünktől függ, és ez hatással van arra, hogyan érzékeljük a körülöttünk zajló eseményeket.

Az időutazás lehetősége elméletben izgalmasan hangzik, de mi lenne, ha azt állítanánk, hogy a valóságban is megtörtént? Képzelj el egy repülőgépet, amely a levegőben eltöltött idő alatt mérhetően előre lépteti az időt! Ezt egy 1971-es kísérlet is alátámasztja. Két rendkívül pontos atomórát helyeztek el két repülőgépen, amelyek képesek voltak egy tanknyi üzemanyaggal körberepülni a Földet. Az egyik gép kelet felé száguldott, míg a másik nyugatnak indult, a harmadik, a kontrollcsoportot pedig egy földön maradt óra alkotta. E kísérlet során a különböző irányok és sebességek hatására az órák időmérése eltérő eredményeket mutatott, így bizonyítva, hogy az idő relatív.

A kísérlet eredményei megerősítették a relativitáselméletet: a kelet irányába haladó óra 59 nanoszekundumot veszített, míg a nyugatra haladó 237 nanoszekundumot. Ez rávilágít arra is, miért szükséges folyamatosan kalibrálni a Föld körüli pályán keringő műholdak óráit. (A nanoszekundum a másodperc milliárdod része.)

A fentiek alapján a rendszeresen nagy sebességgel utazó ember időutazónak számít és létezik is egy embercsoport, akik ebbe a kategóriába tartoznak, mégpedig az asztronauták. A nemzetközi űrállomás fedélzetén szolgáló űrhajósok 28 100 km/h-val száguldanak a Föld körül, ami már elég ahhoz, hogy enyhe időutazást tapasztaljanak.

Az időutazás elmélete alapján előre lehetséges, visszafelé nem, legfeljebb korlátoltan lehetséges utazni. Ugyanis a múltba való utazáshoz szükséges lenne a tér meghajlításához, amihez féreglyukat kellene létrehozni, csakhogy annak stabilizálása és működtetése egyelőre nem megoldott, ráadásul a múltba való utazás erősen korlátozott lenne, zárt időhurok keletkezne.

Jelenleg sajnos nincs lehetőségünk arra, hogy visszautazzunk az időben, és a dédszüleink fiatal korában élvezhessük a bulizást velük.