Elton John, a zene ikonjának közelgő búcsúja kapcsán kifejezte vágyát, hogy a csillagok között találjon végső nyugalomra. Az utolsó pillanatokra készülve kérte, hogy hamvait a végtelen égbolt alatt szórják szét, így örökre egyesülhet a zenével, amely egés

Ki hisz az angyalokban? - teszi fel a kérdést Elton John és Brandi Carlile a napokban megjelent duett albumukon. Az ABBA már 1979-ben megadta rá a választ az I Have a Dream című dalában, amikor is Anni-Frid Lyngstad, a "barna hajú énekesnő" átszellemülten bevallja, hogy ő bizony hisz bennük ("I Belive In Angels"). Persze, Brandi Carlile ekkor még meg sem született, de ettől függetlenül több Grammy-díja van, mint Sir Eltonnak.

Természetesen, ez nem egy versenyszellemű megmérettetés, hanem inkább egy játékos párhuzam. A Who Believes in Angels? című duett lemezének borítója erőteljesen emlékeztet az 1976-ban készült legendás Elton John flippergépre. Képzeljük el, hogy a gép egyik mozgatható lapátját Elton John irányítja, míg a másikat Brandi Carlile kezeli, így teremtve meg a zene és a játék izgalmas összefonódását.

Ahogyan a flipper játékban a golyót ügyesen kell a pályán tartani, úgy egy zenegép világában a figyelem megőrzése a leglényegesebb feladat. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy a produkció képes-e magával ragadni a hallgatót, és elkalauzolni őt az üvegfelület mögötti ragyogó univerzumba, a zene varázslatos világába. Ezen az albumon túl is van valami különleges: egyfajta életjel, hiszen Elton John már túl volt búcsúturnéján. 2022 végén, Los Angeles ikonikus Dodger Stadionjában Carlile-t is meghívta, hogy együtt adják elő a "Don't Let the Sun Go Down on Me" című dalt, ezzel egy felejthetetlen pillanatot teremtve a közönség számára.

Elton John és Brandi Carlile közös albumának munkálatai 2023 októberében indultak, teljesen az alapoktól. Mindössze 20 nap leforgása alatt született meg a dalok sora, amelyet az elismert Grammy-díjas producer, Andrew Watt irányított. A gyors és intenzív folyamat során mind a zeneszerzői, mind a rögzítési fázis együtt zajlott, így egy igazán különleges zenei élmény született.

Watt legutóbb a Rolling Stones "Hackney Diamonds" című albumával került a figyelem középpontjába, de korábban olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Lana Del Rey, Ozzy Osbourne, Lady Gaga vagy Justin Bieber. A kreatív együttműködések szinte maguktól adódtak, hiszen a lemezen részt vett a Red Hot Chili Peppers dobosa, Chad Smith, valamint egykori gitárosa, Josh Klinghoffer. Emellett a session basszista, Pino Palladino is hozzájárult a projekthez, aki már olyan legendás előadókkal zenélt, mint a The Who, David Gilmour, a Tears for Fears, a Nine Inch Nails, Jeff Beck és Adele. Mindez egy különleges zenei élményt ígér, tele sokszínűséggel és tehetséggel.

Ha ennyi nagy ágyú tartózkodik egy légtérben összeadódhat a kreativitás, kisülhetnek az áramkörök, és fizikai képletekkel és kísérleti demonstrációkkal is leírható lesz a csoda.

A "Who Believes In Angels?" játékgép borítója ellenére a dal egyenrangú együttműködésének igazi színpadát mutatja be. Carlile könnyedén belemerül John előadói stílusába, de hangjának ereje mégis dominál, így minden elem – a dalszerzés, a hangszerelés és az előadói teljesítmény – mesterien van megkomponálva. Bár együtt dolgoznak, mindkét művész mélyen belső világába merül, miközben tiszteletben tartják egymás művészi önkifejezését, és nem háttérbe szorítják a másikat.

Carlile-ról széles körben ismert, hogy szenvedélyesen imádja Elton John klasszikusát, a "Captain Fantastic and the Brown Dirt Cowboy"-t, amely 1975-ben jelent meg. Részletekbe menően ismeri az album minden egyes dalát, azok hangzását és vizuális világát. A kapcsolatuk különlegességét tovább növeli, hogy régóta barátok, és gyakran töltik együtt a családi nyaralásokat. Ez különösen értékes, mert amikor Elton visszatér a turnékról, gyakran kimerült, ingerlékeny és hisztérikus. Az utóbbi időben a látásproblémái is sújtották, ami miatt nem egyszer dühösen hagyta el a Los Angeles-i Sunset Sound stúdiót.

Ez is jól tükrözi, hogy az album nem csupán egy mellékes vállalkozás, hanem egy igazi közös alkotás, amelyben a két művész egymás inspirációjával válik teljessé. Önfeledten idézik meg a hetvenes évek közepének fénykorát, miközben a címadó dalban mélyen elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel, például azt, hogy mennyibe is kerülne a lelked visszavásárlása, amikor elérkezik a vég.

Az album nyitódala, a The Rose Of Laura Nyro, egy lenyűgöző prog hatású intróval indít, amely Laura Nyro emlékét idézi fel. Ő, aki hatalmas hatást gyakorolt olyan művészekre, mint Ricky Lee Jones és Suzanne Vega, sajnos sosem kapta meg a neki kijáró elismerést. A második szám, a Little Richard's Bible, egyfajta személyes portréja Little Richardnak, amely az ő elfojtott érzéseit tükrözi. Végül, az album záródala, a When This Old World Is Done with Me, mintha Elton John búcsúja lenne a világtól. A szövegben így hangzik: „Mikor a megfáradt világ végez velem, szórjatok szét a csillagok között... Ahogy az óceán a hullámait, adjatok vissza az árnak...” Nyilván könnyű ezt mondani annak, aki hisz az angyalokban.