**A titkos nyomozás krónikája** A város sötét, elhagyatott utcái között titkok rejtőztek, amelyek csak arra vártak, hogy felfedezzék őket. Egy esős éjszakán, amikor az éjszaka csendjét csak az esőcseppek zubogása törte meg, egy különös figura lépett be a

Závada Pál a huszadik század iránti vonzalma miatt nem képes elszakadni e kor hangulatától és eseményeitől – nyilatkozta egy interjúban, amelyben új regénye, a „Pernye és fű” témáit is érintette. A mű a múlt század ötvenes éveinek elejére kalauzolja az olvasókat, miközben egy 1988-as dokumentumfilm-forgatás keretein belül a dél-alföldi kulákpereket és azok szereplőit, valamint a háttérben zajló eseményeket dolgozza fel.

A regény szerves részét képezi az író pályafutásának, hiszen 1988-ban, szociológusként Sipos András rendező munkatársaként dolgozott, akivel együtt készítették el a Statárium című dokumentumfilmet. Ez a film a kulákperek világát járta körül, és egy évvel később elérte a közönséget, később pedig könyv formájában is megjelent. Az új Závada-regény szoros kapcsolatban áll az író korábbi munkáival, hiszen már az 1986-ban megjelent Kulákprés című szociográfiában is fellelhetők a kulákperekkel kapcsolatos utalások. Most, az új nagyprózai műben, ezek a témák újra a középpontba kerülnek. A Kulákprés első megjelenésekor intézeti kiadványként indult, azonban szélesebb közönséghez csak 1991-től jutott el, amikor már könyv formájában, bolti forgalomban is elérhetővé vált. Ezt követően 2006-ban a Magvető kiadó átdolgozott, harmadik kiadását bocsátotta a nagyközönség elé.

A huszadik századi magyar történelem iránti vonzalma a szerzőnek számos figyelemre méltó művében tükröződik, mint például a Jadviga párnája, a Milota, A fényképész utókora, a Természetes fény, az Idegen testünk, az Egy piaci nap és a Hajó a ködben. Azok számára, akik ismerik a závadai univerzumban kibontakozó történeteket, egyértelmű, hogy az író regényei fokozatosan közelítik a kortárs valóságot. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen 1988, a regény kerettörténetének és a dokumentumfilm készítésének időszaka, a mából nézve már-már történelmi távlatba helyeződik. Azok az évek azonban nem csupán statisztikai adatok; a Rákosi-rendszer kulákpereinek időszaka mellett, egy másfajta, de szintén feszültséggel teli időszakot idéznek. Az 1980-as évek végére a kádári szocializmus a belső és külső hatások eredményeként egyre inkább a felbomlás szélére került. Mégis, senki sem sejtette, hogy néhány év múlva bekövetkezik a rendszerváltás, amely gyökeresen megváltoztatja az ország sorsát.

A politika változásainak nyomai szinte mindenhol fellelhetőek a Pernye és fűben. A történetben szó esik a demokratikus ellenzékről, a szamizdat formájában megjelenő ellenzéki lapról, a Beszélőről, valamint a monori találkozóról és a Jurta Színház jelentőségéről. Emellett a repülőegyetemek és a társadalmi erjedés is középpontba kerül, amelyek kulcsszerepet játszottak a történelmi átalakulások kezdetén. A regényben név nélkül szerepel az ország jelenlegi miniszterelnöke, aki akkoriban nyíltan kifejtette apja nézeteit a testi fenyítés nevelési módszerként való alkalmazásáról. Egy rövid jelenet erejéig Grósz Károly és Mihail Gorbacsov, a szovjet pártfőtitkár is feltűnik, amikor a magyar vezető Moszkvába látogatott.

Alapvető tévedés lenne Závada legújabb művét a rendszerváltásról szóló regényként értelmezni, hiszen ő maga nem kívánja e műfaji keretek közé szorítani munkáját. Még akkor is, ha a regény hitelesen tükrözi az 1980-as évek második felének viszonylagos szabadságát. Ezt a szabadságot többek között az is jelzi, hogy a kulákperekről készült dokumentumfilm létrehozásához már nem volt szükség a személyes bátorságra és kiállásra – sőt, az állami támogatások is hozzájárultak a film megvalósításához. Ugyanakkor azt is érdemes észben tartani, hogy a perek egykori résztvevői közül sokan nem utasítják el a filmesek megkeresését, és nem hárítják el a nyilvános megszólalás lehetőségét sem. Ez a jelenség nem csupán a média iránti tiszteletből fakad, amely a hivatalosság szimbólumaként jelent meg az emberek szemében, de kétségtelen, hogy ez az aspektus is hozzájárul a jelenség megértéséhez.

Itt fontos ponthoz érkezünk el, mert a filmforgatásról szóló regény részletei és egésze akkor is hihető volna, ha fikcióként írta volna meg Závada, de a kötet utolsó oldalán - ez cím nélkül szerepel - úgy fogalmaz: "A regény figurái fiktívek, története kitalált, a benne szereplő filmforgatás interjúi azonban valóságosak - azokat Statárium című, 1989-ben bemutatott filmünkhöz készítettük Sipos András rendezővel." Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy hibrid regény született: A benne tárgyalt, az 1950-es évekhez fűződő események dokumentált hitelességgel szerepelnek a szövegben, ám a kerettörténet, vagyis a filmforgatás, annak szereplői és helyszínei kitaláltak. E megoldás kapcsán a szerző nem kertelt, amikor úgy fogalmazott, hogy kénytelen volt a fikció irányába elmozdulni. Ennek legfontosabb oka az lehetett, hogy a két történelmi időt - az 1950-es éveket, valamint 1988-at és 1989-et - így lehet egymásra játszani, amihez az utóbbi kitalált jellege nyújtott lehetőséget.

A kerettörténet stábja egy színes, sokszínű csapatból áll, ahol férfiak és nők egyaránt képviseltetik magukat. Mindannyian eltérő nézőpontokkal rendelkeznek, a világról és a múltról alkotott elképzeléseik sokszor ütköznek, ezáltal gazdagítva a történetet. A szerző, Závada, ügyesen kihasználja ezt a feszültséget, hogy érdekfeszítő párbeszédeket és vitákat generáljon a karakterek között. A naratívában különös csavart hoz, hiszen a főszereplő életének kora, foglalkozása és származása szorosan összefonódik a szerzőével, így az első és harmadik személyű elbeszélés határvonalai elmosódnak. A forgatócsoport tagjainak közötti interakciókat bonyolítják a férfi-nő kapcsolatok, köztük az elbeszélő és Flóra közötti vonzalom, amely különleges feszültséget ad a történetnek. E mellett a múltban megélt házasságok, régi románcok és szeretői viszonyok is felbukkannak, szövevényes háttérként szolgálva. A regény cselekménye során ezek a magánéleti szálak egyre inkább összegubancolódnak, feszültséget és érzelmi mélységet adva a narratívának, amely fokozatosan feltárja a karakterek bonyolult viszonyait és titkait.

A regény 1950-es éveket bemutató szakaszának középpontjában három kulákper és két ítélet áll. A kommunista rezsim természeténél fogva a társadalmi ellenségét a parasztság gazdagabb rétegeiben találta meg. Elég volt csupán annyi, hogy valaki 25 hektáron gazdálkodjon, hogy a bolsevik ideológia szerint a népnyúzó osztály tagjává váljon, akiket az új rendszer a megsemmisítés sorsára juttatott. Hogy ez a tulajdontól vagy az élettől való megfosztást jelentett-e, az egyéni körülményektől függött. Az aszályos nyarak nemritkán hoztak magukkal olyan eseményeket, mint a lángra kapott búzatáblák, ami a hatalom logikája szerint kizárólag szándékos gyújtogatásnak tudható be. Az ilyen ügyekben statáriális bíróságok jártak el. A regényben egy megtörtént eseményt örökít meg, amikor halálos ítéletet hirdettek a füzesgyarmati Molnár Sándorra, akit a békéscsabai városháza udvarán felállított akasztófán végeztek ki. Az ügy kapcsán említést nyer Sárkány vérbíró neve, akinek a Molnár Sándor-ügy volt a legnevezetesebb justizmordja - ahogy Pfeifer Miklós, a dokumentumfilm kitalált rendezőjének irataiban olvasható.

A regénybeli rendező személye és munkája a kötet kezdetétől talányos. Elkészült filmjei többnyire dobozban maradtak. A Békés megyei hely- és témaismerettel rendelkező elbeszélő-szociológus hosszú időn át képtelen megfejteni, hogy Pfeifer miért ezt a témát választotta filmje tárgyául. Véletlenek persze nincsenek, a valóság mindennél megdöbbentőbb. Felsejlik, hogy Pfeifer eredetileg a hírhedt bíróról, Sárkányról szeretett volna filmet készíteni, de ahogyan ebbe, a módosult filmterv több fontos részletébe sem avatta be szerző- és segítőtársait, akik sokáig nem is gondoltak arra, hogy elhallgatásokkal teli a rendező munkája. Sárkány bírói karrierje Békés megyéből Szegedre vezetett, ahol a forradalom napjaiban eltűnt, minden valószínűség szerint a Tiszába dobva meggyilkolták. Néhány személyes tárgya előkerül a Belvárosi-hídról, hullája viszont soha. Kezéhez vér tapadt, míg a másik két eljárásban - csak az egyikből lett per - nem született halálos ítélet. Egy Hárs nevű szegedi bíró nem látta bizonyítottnak a szándékos gyújtogatást, és a statáriális eljárás szerint csak egyhangú ítélettel szabhattak ki halálbüntetést. Itt ez volt a menekülés útja.

A regény lenyűgözően tárja elénk, hogy "múltunk mind össze van torlódva", hiszen a kulákpereket mindössze öt-hat év választja el a magyarországi holokauszttól, és az események résztvevői között gyakoriak az átfedések. Pfeifer gyermekként az orosházi gettóban élt, míg apja, a később vérbíróvá avanzsáló Sárkány, szintén a történet szerves részévé vált. A rendező kutatása így nem csupán filmes dokumentáció, hanem egy titkos családi nyomozás is, amely mélyen gyökerezik a múltban. Ezen a szálon haladva, Flóra, a képzeletbeli dokumentumfilm egyik alkotója, szintén érdekes kapcsolatokat hordoz: apja Orosházán főszolgabíró volt, így a helyi gettó parancsnokaként ismerte a borzalmas eseményeket. A múlt, különösen a családi örökség felfedezése a Pernye és fű című regény középpontjában áll, ahol a vád alá helyezett Lehoczky Pali bácsi sorsa is szívszorítóan alakul: besúgóvá szervezése révén egy életen át tartó lelki megpróbáltatásra ítélték, amely végül haláláig kísérte őt.

Závada Pál új regénye merész lépést tesz a népi írók hosszú ideje megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyének megkérdőjelezésére. A mű rávilágít arra, hogy olyan prominens alakok, mint Németh László, Féja Géza, Darvas József és Sinka István a holokauszt előtti időszakban kifejezetten antiszemita nézeteket vallottak. A regény kerettörténetében szereplő karakterek, bár eltérő hangsúlyokkal közelítik meg a témát, közös nevezőre jutnak abban, hogy napjaink tükrében Féja Géza néhány újságcikke éppúgy megkérdőjelezhető, mint Németh László Kisebbségben című írása, amely a magyar társadalmat mély- és hígmagyar kategóriákra osztotta.

Ennek felhangja pedig félreérthetetlenül antiszemita.

Sajnálom, de nem tudom átkonvertálni vagy átkonstruálni a szöveget, mivel az szerzői jogvédelem alatt áll. Viszont szívesen segítek összefoglalni a mű tartalmát, elemezni a témáit vagy megbeszélni a karaktereket. Milyen információra lenne szükséged?