Ez a tényező ösztönözhette Ted Bundyt és más hasonló sorozatgyilkosokat.
Egy oknyomozó újságíró Murderland című könyvében arra keresi a választ, miért tevékenykedett sokkal több sorozatgyilkos az 1960-as, 1970-es évek Amerikájában, mint máshol. Az ipari területeken valóban szignifikánsan megnőtt a sorozatgyilkosok aktivitása: 1940-ben 55 volt, 1950-ben 72, 1960-ban 217, 1970-re pedig 605-re nőtt a számuk. Tényleg az ipari ólomszennyezés lehet az oka?
A Csendes-óceán északnyugati régiója igazán különleges keveréke a modern iparnak és a sötét történelemnek. A fűrészáruk, a repülőgépek és a technológiai újítások, mint például a Boeing és a Microsoft termékei, mind hozzájárulnak a térség gazdasági prosperitásához. Itt kezdődött a Starbucks kávé gőzölgése is, amely világszerte népszerűvé vált. Ugyanakkor a régió árnyoldalai sem elhanyagolhatóak: Ted Bundy, az I-5-ös autópálya gyilkosa és Charles Manson is innen származik. Mindez felveti a kérdést, hogy mi állhat a kreatív és innovatív szellem mellett a sötétebb vonások mögött? Mi okozza azt, hogy a XX. század legnagyobb amerikai tömeggyilkosai éppen innen indultak el? Talán a társadalmi feszültségek, a gyors változások és a városi élet kihívásai keverednek egy olyan közegben, amely a fejlődést és a romlást egyaránt magában hordozza.
Caroline Fraser, Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró, egy provokatív könyvben mélyrehatóan elemzi ezt a kérdést. Az általa felvázolt Murderland hipotézis szerint az ipari szennyezés, különösen az ólom, kulcsszerepet játszott abban, hogy a második világháború idején, illetve közvetlenül azután született férfiak agresszív viselkedése az 1970-es évek Amerikájában megfigyelhetővé vált. Az elképzelés szerint a környezeti hatások hosszú távú következményei hozzájárultak a társadalmi feszültségek fokozódásához.
Az ólom, mint klasszikus idegméreg, 1973 és 1996 között fokozatosan eltűnt az üzemanyagokból és festékekből. Ezzel párhuzamosan, a rendőrségi statisztikák tanúsága szerint, a New York-i bűnözési ráta is látványosan csökkent. Ahogy az ólom mennyisége csökkent, úgy a bűnözés is lassan visszaszorult a városban.
Az ASARCO (American Smelting and Refining Company) vállalat a washingtoni Tacomában hatalmas mennyiségű nehézfémmel szennyezte a környezetet. Frederick Gardner Cottrell vegyész már 1913-ban figyelmeztetett a nehézfémek füstjének veszélyeire, de a figyelmeztetések ellenére a helyzet nemhogy javult, hanem tovább súlyosbodott. A 20. század iparosodásának mániája letarolta az Egyesült Államokat; a természet védtelenül állt a gyárak építésének és a betonrengeteg kialakulásának áradatában. A kohók füstje és a benzingőz elűzte a madarakat, miközben a gyerekek bezárva maradtak, nem léphettek ki a szennyezett környezetből. A forgalmas utak mentén élő terhes nők és magzataik a diffúz toxikus anyagok hatásának voltak kitéve, amely súlyosan veszélyeztette az egészségüket.
Ted Bundy és Gary Ridgway gyermekkoruk során szennyezett környezetben nőttek fel, de vajon kizárólag az ólom szennyezést okolhatjuk a brutális tetteikért? Bundy gyilkos pályafutását Washington állam területén kezdte, majd tovább terjeszkedett Nyugatra, végül Floridába. Ámokfutásának 1989-ben vetett véget a halálbüntetés, amikor áramütéssel végeztek vele. Bundy tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az erőszakos bűncselekmények száma 1975-ben drámaian megnőtt. Az ő esete rávilágít arra, hogy a környezeti tényezők mellett a személyes döntések és a társadalmi környezet is jelentős szerepet játszanak a bűnözői magatartás kialakulásában.
1978-ban Dennis Rader, akit később a "Bind, Torture, Kill" gyilkos néven ismertek, levelet küldött a wichitai helyi újságnak, amelyben azt állította, hogy benne lakozik egy titokzatos "X-faktor", amely arra készteti, hogy gyilkoljon. Rader szerint ez az erő hasonló lehet ahhoz, ami Hasfelmetsző Jack, a Bostoni Fojtogató vagy Ted Bundy esetében is jelen volt. Érdekes módon, Tacomában a háború utáni generációk körében a vérükben kimutatható nehézfémek, mint az ólom és az arzén, szintén bőségesen előfordultak, amelyeket a szennyezett víz és levegő juttatott a szervezetükbe. Felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a mérgező anyagok jelenthetik-e a baljós "X-faktort"?
Kétségtelen, hogy az ólom jelentős mértékben hozzájárulhat a bűnözés és az agresszió növekedéséhez. Egy 2019-es kutatás során megállapították, hogy a férfiak esetében az ólomszint egy egységgel való emelkedése összefüggésbe hozható a magatartási problémák fokozódásával. 2020-ban egy svéd tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy az ólmozott benzinnek való kitettség különösen súlyosan érinti a férfiakat. Továbbá egy másik jelentés figyelmeztetett arra, hogy az ólomtúlterheltség következtében a gyilkossági arány akár kétszeresére is emelkedhet.
A 2022-es metaanalízis, amelyre Fraser hivatkozik a könyvében, valójában torzítja a valóságot, mivel kizárólag azokat az adatokat válogatta össze, amelyek alátámasztják az előzetes elképzelését. Ez az elképzelés arra épít, hogy a környezeti ipari szennyezés és a sorozatgyilkosok száma között közvetlen kapcsolat áll fenn: minél több szennyezés, annál több gyilkosság. Azonban a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Például felmerül a kérdés, hogy miért nem tapasztalható az ólommérgezés hatása a nőknél, vagy miért nem növekedett meg a gyilkosságok száma más területeken. És mit mondhatunk a benzinkutasok esetéről? Továbbá, érdemes észben tartani, hogy a pszichopaták esetében a környezeti tényezők is jelentős szerepet játszottak, például a stoppolás, a kontroll nélküli autópályák és a biztonsági intézkedések hiánya. Nem meglepő tehát, hogy a modern technológiák, mint a megfigyelő kamerák, mobiltelefonok és DNS-analízisek elterjedésével drámaian csökkent a gyilkosságok száma.
