Elhunyt a nagyszerű magyar filmrendező, Szalai Györgyi, aki 84 évet élt.

Szalai Györgyi a dokumentum-játékfilmes irányzat megteremtésében kulcsszerepet játszó Budapesti Iskola kiemelkedő személyisége volt. Pályafutása során filmrendezőként, forgatókönyvíróként és művészetszervezőként egyaránt jelentős nyomot hagyott a magyar film világában, tevékenysége szorosan összefonódott állandó alkotótársával, Dárday Istvánnal. Az általuk készített játék- és dokumentumfilmek hosszú évtizedeken keresztül a magyar társadalom valós problémáira irányították a figyelmet, kiemelkedő érzékenységgel közelítve a társadalmi kérdésekhez. Szalai Györgyit az MMA a saját halottjának tekinti, így emléke örökké élni fog a magyar kulturális életben.

Az alkotó 1940. augusztus 31-én született Kispesten. 1963 tavaszán felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, itt találkozott Dárday Istvánnal, a majdani rendezővel, aki később az életben és az alkotásban is társa lett. A főiskoláról a másodév végén eltávolították, ettől kezdve a legkülönbözőbb alkalmi foglalkozásokból és munkákból élt, közben filmnovellákat írt, majd kisebb megbízásokat kapott a filmgyárból. A hatvanas évek végén már forgatókönyveken is dolgozott.

1974-ben került bemutatásra Dárday Istvánnal közösen készült első játékfilmjük, a Jutalomutazás, amely nem csupán itthon, hanem nemzetközi színtéren is jelentős sikert aratott. A film elnyerte a Balázs Béla-díjat, a Filmkritikusok Díját, továbbá a Mannheimi Fesztivál fődíját is, ezzel méltán vívta ki a szakma elismerését. Az ezt követő évben Szalai Györgyi megalkotta Az egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilmjét, amely a Jutalomutazás mögötti alaptörténetet és annak részleteit tárja a nézők elé.

1976-ban a Balázs Béla Stúdió keretein belül létrejött a Közművelődési Munkacsoport, ahol filmrendezők, kritikusok és filmtörténészek egyesítették erejüket a dokumentumfilmek társadalmi forgalmazásának megszervezésére. E kezdeményezés célja az volt, hogy elősegítse a filmművészet társadalmi hatásait és elérhetőségét.

Dárday és Szalai 1977-ben hozták létre a Filmregény - Három nővér című művüket, amely elismerésül több filmkritikusi díjat és egy operatőri kitüntetést is begyűjtött. Ekkor Szalai Györgyi más filmkészítők munkáiban is részt vett, mint konzultáns, társrendező vagy forgatókönyvíró. Pályafutása során szerzett elismerésének köszönhetően 1980-ban a Dialóg Stúdióban lehetősége nyílt arra, hogy saját játékfilmet rendezzen. A Dédelgetett kedvenceink című alkotását 1981-ben mutatták be, a forgatókönyvet pedig Dárday István jegyezte.

A rendszerváltozás időszakában, egy új kezdet szellemében, több lelkes alkotó elhatározta, hogy a filmkészítés mellett egy különleges vállalkozásba vág. Az addig Kinizsi néven ismert mozi 1989. február 23-án új arculatot öltött, amikor is a Mozgókép Innovációs Társulás (M.I.T.) Videó- és Moziklub néven nyitotta meg kapuit, méghozzá a Recsk 1950-1953 című film bemutatásával. 1991-ben az intézmény új nevet öltött, Blue Box-ra keresztelték, amelynek vezetésére Szalai Györgyit bízták, egészen 1999-ig. Ez a hely nem csupán egy mozi volt, hanem komplex kulturális központtá vált, ahol koncertek, kiállítások és beszélgetések színesítették a közönség életét.

A kétezres évektől dokumentumfilmes tevékenységükben egyre többször foglalkoztak környezetvédelmi témákkal, valamint a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra kérdéseivel. Az évtized jelentős közös alkotása volt Az emigráns - Minden másképp van 2006-ban, ami Márai Sándor utolsó éveit mutatja be.