A magyar háztartások lakhatásra fordított kiadásaik mértéke figyelemre méltó, hiszen ez a költségvetésük jelentős részét képezi. Az emberek többsége a bérleti díjakra, illetve a saját ingatlan fenntartására szánt összegekkel igyekszik biztosítani a kényel

Még mindig hiányzik egy olyan átfogó lakáspolitikai koncepció, amely valóban rendszerszinten foglalkozna a lakhatás megfizethetőségének kérdésével. A Habitat for Humanity Magyarország idén már 13. alkalommal teszi közzé éves jelentését, amely a lakhatási helyzetet elemzi. Az utolsó két fejezet bemutatója november 27-én zajlott a Margit körúti Habitat Kreatív Központban.

A biztonságos és minőségi lakhatás elengedhetetlen a jóllét szempontjából, azonban Magyarországon sajnos még mindig nem tekinthető alapjognak. Az évek múlásával egyre nehezebb megfizethető lakásokat találni: a lakástulajdonhoz és a bérleti lehetőségekhez való hozzáférés folyamatosan csökken. A magas albérletárak, valamint az EU-s szinten is emelkedő ingatlanárak mellett a bruttó átlagbérek és a reálbérek nem tartanak lépést, és az eddigi állami intézkedések sok esetben inkább az árak növekedését segítették elő, mintsem a helyzet javítását.

A lakásárak Magyarországon már a 2015-ös árszint 298%-áig emelkedtek - nominális árakon számolva.

Bár egész Európában drágultak az ingatlanok ebben az időszakban, sokkal kisebb mértékben, mint Magyarországon (átlagosan 149%-kal).

A lakhatás költségeinek fedezése szintén hozzájárul a megfizethetőségi kihívásokhoz.

Amikor a háztartások jövedelmük több mint 40%-át fordítják lakhatási költségekre, komoly kihívásokkal nézhetnek szembe. Ebben az esetben megnő a kockázata az eladósodásnak, a lakás elvesztésének, valamint a szegénységbe való süllyedésnek.

Ma Magyarországon ez a háztartások 13%-át érinti.

Minél kevesebb a háztartás jövedelme, annál jelentősebb részesedést képvisel a lakhatási költség a havi kiadásaikban – függetlenül attól, hogy saját ingatlanról van szó vagy bérleményről.

A bérleti díjakhoz kapcsolódó lakásfenntartási költségek jelentősen magasabbak a piaci alapú lakások bérlői számára. A statisztikák szerint a bérlők 42,5%-a a havi bevételeinek több mint 40%-át a lakhatásra fordítja.

Az albérletárak idei emelkedése figyelemre méltó, hiszen országos szinten átlagosan 9,6%-kal nőttek, míg Budapesten ez a növekedés még jelentősebb, 9,8%-ot tesz ki.

"Bár a kormány 2024. októberben elismerte, hogy szükség van annak támogatására, hogy a megfizethető lakhatás minden társadalmi-gazdasági csoport számára elérhető legyen, továbbra sincs olyan lakáspolitikai koncepció, amely rendszerszinten foglalkozna a lakhatás megfizethetőségével, és az alacsony jövedelmű háztartások hosszú távú önálló lakhatáshoz jutását célozná" - magyarázta el Ámon Katalin, a Közép Európai Egyetem (CEU) PhD-hallgatója, a 2024-es Lakhatási jelentés 4. fejezetének szerzője.

A helyi önkormányzati bérlakásszektor alulfinanszírozottságának további okai közé tartozik az állami támogatások hiánya, ami szorosan összefügg a községi tulajdonban lévő lakásállomány folyamatos csökkenésével. Jelenleg sokkal kevesebb ember fér hozzá önkormányzati bérlakásokhoz, mint ahányan valójában rászorulnának. 2023-ban az önkormányzati lakásállomány 101 145 egységből állt, amelyből csupán 3043 lakás vált felújításra alkalmassá, míg 1857 lakás már bontásra érett. Ahhoz, hogy ténylegesen támogassuk a nehéz körülmények között élőket, a lakásállományt jelentősen meg kellene növelni.

Az önkormányzatok működését nagymértékben befolyásolják azok a piaci tendenciák, amelyek az ingatlanpiac egészére kihatnak. Ilyenek például az ingatlanárak folyamatos emelkedése, a befektetési céllal történő ingatlanvásárlások növekvő száma, valamint a rövid távú szálláskiadás terjedése. Ezen kívül a lakásszektor működését meghatározó országos szabályozások és a forráshiány is jelentős korlátokat jelentenek az önkormányzatok számára, csökkentve ezzel a cselekvési lehetőségeiket.

Ennek ellenére a települési önkormányzatoknak kiemelt szerepük van a területükön jelentkező lakhatási problémák megoldásában, mivel ezek erősen helyhez kötöttek. Emellett ők a közhatalom lakosokhoz fizikailag legközelebbi, a helyi viszonyokat legjobb eséllyel ismerő intézményei, akik szintén felelősséggel tartoznak a választópolgáraik felé.

Ahhoz, hogy az önkormányzatok valóban kihasználhassák a lakhatási problémák kezelésében rejlő lehetőségeiket, elengedhetetlen a szakpolitikai keretek alapos újragondolása. Szükség van egy átfogó, országos szintű, hosszú távú lakáspolitikai stratégia kidolgozására, amely széleskörű társadalmi konzultációt von be. Ennek során fontos, hogy világosan azonosítsuk a lakhatási szegénységgel kapcsolatos kihívásokat, és közép- valamint hosszú távú célokat tűzzünk ki. E célok eléréséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő intézkedéseket, egy hatékony intézményrendszert, valamint elegendő forrást rendeljenek hozzá. Továbbá, a források kiszámítható és stabil működtetése is kulcsfontosságú, hogy a jövőben fenntartható megoldásokat tudjunk kínálni.

Kőszeghy Lea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és a 2024-es Lakhatási Jelentés 3. fejezetének szerzője, hangsúlyozta, hogy egy ilyen új környezet számos új szereplő bevonását tenné lehetővé a lakhatási problémák megoldásába. Ilyenek lehetnek például lakásszövetkezetek, lakásügynökségek, közösségi földalapok, valamint etikus befektetők, akik pénzügyi támogatást tudnának nyújtani a lakhatási kihívások kezeléséhez. Ezen kívül az önkormányzatok is átgondolhatnák saját szerepüket és a többi érintettel való együttműködési lehetőségeiket.

A címlapképen látható illusztráció. A kép forrása: Getty Images.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ