A Fidesz feje fölött ragyog a luxus, avagy vajon ez a fényűzés lesz a végső út?

A 2010-es évek óta számos tényező hozzájárult ahhoz, hogy az Orbán-kormány leváltásának támogatói számosan gyarapodjanak, míg a folytatás mellett érvelők száma csökken. Azonban a kormány bukása eddig elmaradt, amit a Fidesz által kialakított választási rendszer, az állami intézmények elfoglalása és a mértéktelen kormánypropaganda együttes hatása magyaráz. Három, látszólag esélytelen parlamenti választás után a verseny mostanra kétszereplővé vált, amelyet az életminőség tartós romlása és a fideszes elit párhuzamos, luxusélete is alátámaszt. Emellett az illiberális rendszer válsága, amely egyszerre okozza és következménye a nemzeti ellenállás megerősödésének, szintén hozzájárul a kormány elgyengüléséhez. Lázár János, aki látszólag a nép egyszerű fiaként kíván fellépni, szintén felfedezte ezt a változást, és nemrégiben azt ígérte, hogy megszakítja a kapcsolatot azokkal a nemzeti tőkésréteg tagjaival, akik "az életmódjuk vagy mentalitásuk miatt megszegik a társadalmi normákat" – vagyis akik "kullancsként" szívják az ország vérét. Kérdés, hogy mindez elegendő lesz-e, hiszen az efféle ígéretek annyira hatékonyak, mint egy tökéletes kirakatrendezés egy kirabolt boltban.

"Gyerekek, nem kell eladnotok semmit, még azt sem mondom, hogy ne vásároljatok drága holmikat, de az isten szerelmére, a következő tíz hónapban ne legyetek szem előtt, máskülönben minden, amit tizenöt év alatt elértünk, megy a levesbe!" Ez a mondat ebben a formában talán egyetlen szivarfüstös zsugaszobában sem hangzott el soha, de hogy a lényegét számos fideszes elmondta számos fórumon, az egészen bizonyos. Igazuk is van: megannyi dolog böki az emberek szemét a közszolgáltatások lerohasztásán át a nemzet krónikus megosztásáig, de az Európa-bajnok infláció és a megfékezhetetlen áremelkedés biztosan benne van az első egy tucat kormánybukásért kiáltó tényállásban. És persze Orbán Viktor jómaga, aki még soha semmiért nem vállalt felelősséget, pedig tizenhatodik éve kormányoz kétharmaddal és jó pár éve veszélyhelyzeti jogrenddel, miközben bűnbakolásban és elvtelenségben félázsiai nagyhatalommá szégyenítette Magyarországot (a háborús bűnöst pártoló orosz hódoltságtól a nagybeteg Trump-politikáig).

A luxizás jelensége nem új keletű, és biztosra vehető, hogy rég elmúlt volna, ha a Fidesz-KDNP ellenfeleinek szándékai bármikor egységbe tudtak volna forrni az elmúlt másfél évtized során. Az Orbán-rezsim azonban gondoskodott arról, hogy ez az összeadás elmaradjon, hiszen egyetlen dologra fókuszál: a hatalom megszerzésére és megtartására, amelyhez különleges tehetsége is van.

A valóságtól elrugaszkodott meggazdagodás ikonikus alakja Mészáros Lőrinc, aki gázszerelőként kezdte pályafutását Felcsúton, majd polgármesteri szerepben is megmutatkozott. Ő a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) "pofátlan" gazdagodásának megtestesítője, egyfajta karikatúrája ennek a jelenségnek. 2016-ban így nyilatkozott: "Én azt gondolom – mondta a felcsúti csodaember –, hogy szerintem jobban élünk, és nemcsak Mészáros él jobban, hanem az egész országban az emberek jobban élnek." Érdekes megjegyezni, hogy a "pofátlan" jelző a Fidesz szókincséből származik, amit Szijjártó szóvivő már 2010 előtt is használt a túlzott javadalmazásra utalva.

Az interjút annak apropóján adta akkor, hogy a Népszabadság beszántása után hírbe hozták mint leendő Mediaworks-tulajdonost (megtörtént), és olyan örökbecsű mondásokat is eleresztett, mint hogy "néhány éve még ő maga sem gondolta volna, hogy szállodákat vesz", és "ha az embernek pénze van, bármit megvehet". Egy matematikafilozófus veszett el benne, miközben a NER jelszavát csicseregte a bánatos égre.

A pénzisten felvitte...

Azt mondják, Orbán Viktor nélkül még a fű sem hajt ki ebben az országban. Bár ez talán költői túlzás, könnyű belátni, hogy a kormányfő nem állította meg a Fidesz-KDNP kövér holdudvarának elképesztő vagyonosodását. Ez nem csupán az "üzleti ügyekkel nem foglalkozom" típusú, nyugati értelemben vett tisztakezűség látszatáról szól, de erről majd később. A miniszterelnök nem is avatkozott bele abba, hogy ki mit mutat meg a gazdagságából (hiszen felnőtt emberek vagyunk, de hogy milyenek, az már egy másik kérdés). Ha tette volna, talán most nem itt tartanánk. Ahol az egymilliós nadrágokat 120 milliós Bentley-k viszik, miközben a vonatok csak néha járnak. Itt elérkeztünk a rezsimbukás alapjához és végéhez:

Orbán nemcsak hogy nem gátolta meg a nemzeti tőkésosztály gazdagodását és fényűzését, hanem aktívan hozzájárult ahhoz, hogy az még inkább virágozzon. Ő volt a mozgatórugója ennek a folyamatnak, és a mai napig is az. Miközben saját ügyeit és a barátai érdekeit segítette elő, a dolgok kedvezően alakultak számára.

A neoliberális gazdaságpolitika alapvetése a munkaalapú társadalom, amely azt a feltételezést támasztja alá, hogy a hazai vállalatok folyamatosan gazdagodnak, és e gazdagságból a jövedelmek a társadalom alsóbb rétegeihez is eljutnak. Az elmélet azonban két kulcsfontosságú tényező jelenlétére épít: ha nincs elegendő pénz – mert vagy nem érkezik meg, vagy egyszerűen ellopják –, illetve ha a jövedelem nem csorog le az alsóbb jövedelmi csoportokhoz. Magyarország esetében a helyzet különösen aggasztó, hiszen a Fidesz-kormány illiberális politikája miatt a magyar gazdaság kiírta magát az európai uniós források köréből, amelyekből jelenleg körülbelül 7500 milliárd forintnyi támogatás vesztegel Brüsszelben. Ez az összeg nagyjából megegyezik Mészáros Lőrinc vagyonával vagy egy évnyi magyar nyugdíjjal. A beáramló források forrása is problematikus; Kínából vagy várhatóan az Egyesült Államokból érkező hitelek formájában jöhetnek, amelyek viszont a költségvetési helyzet romlása miatt egyre drágábbá válnak, hiszen az éves GDP 4 százalékát kitevő adósságszolgálatot generálnak. Az államkötvények is drágítják a költségvetést, és a haszon legnagyobb része a felső tízezer zsebébe vándorol. A jómód kérdését tovább árnyalja, hogy a miniszterelnök családtagjai között számos milliárdos található, beleértve a tendervirtuóz barátját, a bányatulajdonos édesapját és az ingatlanfejlesztő vejét is, ami még inkább rávilágít a gazdasági hatalmi struktúrákra és a jövedelmi egyenlőtlenségekre.

Tényleg figyelemre méltó, hogy mit ígért Orbán Viktor a 2010-es kormányzása előtt a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerének megdöntéséről. Az emberek olyan elszántsággal kívánták lezárni azt a fájdalmas korszakot, amely milliókat fosztott meg vagyonuktól és reményeiktől, hogy végül egy világraszóló összefogást alakítottak ki. Az ígéretek szerint a magánérdekek és a magánhatalom politikája már a múlté, és senkinek nem lenne lehetősége visszatérni ehhez a régi rendhez. De a valóság egészen másképp alakult. A hatalom megtartásához szükséges eszközöket nemcsak megígérték, hanem ki is építették. Miután megszerezték a kormányzati hatalmat, úgy döntöttek, hogy azt nem engedik el, és a közvagyont a saját céljaikra használták fel. Orbán Viktor, aki a legjobban kereső uniós kormányfőként havi 7,3 millió forintot visz haza, 280 százalékkal növelte a jövedelmét 2019 és 2024 között, de a családja vagyonának mértéke még meglepőbb. A Forbes által közzétett adatok szerint a családi vállalkozások 2022-ben 408,3 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak, és a 53,7 milliárd forintos profitból 6 milliárd forint osztalékot juttattak a családtagoknak. Tiborcz István, Orbán vejének gazdagodási üteme is figyelemre méltó, hiszen ő a második leggyorsabban gazdagodó milliárdos a legnagyobbak között, 88 százalékkal növelve vagyonát tavaly. A számok tükrében egyértelmű, hogy a hatalom birtoklása és a személyes gazdagodás szorosan összefonódik a politikai döntésekkel.

Sok nevetésnek mélyebb rétegei vannak, hiszen a humor mögött gyakran fájdalom vagy szomorúság rejtőzik. Minden egyes mosoly egy újabb történetet mesél el, ahol a könnyek és a nevetés keverednek, színesítve az élet palettáját. Az öröm és a bánat táncot jár, és minden egyes pillanatban emlékeztet minket arra, hogy az élet szépsége éppen ebben a kontrasztban rejlik.

Orbán puritán látszata közismert, a közlekedési minisztert például a csöndes áhítatig lenyűgözi, hogy a munkamániás főnökének se ingből, se cipőből nem lett több huszonöt év alatt (a kormányfő munkamániájáról egy megjegyzés később). Mint fentebb látszik, egy dolog a viselt cipők és ingek száma, vagyis a látványszerénység, és egy másik dolog a combos háttértár, vagyis a családi gardrób. De ugyan­ilyen fontos a miniszterelnök hozzáállása is a közvagyonhoz. "Harminc év óta mindig is így mentem, jövő héten is így fogok menni, és az azutáni hetekben is így fogok menni" - mondta Orbán a Parlamentben (2018) arról, hogy állami tenderek nyertesének (Garancsi István milliárdos) luxusrepülőgépén közlekedik, miközben a kormánytisztviselők etikai kódexe is tiltja a "lekötelező mértékű ajándék" elfogadását. "Szeretném én látni azt az embert, aki le tud engem kötelezni" - válaszolta utóbbira, egyszersmind elismerve teljes alkalmatlanságát. Egy bankba akkor sem sétálunk be zár­óra után fegyvernek látszó tárggyal, ha (úttörőbecsszóra) nincs szándékunkban kirabolni. Kódex. Szabály. És némi önkontroll. Senki sem kíváncsi a kormányfő moráljára, hát még ha harisnya van a fején.

Magyarország nem a legkorruptabb ország csupán Soros György véleménye miatt, hanem azért, mert egy illiberális irányváltást valósított meg, mintha kéziféket húzott volna a záróvonalon, miközben letekert ablakkal tolta a Nélküledet, és az államkassza a csomagtartóból kiesett. Moszkvában tapsoltak neki, Brüsszelben viszont lekapcsolták.

Az Orbán-rezsim fényűzése nem csupán egy álomutazás a Karib-szigetekre, ahonnan bármikor visszatérhetünk. Mészáros Lőrinc 1440 milliárdos vagyona lehetővé tenné számára, hogy karibi hajótársaságot vásároljon, ha kedve tartja (talán holnapra tervezheti). A kormánytagok sem éppen anyagi gondokkal küzdenek: Szalay-Bobrovniczky cégei tavaly 1,5 milliárd forint nyereséget termeltek, míg Rogán Antal 520 millió forintot zsebelt be, főként a találmányának köszönhetően. Lázár János 85 milliós havi fizetést kapott, emellett pedig 309 millió forintnyi egyéb jövedelme is volt. Ő is milliárdos, de Luca nehéz helyzetén ül, mert aki ilyen sikereket elér, annak biztos van mit rejtegetnie (gondolja mások véleményéről). Pedig valóban van mit.

Lázár János figyelmeztetett, az Orbán-kormány szakítani fog, ha a milliárdosok életmódjuknál vagy mentalitásuknál fogva megszegik a társadalmi normákat

A Fidesz luxuséletmódja kapcsán Lázár által felvetett aggodalmakra Navracsics Tibor, a minisztertársa, úgy reagált, hogy középosztálybeli körülményei között elképzelhetetlennek tartja, hogy Ferrarit vásároljon vagy vadászkastélyt birtokoljon. Véleménye szerint Mészáros Lázár életstílusa sokakban ellenérzéseket kelt, és bár nem drámai mértékben, de káros hatással van a kormánypártokra. Ez az ő meglátása, ami jól tükrözi, mennyire eltávolodtak a hétköznapi emberek valóságától. A Fidesz vezetése úgy tűnik, abban bízik, hogy elegendő egy mumus felmutatása, így elkerülhetik a valódi problémák megvitatását. Pedig a valóság továbbra is létezik, és például most éppen Sebestyén József brutális bántalmazása tölti be a közmédiát, ám ez nem csökkenti a magyar kórházak várólistáinak hosszát, amit a kormány cselekvés helyett csak szavakkal próbál kezelni.

A propaganda hatása mára teljesen megváltozott. Már nem csupán unalmas szövegeket hallunk, hanem olyan érzéseket kelt, amelyek szinte fizikai rosszullétet okoznak. Ez a manipuláció olyan, mint egy gyilkos, aki az áldozat felett áll, véres késsel a kezében, és nyíltan tagadja a valóságot, miközben indítékai a levegőben lógva várakoznak.

És egyszer csodás lesz nélküle élni, rövidebb várólistákkal például: 2010-2024 között 70 milliárd forintot adott a kormány a várólisták csökkentésére, kormánypropagandára csak 2023-ban (!) 58 milliárdot. Élet-halál kérdése, de a Fidesz inkább halálba kommunikálta magát és Magyarországot. Ukrajnában egy magyar halt meg gyalázatos módon, idehaza mennyi ugyanígy?)Pénzen csak eleganciát és tisztességet nem lehet venni. Ez az uruguayi José "Pepe" Mujicáról jutott eszünkbe, akit a világ legszegényebb államfőjeként temettek májusban, 89 évesen. Agrárminiszterként volt kormánytag is, huszonéves bogárhátúval járt, másfél szobás farmon élt, és (a menekülő Novák Katalin figyelmébe) jövedelme zömét elajándékozta szegényeknek és kisvállalkozóknak. Cserébe nem keserítette meg egy fél ország életét egy emberöltőn át gyűlölködéssel. S hogy mennyit dolgozott egy nap? Kérdés, mit értünk munka alatt. Munka egy nemzeti konzultáció kitalálása? Munka Menczer arroganciája? És Szijjártó folytatólagos országhitelrontása? A köztisztviselőt megnyomorító kézi­gránát kinek a munkája volt? Az MNB 500 milliárdja jól végzett munkának nevezhető? Letelepedésikötvény-biznisz és tusványosi beszédírás után édes a pihenés? Orbán büszke rá, hogy 14-16 órát dolgozik, és száztíz százalék fölött igyekszik teljesíteni. Egy ügyben egy zárókérdés: boldogan fizetné a köztemető azt a sírásót, aki bár kétségkívül roppant sokat ás, de az eredménye sok lövészárok és még több üres kincsesláda? Van idő a válaszig.

Ötöske p*csöléseBayer Zsolt ötös párttagkönyves fideszes Magyar Péter vagyonbevallása miatt kapott epeömlést legutóbb. "Tessék hamar fényképeket közölni a kis p*cs festményeiről, megírni, hogy ez aztán a luxizás, és tessék feltenni a kérdést, hogy akkor ezt mégis miből?" - írja Orbán "mindhalálig" barátja, görénynek nevezve az olyan médiumokat, amelyek "csak Lázár festményeit luxizzák". Nos, az soha nem volt kérdés, hogy Magyar állami cégekben dolgozott, és közpénzből kapott fizetést a Fidesz törvényei szerint, ahogy Varga Judit is (Magyar: két festmény, Lázár-kollekció: uszkve 90 millió). Közhatalmi funkciója Magyarnak sosem volt, és nem is kormányzott úgy (sehogy), hogy a politikai rendszerét kulturális korszakba (vö.: "legyetek bátorak" jókor) akarta volna ágyazni. Annyi.