Faltörő kost fedeztek fel a tenger mélyeinek rejtelmeiben.
Ősi érmék árulják el a Délkelet-ázsiai kereskedelem titkait
Szicília északnyugati partjainál, több mint 80 méter mélyen, a régészek egy bronz faltörő kost fedeztek fel. Ez a római tengeri hadviselés egyik legismertebb fegyvere volt, amely az i. e. 241-ben vívott Egadi-szigeteki csatában süllyedt el. A felfedezést a Soprintendenza del Mare jelentette be, amely szerint ez már a 27. ilyen típusú lelet, amely a 2000-es évek eleje óta előkerült a térségben.
A hadihajók orrára szerelt faltörő kos célja az ellenséges hajók testének áttörése volt. Egyetlen erőteljes csapással képes volt elsüllyeszteni a célpontot. Ezek a fegyverek a tengeri fölény szimbólumai is voltak, ahol a haditechnika és a művészi kidolgozás egyaránt szerepet kapott.
A felfedezést a Soprintendenza del Mare, az RPM Nautical Foundation és a Society for Documentation of Submerged Sites közös kutatási projektje során tették. A feltárás során fejlett tengeralattjárók és a Hercules nevű oceanográfiai hajó segítette a munkát, amely a mélytengeri kutatásokhoz szükséges korszerű műszerekkel van felszerelve.
A Levanzo és Favignana szigetek közötti vizek váltak a történelem egyik jelentős csatájának színhelyévé, ahol az első pun háború során Róma és Karthágó sorsa dőlt el. Ezen a helyszínen a római flotta diadalmasan csapott le az ellenfélre, s a harc végén több mint száz karthágói hajót süllyesztettek el vagy foglaltak el. A csata következtében körülbelül tízezer tengerész került a rómaiak fogságába, ezzel pedig jelentős fordulatot hoztak a háború menetében.
A víz alatti kutatások eredményeként több mint 25 faltörő kos, harci sisak, kard, érme és amfora került napvilágra. A felfedezett sisakok között sok a római Montefortino típusú, amelyek nem csupán a harcosok védelmét szolgálták, hanem a katonai rangot és identitást is kifejezték. A legújabb lelet egy ilyen díszes sisak, amelyen tollak díszelegnek, utalva arra, hogy a fegyverek nemcsak harci eszközök voltak, hanem a propaganda hatékony eszközeiként is működtek.
A feltárt faltörő kosok mindegyike különbözik a gyártás, a díszítés és a méret tekintetében. Ez lehetővé teszi, hogy a kutatók megismerjék a kor haditengerészeti technikáit, a harci stratégiákat és a különböző hajógyárak munkáját. Az Egadi-szigetek térsége az első ókori tengeri csatatér, amelyet több mint húsz éve folyamatosan kutatnak. A feltárást a néhai Sebastiano Tusa régész indította el, és még évtizedekig tartó munkát ígér.
Az egadi csata Róma tengeri dominanciájának megerősítését hozta magával. A diadal után Róma megszerezte a hatalmat Szicília fölött, ezzel elindítva terjeszkedését a Földközi-tenger körüli területeken.
A mélység évszázadok óta rejti a hajók, áruk és emberi sorsok maradványait. A víz alatti régészet fejlődése viszont lehetővé teszi, hogy ezek a történetek újra felszínre kerüljenek. Az Egadi-szigeteki csata feltárásai pedig bizonyítják, hogy a múlt nyomai akár kétezer éven át is fennmaradhatnak a tenger mélyén.
