Elérkeztünk a Zelenszkij utáni időszakhoz - Milyen célokat tűzött ki Trump Putyinnal és Kínával kapcsolatban?

Itt található az „on the other hand” rovat, amely a Portfolio vélemények szekcióját képviseli. A benne szereplő írások a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] címre. A közzétett cikkeket itt böngészheti.

Jelenleg is zajlik a világkereskedelem átalakulása Donald Trump irányítása alatt. A nagy katasztrófát előrejelzők eddig csalódottan figyelik az eseményeket, és türelmetlenül várják, hogy mikor következik be az apokalipszis. Ám úgy tűnik, hogy az nem közeledik. Sőt, éppen ellenkezőleg:

A világgazdaság fokozatosan alkalmazkodik a sokkhullámokhoz, egyre inkább képes integrálni a változásokat, és nem csupán elfogadni azokat, hanem ügyesen kihasználni az új lehetőségeket is.

Formáld át a szöveget egyedi stílusban: - egyúttal a lehetőségek keretein belül képesek vagyunk megszelídíteni és harmonikussá tenni ezeket.

A globalizáció nem adja fel könnyen a harcot. Ellenkezőleg, saját elképzelése szerint alakítja a világ változásait, és próbálja hasznosítani azokat egy olyan világgazdaság kialakításához, amely talán hosszú távon is életképes lehet. Ahogy manapság divatos mondani, a világgazdaság - és fokozatosan a politika is - elkezdi "beárazni" Trumpot. A szereplők megtanulják, hogyan bánjanak a helyzettel, és elfogadják, hogy az amerikai elnök hajlamos a kockázatos fogadásokra. A tét mindig az elején nagyon magas, gyakran irreális, de már mindenki tudja, hogy ez csupán a kiindulási pont. Az alkudozás elkerülhetetlen, mintha egy bazárban lennénk. Közben viszont figyelembe kell venni saját nemzeti érdekeinket, és amennyire csak lehet, meg kell védeni azokat, miközben ügyesen "be-benyalunk" Trumpnak, simogatva a hatalmas egóját. Fontos megérteni, hogy a pálya egyértelműen az ő irányába dől. Trump mögött az Egyesült Államok legnagyobb és legnagyobb hatású gazdasága, valamint politikai és katonai ereje áll, és ő nem habozik ezt folyamatosan megmutatni, sőt, ha szükséges, be is vetni saját érdekeinek védelmében.

Hogy ez nem méltányos? Hogy Trump kihasználja az Egyesült Államok hatalmát? Hogy szándékosan és következetesen a mi hátrányunkra próbálja megoldani az USA kihívásait? Igen, ez is része a játszmának. Azonban a leglényegesebb szempont az, hogy még egy ilyen kompromisszumos megoldás is kedvezőbb, mint a gazdasági háborúskodás az Egyesült Államokkal, vagy a globális gazdaság összeomlasztása. Hosszú távon talán még számunkra is előnyös, stabil, kiszámítható és kiegyensúlyozott megoldásokhoz vezethet.

A vámháború kétségtelenül a Kína és az Egyesült Államok közötti konfliktus legérdekesebb és legfontosabb színtere. Érdekes módon nem egy klasszikus értelemben vett, nagyszabású összecsapás körvonalazódik. Úgy vélem, hogy a két hatalom közötti "kereskedelmi tűzszünet" elhúzódik, és valószínűleg még 90 napig eltart. Ez pedig kedvező fejlemény. Trump egyre inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy szeretné elkerülni a teljes körű kereskedelmi háborút, és tervez egy látogatást Kínába, ahol Hszi Csin-ping elnökkel találkozna. Ezen a találkozón dőlhet el az üzlet végső sorsa.

A rejtett napirend Tajvan.

Trump nyilatkozatot kért, amely biztosítaná, hogy Kína nem fog erőszakhoz folyamodni a Kínai Népköztársaság újraegyesítése érdekében. Cserébe hajlandó lenne megerősíteni az "egy Kína" elvét. A fegyverek szállítása Tajvan felé továbbra is folyamatban van, de ez nem feltétlenül része az egyezségnek; lehet, hogy csupán véletlenszerűen történik. Ami a Dél-kínai-tengert illeti – amely véleményem szerint a legfeszültebb kérdés – erről egyáltalán nem esik szó. A versengés folytatódik, ám lövöldözés nélkül, hiszen Kína továbbra is nyomul, ugyanakkor próbálja megőrizni az önmérsékletét.

Trump arról fantáziál, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök csatlakozik hozzá egy különleges találkozóra, ahol Ukrajna jövőjéről tárgyalhatnak. Ez az esemény eltér a közelgő, az Egyesült Államok és Kína közötti kétoldalú megbeszélésektől, és Trump stratégiája az lehet, hogy a legfrissebb, 10-12 napos határidő után demonstrálja erejét. Célja, hogy Putyint rákényszerítse egy tűzszünet elfogadására, miközben új, főként védelmi jellegű fegyverszállításokat és esetleges szankciókat helyez a latba.

Az új, második generációs szankciók rendkívül erőteljesek lehetnek, de kétélű kardként is működhetnek, hiszen a szövetségesekre gyakorolt hatásuk szinte ugyanolyan súlyos, mint Oroszországra. Olyanok, mint a nukleáris fegyverek: a leghatékonyabbak, amíg nem kerülnek alkalmazásra. Hosszú távon rendkívül nehéz lenne fenntartani ezt a nyomást. Trump lehetőségei a gyengélkedő orosz gazdaságban rejlenek. Putyinnak szüksége van tűzszünetre, ugyanakkor a győzelem érzésére is.

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, komoly tévedést vétett a korrupcióellenes törvény bevezetésével, amely nemcsak politikai hitelességét, hanem demokratikus imázsát is veszélyezteti. Emellett az ország helyhatósági választásainak elhalasztása jogi szempontból indokolt lehet, de a döntés mégis kérdéseket vet fel, és egy antidemokratikus irányvonal részének tűnhet.

A Nyugat továbbra is támogatja őt a háborúban, de változásra készül: elkezdődött a Zelenszkij utáni korszak.

Valerij Zaluzsnij, a volt katonai főparancsnok, aki népszerűségét tekintve felülmúlja Zelenszkijét, politikai nyilatkozatot tett. Nyilatkozata nem reagál közvetlenül a jelenlegi eseményekre, és nem bírálja az államfőt. Azonban ügyesen elkerüli a nyílt konfrontációt, és inkább stratégiai tanulságokat emel ki. Üzenete világos: valami nincs rendben, és sürgeti a helyzet átértékelését, hangsúlyozva, hogy elengedhetetlen, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és ne ismételjük meg azokat.

Trump azt reméli, hogy Kína mérsékelni fogja Oroszország védelmi támogatását, és arra ösztönzi Putyint, hogy vegyen részt a háromoldalú találkozón Pekingben, ahol nyitottabb hozzáállást tanúsíthatna.

Nem egy rossz stratégia - ha valóban megvalósul. Azonban egy jelentős kockázat is rejlik benne: hogy Trump túlzott engedményeket tesz Kínának és Oroszországnak a megállapodás érdekében. Hszi valószínűleg örülne, ha az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos támogatása kevésbé lenne szembetűnő. Trump már megtette az első lépést ebbe az irányba, amikor - teljesen érthetetlen módon - megakadályozta Tajvan törvényesen és demokratikusan megválasztott elnökének, hogy átszelje az Egyesült Államokat. Ennek a döntésnek semmi értelme nincs a világ színpadán - hacsak nem Hszi irányába tett gesztusként értelmezzük.

Trump számára kedvező fordulatot hozhat Putyin számára, ha visszatér korábbi álláspontjához, miszerint elismeri a Krím félsziget orosz annektálását. Az ügyes sakkjátszmákban a fegyverszállítások manipulálása is mindig lehetőség. Ráadásul Steven Witkoff, Trump elnöki megbízottja, aki jó kapcsolatokat ápol Putyinnal, Moszkvában folytatott tárgyalásokat. Vajon nem egy újabb "kompromisszumnak" az előkészítéséről van szó? Putyin talán nagylelkűen felhagyna az ukrán civil célpontok bombázásával, lehetőséget teremtve egy "részleges fegyverszünet" kialakulására. Trumpot láthatóan nem zavarja a szárazföldi harcok intenzitása, hiszen a háborúban naponta 10-15 ezer ember veszíti életét. Ez persze "csak" egy klasszikus háború, és elegendő lehet, ha Putyin leáll a szőnyegbombázással. A többi részletet majd később megbeszélik.

Talán egy grandiózus stratégiai játszma első lépéseinek tanúi vagyunk? Reméljük, hogy így van. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a kockázatokról sem, különösen, ha a főszereplő nem más, mint Donald Trump.