Fico egyre inkább szélsőséges megnyilvánulásokat tesz, amelyek nemcsak mentális nehézségekre utalhatnak, hanem tudatosan megtervezett stratégiára is. A pszichiáter véleménye szerint ezek a jelenségek mögött mélyebb okok húzódhatnak.

Több mint 260 pszichiáter és pszichológus csatlakozott ahhoz a nyílt levélhez, amelyben arra szólítják fel Robert Fico kormányfőt, hogy fontolja meg politikai pályafutásának befejezését. Az aláírók között megtalálható Hunčík Péter is, akit a szakemberek aggályaival kapcsolatban faggattunk.

Mint ahogy már említettük, a mentálhigiénés szakértők véleménye szerint Robert Fico agresszív viselkedése a tavaly májusi merénylet óta egyre inkább fokozódik. Az utóbbi időben rendszeressé váltak nála az érzelmi kitörések, amelyek nem csupán a személyes megnyilvánulásait, hanem a közbeszédet is befolyásolják. Ennek következtében a lakosság körében növekvő elégedetlenség és zavarodottság tapasztalható.

A pszichiáterek veszélyben érzik a demokráciát, a társadalmat megosztottnak látják, és úgy vélik, mindez összefüggésben van a miniszterelnök viselkedésével.

Bár hangsúlyozták, hogy nem a személyét bírálják, hanem a nyilvános megnyilvánulásai váltják ki a reakciókat, felmerül a kérdés:

Fico magatartása sok mindent elárulhat egy pszichiáter számára. Elsősorban a viselkedési minták és reakciók alapján lehet következtetni a belső világára és az érzelmi állapotára. Ha például Fico gyakran reagál impulzívan, vagy érzelmi kitörései vannak, az arra utalhat, hogy mélyebb feszültségek, szorongások vagy akár elfojtott érzések húzódnak meg a háttérben. Emellett a társas kapcsolataiban megnyilvánuló dinamikák is fontos információkat nyújthatnak. Ha Fico hajlamos a konfliktuskerülésre, vagy éppen ellenkezőleg, folyamatosan provokálja a környezetét, az a kapcsolati mintázataira és a személyes határainak kezelésére is utalhat. A pszichiáter számára a kommunikációs stílus, a testbeszéd és az érzelmi kifejezés módja is kulcsszerepet játszik. Ezek az elemek segíthetnek feltérképezni, hogy Fico hogyan éli meg saját identitását, és milyen önértékelési problémái lehetnek. Összességében Fico magatartása egy komplex puzzle, amely mögött számos pszichológiai tényező és élethelyzet állhat, és amelyet a pszichiáter a megfelelő kérdésekkel és megfigyelésekkel próbál kibogozni.

Vannak pszichiáterek, akik úgy vélik, nem etikus úgy véleményezni egy embert, hogy az adott szakember nem találkozott vele. Hunčík Péter nem ezen a véleményen van, mivel közszereplőről van szó.

"Az Egyesült Államokban ez a megközelítés már régóta elfogadott gyakorlatnak számít." Ezen kívül azonban számos aggasztó tényező is felmerül a kormányfő viselkedésével kapcsolatban. Valódi átalakulás azonban csak akkor következett be, amikor megkísérelték az életét kioltani.

"Ennek következménye szaknyelven a poszttraumás stressz (PTSD).

Amikor az ember a halál határvonalán egyensúlyozik, vagy ahogy Fico fogalmazott, a pokol küszöbén áll, az életében elkerülhetetlenül jelentős átalakulások következnek be.

A kérdés az, hogy merre tartanak az események. Az egyik lehetőség az, hogy az érintett úgy dönt: "túlélem, ideje más utakon járnom." A másik opció viszont az, hogy "még nagyobb erővel kell küzdeni" - magyarázza a pszichiáter, hangsúlyozva, hogy ebben jelentős szerepet játszik a közvetlen környezet is, vagyis az, hogy milyen elvárásokkal fordulnak az adott személy felé.

Fico magatartása a trauma következtében – valószínűleg a Smer párt és a kormány bizonyos tagjainak nyomására is – kedvezőtlen irányba változott.

A miniszterelnök viselkedésében óriási eltérés figyelhető meg a múlt és a jelen között: a nyelvezetétől kezdve, a folyamatosan fokozódó durvaságú verbális kifejezéseken át, egészen az agresszió dicsőítéséig. Például említhetjük, hogy a gimnazista ügyében a pofonok szükségességét hozta fel, miután a fiatal nem fogott kezet az államfővel. Az ilyen megnyilvánulások – bárhol is történjenek – a patológiás viselkedés kategóriájába tartoznak. Más szóval, ezek a cselekedetek semmiképpen sem tekinthetők elfogadhatónak.

Ha mindez egy kormányfőt jellemez, az bizony nagyon problematikussá teszi az ország jövőjét.

Az sem mentesíti őt, hogy a világban egyre több ilyen alkatú politikus van. Egyesek szerint ez lesz az új norma. Ha így lesz, azt sajnálni fogom, de akkor boldognak mondhatom magam, hogy már 74 éves vagyok, és talán nem érem meg míg horgonyt ereszt."

"Ismert jelenség a pszichológiában az ún. kivetítés, amikor saját problémáimat vetítem ki másokra. Gyakori jelenség partneri kapcsolatokban is: az egyik fél dühöng, és olyan dolgokat mond a partnerének, ami tulajdonképpen őt jellemzi. Ebből következtessen mindenki, hányszor él Fico azzal, hogy másra hárítja saját problémáit" - válaszol Hunčík.

Valószínű, hogy a miniszterelnök korábban igyekezett elkerülni ezeket a kommunikációs eszközöket, de mostanra úgy tűnik, elvesztette az irányítást.

Vagy talán a politikai és társadalmi kultúra olyan drámai átalakuláson megy keresztül, hogy az agresszió mára már trenddé vált, és az emberek tudatosan alkalmazzák ezt a jelenséget.

Ez a helyzet akkor fordulhat elő, amikor valaki úgy véli, hogy a közösségben csupán ezzel a módszerrel szerezhet elismerést: agresszív, néha trágár megnyilvánulásokkal.

- körvonalazta az értelmezés lehetséges irányait.

Bár nem egyszerű megítélni, hogy mennyire tudatos Fico viselkedése, egy pszichiáter megjegyzése szerint "van néhány indikátor, ami arra utal, hogy ez az egyén valóban reflektál a helyzetére." Ezt a nézőpontot erősíti az is, hogy már a 90-es évek óta aktívan részt vesz a politikai életben.

Utoljára ilyen levelet Vladimír Mečiarnak címeztek a pszichiáterek, 1998 májusában. Az aktuális felszólalásban szerepel, hogy a Mečiar politikájával szembeni számos kifogás hasonló témájú volt, mint amit most Ficón is számon kérnek.

"Hívom fel mindenki figyelmét, hogy végezze el a két levél összehasonlítását, és saját belátása szerint mérlegelje, felfedezhető-e párhuzam a két politikai szereplő között" - reagál Hunčík, hangsúlyozva, hogy pszichiáterként nem kíván részt venni ilyen jellegű összevetésekben.