Felháborodott szülők fejezik ki aggodalmukat a 4. osztályos olvasókönyvbe bekerült népmese kapcsán.
Szerintük Benedek Elek Világszép Ilonka című horrorisztikus elemekkel megtűzdelt meséje nem a megfelelő választás a népmesék jellegzetességeinek bemutatására.
Az Oktatási Hivatal által kiadott Szövegről szövegre című szövegértés tankönyvben a népmesék formanyelvét, többek között a Benedek Elek által gyűjtött Világszép Ilonka című mese alapján dolgozzák fel a szerzők - szúrta ki a HVG.
A történetben "egy öreg cigányasszony a lányával" (mindketten olyan csúnyák, hogy az ördög is elbújna előttük) próbálnak bejutni a hintóba, amelyben a gyönyörű főszereplő, Ilonka utazik. A két gonosz nőszemély, kétségtelenül boszorkányos karakterek, kitépik Ilonka szemeit, majd a szegény lányt a folyó mélyére vetik. Ezt követően a banya lánya cselszövés árán elcsábítja az ifjú királyt. De a mese végül jóra fordul; Ilonka visszanyeri szemeit, míg a boszorkányok, azaz a cigányasszony és leánya, megkapják méltó büntetésüket: felnégyelik őket.
Egy szülő a Reddit fórumán osztotta meg aggodalmait, és több hozzászóló is csatlakozott a véleményéhez, miszerint nem biztos, hogy a mesék sötét oldalát, különösen egy horrorisztikusnak tűnő történetet, kellene használni a népmesék jellemzőinek bemutatására. Az is felmerült, hogy a cigányasszony-boszorka párhuzam nem minden gyermek számára érthető, és ha a szülők vagy tanárok nem megfelelően magyarázzák el ezt a részt, az akár rasszista nézetek kialakulásához is vezethet.
A poszt alatt sokféle vélemény bontakozott ki a népmesék jelentőségéről és aktualitásáról. Vannak, akik elavultnak tartják ezeket a történeteket, és úgy vélik, hogy a modern világ kihívásai és új nézőpontjai miatt már nem relevánsak. Ugyanakkor sokan nosztalgiával emlékeznek vissza a gyermekkori mesékre, amelyek számukra példaként szolgáltak. Emellett egyre többen kezdenek el gyűjtögetni olyan meséket is, amelyekben megkérdőjelezhető események szerepelnek, felfedezve ezzel a múlt rejtett rétegeit és a történetek mélyebb jelentéseit.
Ilyen például a Grimm testvérek mesekincséből származó Jancsi és Juliska, valamint a Piroska és a farkas története is. Andersen meséi sem mindig könnyen befogadhatók; gondoljunk csak A kis gyufaárus lányra, vagy a szívszorító A kis hableányra, amely sokszor nem éppen a legkisebbeknek készült. Emellett akadnak, akik a Fehérlófiát emlegetik, amely szintén izgalmas, mégis komoly tanulságokat hordozó mese.
Benedek Elek által írt mesék és az általa gyűjtött népmesék közül sok nem feltétlenül felel meg a mai elvárásoknak és tartalmi normáknak. A kommentelők között többen is hangsúlyozzák, hogy ezeket a történeteket a megfelelő kontextusban kell értelmezni, figyelembe véve a történelmi környezetet, amelyben létrejöttek. Azokban az időkben más volt a társadalmi megítélés, és eltérő módon közelítették meg az ábrázolt témákat is. Érdemes megjegyezni, hogy sok „mese” nem is számít klasszikus gyerekmesének. A fonóban például az asszonyok is szórakoztatták egymást mesélés által, ami azt jelenti, hogy a jól ismert gyerekmesék gyakran sokkal naturalistábbak és kifejezőbbek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.
