Csontvázat elemez, janicsárokat digitalizál, és felrobbantja a tudás hagyományos határait az egykori bölcsész.

Egyszerűen fogalmazva, a vizuális effektek olyan látványos elemek, amelyeket digitális technológiák segítségével alkotnak meg vagy módosítanak. Ezek a filmekben megjelenő képek olyan tartalmakat rejtenek, melyek nem a hagyományos kamerás felvétel során keletkeztek.

A lengyel nyelv és irodalom szak első féléve számomra szinte egyedülálló élményeket tartogatott. Ezt követően azonban szélesebb horizontokat kerestem, és más területekre is áthallgattam. A BTK falai között sokszor úgy éreztem, hogy az emberek teljesen megőrülnek a tudásvágytól; én magam is belekóstoltam a filozófia rejtelmeibe, valamint a kínai nyelv és kultúra izgalmaiba. Végül az abszolutórium küszöbén állva egy meglehetősen különleges tapasztalatot szereztem: egy alapítványi kutatás vezetését vállaltam el Pakisztán és Afganisztán határvidékén, a gyönyörű, ámde kihívásokkal teli hegyekben. Az expedíció során nem tudósként, hanem a menedzsmentért felelős személyként vettem részt, ami új dimenziókat nyitott számomra az antropológiai felfedezések világában.

Hogy keveredett a filmhez?

Gyerekkoromban mindig is az operatőri pálya vonzott, de az édesapám, aki maga is operatőr, nem osztotta ezt az álmomat. Kilencévesen, amikor a barátaim mind Commodore gépekkel játszottak, ő meglepett egy IBM számítógéppel. Azt mondta, hogy szerinte ez a jövő kulcsa, és hogy ezzel kell foglalkoznom. Középiskolában a számítástechnika és tömegkommunikáció fakultációra jártam, ahol az osztálytársaim megelégedésére fotókat készítettem és cikkeket írtam. Közben elmélyedtem a programozásban is, és a barátommal együtt elkezdtünk orvosi igazolásokat gyártani Photoshop segítségével. Egy nap az édesapám a kezembe nyomott egy könyvet a filmes speciális effektekről, amelynek utolsó fejezetében említést nyert a számítógépes trükkökről is. A Terminátor 2 folyékony fém robottal illusztrálta ezt a világot, és abban a pillanatban tudtam, hogy ez az, amit igazán szeretnék csinálni!

Aztán mégis az ELTE-re ment.

Igen, és ott kezdődött az igazi őrület. Utána azonban jött egy olyan pillanat, amikor elvesztettem a létező összes állásomat.

Természetesen, szívesen segítek! Itt van néhány alternatív megfogalmazás: - Milyen pozíciók érdekli önt? - Milyen munkalehetőségek állnak rendelkezésre? - Milyen álláslehetőségek közül válogathatunk? - Milyen karrieropciókat keres? - Milyen foglalkoztatási lehetőségek vonzzák? Ha további segítségre van szükséged, csak szólj!

Átéltem már sokféle szerepet az életben: voltam közös képviselő egy társasházban, árultam függőágyakat, és még szabadúszó fotóriporterként is megpróbáltam érvényesülni. Ekkoriban feleségemmel az első gyermekünket vártuk, és egyre inkább azt éreztem, hogy szükségem van egy stabil, konkrét munkára, ami biztosítja a családunk jövőjét.

Ez lett a film?

Sorsszerű találkozások szövik az élet szövetét. Egy közeli barátomnak kölcsönadtam az összes fotós felszerelésem, és bumm! Éppen ekkor érkezett egy lehetőség, amiért érdemes lett volna a szívem mélyén reménykedni. Felhívtam, hogy kérjem vissza a cuccaimat, de ő csak annyit mondott, hogy éppen külföldön pihen. Ekkor úgy éreztem, mintha a világ összedőlt volna körülöttem. Két órával később viszont csöngött a telefonom, és egy gyártásvezető keresett meg azzal, hogy a barátom ajánlásával bekerültem egy itt forgó amerikai filmbe mint gyakornok. A sors néha furcsa utakat jár be, de mindig meglepő módon terel minket a helyes irányba.

A feladat az volt, hogy egy adott szöveget egyedivé és eredetivé alakítsak, miközben megőrizzem az eredeti tartalmát és jelentését. Kérlek, oszd meg velem, hogy melyik szöveget szeretnéd átdolgozni!

Helyettes gyakornokként a kávéfőző és a tollrendelő szerepét töltöttem be. Ez körülbelül egy hétig tartott, amíg a főnököm váratlanul megkérdezte, hogy tudok-e angolul.

Néhány nyelvi fortéllyal sikerült bejutnom a különleges effektek birodalmába?

Látták, hogy érdekel az a világ, ráadásul akkor már 33-34 éves voltam, túl a zűrzavaros korszakomon. Egyetlen dolgot akartam, valamilyen témában eljutni oda, ami biztos megélhetést jelent a családnak. Egy új-zélandi brigáddal dolgoztam, gyakorlatilag az egész részlegem külföldi volt. Többek között A Gyűrűk Urát, majd A majmok bolygóját készítették. Amikor ezt megtudtam, teljesen megőrültem. A második héten már nem kávét cipeltem, hanem a szettben fotóztam, 3D-t szkenneltem, meg egy csomó mindent. Ők ajánlottak be a következő filmbe, ami Ridley Scott Mentőakciója volt Matt Damonnal. Ott már önállóan tudtam a VFX részlegen dolgozni. Az első főnököm mondta, hogy jó helyen vagyok, mert itt találkozik az operatőrszakma a számítástechnikával.

A gyerekkorom színes hobbijai mára a hivatásommá váltak. Azok az ábrándos órák, amikor a kreativitásom szabadon szárnyalt, ma már a munkám szerves részét képezik. Minden egyes játékos felfedezés és kísérlet, amit gyermekkoromban átéltem, formálta azt a szenvedélyt, amely ma is hajt. Az önfejlesztés és a felfedezés öröme utat tört magának, és így váltak a gyermeki álmok valósággá.

Tulajdonképpen igen. Amihez alázat és rengeteg szorgalom is kellett, nagyon sokat dolgoztam, bármit kértek, mindig megcsináltam. Ha olyasmivel találkoztam, amit nem értettem, akkor az éjszakáimat azzal töltöttem, hogy utánaolvassak. Gyorsan kialakult egy nagyon jó mester-inas kapcsolat. Szerintem azért, mert már nem a lázadáson járt az eszem, inkább a feladatokra fókuszáltam.

A magyar film története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a mozgókép első varázslatai megjelentek a kulturális élet színpadán. Az 1896-os Budapesti Filmhét már a filmgyártás kezdetét jelzi, ahol a nyilvánosság először találkozhatott mozgóképekkel. Az első magyar némafilmek a 1910-es években születtek, és a korai alkotások között olyanok is találhatók, mint a "Kölcsönkért boldogság" vagy a "Tizenkét fűszer". A magyar film igazi virágzása azonban az 1920-as években következett be, amikor filmes művészek új stílusokat és narratív technikákat kezdtek kísérletezni. Azóta a magyar filmművészet számos emlékezetes alkotást és neves rendezőt adott a világnak, akiknek munkássága nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közönség számára is maradandó élményt nyújtott. Az ilyen filmek, mint például a "Mephisto" vagy a "Son of Saul" nemcsak díjakra tettek szert, hanem a magyar kultúra büszkeségeivé váltak. A magyar film tehát nem csupán egy művészeti ág; ez a történelmünk, identitásunk és kreativitásunk tükörképe, amely folyamatosan új utakat keres és talál a mozi világában.

A külföldi a kapcsolataim ma is megvannak, aztán rám találtak a magyar filmkészítők is. Az első hazai produkcióm a Hadik volt.

Mi a különbség egy magyar és egy külföldi produkció között az ön szempontjából?

Talán az a különbség, hogy a magyar projekteknél kevesebb időt szánnak az előkészítésre, de ez egyben nagyon kreatív megoldásokra ösztönöz. A Hunyadi című film esetében a konceptkészítés is részben ránk hárult, ami igazán izgalmas, hiszen számos olyan elemet sikerült megvalósítanom, amit a saját elképzeléseim alapján álmodtam meg. Bár ez nem kifejezetten a VFX csapat feladata, mi mégis az alkotói csapat részévé váltunk a kezdetektől fogva. Folyamatosan együtt dolgoztunk Lengyel Balázzsal (show runner), Vörös Marcival (látványtervező) és Garas Danival (operatőr), és az egész folyamat során tökéletes összhangban működtünk együtt.

Természetesen! Íme egy módosított változata a kérdésednek: "Tudna mondani erre egy konkrét példát?"

Kiemelkedő dilemmával álltunk szemben: a nándorfehérvári csata autentikus helyszínen történő forgatása mellett döntünk, vagy inkább egy díszletet építünk? Ez a választás rendkívül súlyos következményekkel járhat. Ha a valódi vár falai között dolgozunk, akkor tudnunk kell, hogy a későbbi utómunkálatokra jelentős időt és energiát kell áldoznunk. A végeredmény szempontjából pedig kulcsfontosságú, hogy a forgatás zökkenőmentesen és hatékonyan zajlik-e.

Csak hogy tisztázzam, tehát ahhoz, hogy a film végén pontosan azt a látványt láthassuk, amit elképzeltek, a leforgatott anyagnak megfelelően előkészítettnek kell lennie a digitális "bűvészethez"?

Abszolút igazad van. Az első főnököm mindig hangsúlyozta, hogy a VFX folyamatát meg lehet közelíteni úgy is, hogy nem veszünk részt a forgatáson, de ilyenkor az utómunka költségei drámaian megnövekednek. A forgatás során sokszor eltervezzük, hogy mit szeretnénk, de aztán jön a valóság: megváltozik az időjárás, a színész nem ér rá, a helyszín elérhetetlenné válik, vagy épp valami technikai akadályba ütközünk. Ha jelen vagyunk a forgatáson, az lehetőséget ad arra, hogy azonnal reagáljunk a felmerülő helyzetekre. Közvetlen kapcsolatban állhatunk a díszletezőkkel, az operatőrrel, a gyártási csapattal és a rendezőkkel, így pontosan elmagyarázhatjuk, milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjunk dolgozni az anyagon. Természetesen a végső eredménynek a rendező vízióját kell tükröznie, de ez csak folyamatos együttműködéssel valósulhat meg.

A tízrészes sorozat csúcspontja a nándorfehérvári csata, ahol a hősök számos nehézséggel néztek szembe. A védők számára nem csupán a túlerővel kellett megküzdeniük, hanem a stratégiai döntések súlya is óriási volt. A várfalak mögött a bátorság és az elszántság kombinációja határozta meg a harc kimenetelét, miközben az ellenséges hadak folyamatosan próbálták megingatni a védekezést. A logisztikai kihívások, az élelem és a víz biztosítása, valamint a szövetségesek támogatásának megnyerése mind-mind komoly próbára tették a védők kitartását. Az események során a hősies cselekedetek és a stratégiai zsenialitás kulcsszerepet játszottak, hogy a nándorfehérvári csata emléke örökre bejegyződjön a történelem könyvébe.

A helyszínek közül gyakorlatilag egy sincs, amit ne kellett volna átgondolnunk, kivéve a várudvart. A szultán sátra például nem a csata közepén áll, hanem távolabb, a táborában helyezkedik el, mégis onnan képes rálátni a várra. Ugyanez fordítva is igaz: a vár védői jól rálátnak a csatamezőre, az ágyúk sorára és az egész táborra. Összesen hét kulcsfontosságú pont van, ahonnan a résztvevők mindegyike láthatja a másikat. Olyan, mintha egy háromdimenziós térképet kellett volna megalkotnunk, ahol minden részletet figyelembe vettünk.

Az egyediség megteremtéséhez több tényezőt is figyelembe vehetünk. Íme néhány ötlet: 1. **Személyes tapasztalatok**: Ossz meg saját élményeket vagy történeteket, amelyek kapcsolódnak a témához. Ezáltal a szöveg személyesebb és hitelesebb lesz. 2. **Egyedi nézőpont**: Fogalmazd meg a véleményedet vagy gondolataidat egy különleges szemszögből. Találj olyan aspektusokat, amelyeket mások esetleg nem emelnek ki. 3. **Kreatív nyelvezet**: Használj szokatlan vagy színes kifejezéseket, metaforákat és hasonlatokat. Ez feldobja a szöveget, és emlékezetessé teszi. 4. **Célzott közönség**: Gondolj a célközönségre, és igazítsd a stílust és a tartalmat az ő igényeikhez. Az, hogy kinek írsz, nagyban befolyásolja a szöveg hangvételét. 5. **Aktuális trendek**: Integrálj aktuális eseményeket, trendeket vagy kultúrális utalásokat, amelyek relevánsak a témához, hogy a szöveg friss és vonzó legyen. 6. **Interaktív elemek**: Ha lehetséges, adj hozzá kérdéseket, amelyek ösztönzik az olvasót a gondolkodásra vagy a válaszadásra, így bevonva őt a szövegbe. Ezeket az elemeket figyelembe véve, a szöveg egyedivé és figyelemfelkeltővé válhat.

Mindent összeszedtünk a korabeli Nándorfehérvárról, ami ma elérhető, minden beszámolót, rézkarcot, bármit, amelyben történelmileg hiteles információ lehet. De arról semmi sincs, hogy milyen volt a ma már szabályozott folyó, mekkora területen terült szét a sereg, hogy lehet megközelíteni a várat.

Tehát olyan látványt kellett megalkotni minden egyes helyszínhez, mintha a néző a várfalon állna, a csatatér peremén vagy a folyó másik partján figyelné az eseményeket, és minden részletnek tökéletesen összhangban kell lennie.

Természetesen! Az alábbi szöveg egyedi átfogalmazása: Igen, a várunk szinte kizárólag egy hatalmas várfalra és egy tágas udvarra épült. Minden egyéb része díszletként lett megalkotva: kitelepítettük a szükséges elemeket, majd az egészet körbeforgattuk. Ez a megközelítés vonatkozott a török oldalra, az ágyúk elhelyezésére, valamint a várból nyíló lenyűgöző kilátásokra is, amelyek valóban óriási tájakat ölelnek fel. Érdemes volt például kétszer is felépíteni egy várfalat, mert ha mindent egyszerre rögzítettünk volna, az óriási mértékben megnövelte volna az utómunkákhoz szükséges számítási kapacitást, amit már lehetetlen lett volna kezelni. Kidolgoztunk egy hatékony módszert arra, hogy ezt a kiterjedt területet, amely számos szempontból és irányból digitális kiegészítést igényel, optimálisan feldolgozzuk. Ez egy olyan kihívás, amelyre nemzetközi szinten is figyelemre méltó megoldásokat sikerült találnunk.

Milyen konkrét feladatok voltak?

Már a korábbi forgatások során nekiláttunk az úgynevezett assetek, vagyis építőelemek kidolgozásának. Nagyon korán elkezdtük a különböző seregtestek katonáinak megalkotását, akiket a tömegszimulációkban alkalmaztunk. Így digitális formában létrejöttek török katonáink, a Hunyadi-bandérium tagjai, népfelkelők, és minden egyéb, ami a projekt sikeréhez szükséges volt.

Mi volt a titok nyitja?

Alternatív megoldásként felmerült, hogy egy kolléga elkezdhetné a bábuk poligonokból való felépítését egy 3D-s szoftver segítségével, mintha csak virtuálisan gyurmázna. Azonban ez a módszer túl bonyolultnak bizonyult, ha a hatékonyságot is figyelembe vesszük, így egy másik utat választottunk. Olyan innovatív technológiát alkalmazunk, amivel szkennelni tudjuk a beöltöztetett színészeket, statisztákat vagy kaszkadőröket. Százhúsz fényképezőgép együttes munkájával készítettük el az alapanyagunkat, amely a projekt kiindulópontját adta.

Ezeket a pillanatokat figyelhetjük meg az epizódok kezdetein, amikor a szereplők mozdulatlanná válnak, mintha csak kőből készült szobrok lennének.

Ahhoz is ezt használtuk. Azokban a pózokban szkenneltük be őket, amelyek ott megjelennek. A tömegjeleneteknél is ez adta az alap adatmennyiséget, melynek révén nem kellett nulláról elkezdeni a "gyurmázást".

Hogyan élednek meg ezek a karakterek? Milyen módon kelnek életre a mozgásukkal?

Ezen a ponton a szoftver még nem képes pontosan azonosítani a könyök, a váll vagy más ízületek helyzetét. Ezért hívják ezt a folyamatot csontozásnak, vagy angolul riggelésnek, amely során egy karakter csontvázát alakítják ki. Ennek célja, hogy amikor az animátor mozdítja a bábut, a megfelelő helyeken, hitelesen hajoljanak be a karok, a csukló, a fej, a nyak és a törzs. Ezzel párhuzamosan úgynevezett motion capture felvételeket is készítettünk. Ezeket a felvételeket már sok más filmben is láthattuk, amikor a színészek szürke pöttyökkel borított ruhában jelennek meg a felvétel során. A Gyűrűk Ura filmes univerzuma tett népszerűvé ezt a technológiát. A kaszkadőröktől kértük, hogy végezzenek olyan mozgásmintákat, mint a verekedés, gurulás, létrán mászás, kúszás, kardozás és vívás, amelyek segítségével összekapcsolhattuk őket az előre megtervezett karakterekkel. A mozgásmintákat a felvételen résztvevő jelmezekben rögzítettük, így a tömegelemek a filmben pontosan illeszkedhetnek a forgatott szereplőkhöz.

Jó néhány város középkori varázsát elevenítették meg. Elénk tárul az egykori Buda, a csodás Bécs, a titokzatos Isztambul, a gyönyörű Milánó, a szent Vatikán és Hunyad vára is, mind-mind egy-egy mesés történetet mesélve el a múltból.

Amikor elolvastam a forgatókönyvet, azt mondtam Balázsnak: figyu, tudod, hogy ez itt több, mint ami A sógun, A Gyűrűk ura vagy bármilyen eddigi sárkányos-kardos sorozat első évadában megjelenik? Elsőre vállalunk akkorát, mint azok a közepénél? Azt mondta, ennyit írt bele Bán Mór. Tényleg nagy kihívás volt minden helyszínt megvalósítani.

Hogyan kezdtek hozzá?

Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy minél pontosabb képet kapjunk arról, hogyan is nézhetett ki a múlt. A Vatikánnal kapcsolatban egy rézkarc állt a rendelkezésünkre, melyből a filmbeli jeleneteket merítettük. Az általunk legmegbízhatóbbnak ítélt forrást igyekeztünk hűen rekonstruálni. Hunyad vára esetében a helyzet azonban eltérő volt. Az első festett emlékek, melyek róluk szólnak, már az 1600-as évekből származnak. Bár ez nem a Hunyadiak korát idézi, mégis látható rajta, hogy a vár egy dombon helyezkedik el, körülötte pedig egy szakadékos terület található, amely merőben eltér a közismert ábrázolásoktól. Személyesen felkerestük az eredeti helyszínt, és minden részletet alaposan digitalizáltunk.

Egy egész várat?

Természetesen! Itt egy egyedibb változat: "Igen, ez egy olyan technológia, amelyet az építőiparból adaptáltak, és amely a speciális lézerszkenner alkalmazásán alapul."

Az eredmény olyan volt, mint egy színtelen gipszmodell, amelynek felülete sima és egyenletes, de a fantázia szárnyalására készen áll. Képzeljünk el egy 3D-nyomtatott verziót, ahol a formák és vonalak életre kelhetnek, még akkor is, ha a színek hiánya miatt a látvány kissé fáradt.

Természetesen! Itt van egy egyedibb megfogalmazás: "Igen, ezt továbbfejlesztve egy fotós technikát is beépítettünk, így a két módszer ötvözésével a kép nemcsak színt, hanem méretet is nyert."

Ehhez új szoftverek kifejlesztésére volt szükség?

Nem, a szoftverek olyan funkcióit használtuk, amelyek nem eredetileg erre a célra készültek, de felfedeztük, hogy a megfelelő bemenetekkel mégis képesek végrehajtani ezt a feladatot. Külön programmodulokat is fejlesztettünk. Például, amikor a katonák 3D-s szkennelésével foglalkoztunk, rájöttünk, hogy a fotókból való modellezés rengeteg időt vesz igénybe. Egy-egy egyén esetében ez nem okoz problémát, de ha több száz katonáról van szó, az már évekbe telhet. Éppen ezért kidolgoztunk egy olyan kódrészletet, amely a szoftver működését és az alapanyagok kezelését optimalizálja, így gyorsabban tudunk előállítani több száz különböző katonai modellt a szkennelésből. Tehát meglévő megoldásokat egyesítettünk új módon, ahogyan azt korábban senki sem tette.

Hova tovább? Ilyen grandiózus eseményre ritkán van példa Magyarországon!

A Hunyadi mellett számos más nemzetközi produkción is dolgoztunk, például az Apple TV+ által készített Constellation című sorozaton, amely Angliában debütált. Ez a projekt egy modern sci-fi világba kalauzolja a nézőket. Ma már széleskörű repertoárral rendelkezünk, amelyet külföldi partnereink számára kínálhatunk. Nem szükséges, hogy a történet középkori környezetben játszódjon ahhoz, hogy lenyűgöző díszleteket és digitális környezeteket alkossunk. Mindenféle tömegszimulációt és nagy léptékű karakteranimációt magabiztosan kivitelezünk. A fegyverek, vér, robbanások, lövések és egyéb speciális effektek precíz megvalósítása is a specialitásunk.

Olyankor is önök varázsolnak, amikor valami nagyon veszélyes dolgot kéne a kaszkadőröknek és a színészeknek végrehajtaniuk?

A legkönnyebb feladat, amikor a kaszkadőrök biztonságosan rögzítve vannak, és a kihívás abban rejlik, hogy ezt a rögzítést úgy rejtsük el, hogy senki ne vegye észre. Sokkal izgalmasabb volt azonban a vaskapui csata jelenete, ahol egy hatalmas lándzsával kellett átütni egy kaszkadőr testét. Ő mesterien megformálta a jelenetet, míg mi a lándzsát, a vért és a sebet mindannyian ügyesen megalkottuk.

A robbanásokat kedveli, mint egykori bölcsészként?

Ami igazán lenyűgöz ezekben a projektekben, az a forgatott anyag és a mi technológiánk mesteri kombinációja. Fontos, hogy a pirotechnikai szempontok maximálisan érvényesüljenek, de ha szükség van rá, hogy a robbanás kétszer olyan látványos legyen, vagy ha nem egyetlen ágyú dörrenése, hanem 28 tűzijáték egyesül, akkor itt lépünk be mi a képbe. A valódi robbanások nyújtják a legmeggyőzőbb referenciákat; ha a végeredmény valóban összhangban van ezzel, a közönség sem fogja észrevenni, hogy bármiféle trükkös megoldás áll a háttérben.

Van olyan jelenet a sorozatban, amely teljesen digitális?

Egy különleges csatajelenet bontakozik ki előttünk, ahol a szereplők digitális technika segítségével teljesen új formát öltöttek. Képzelj el egy olyan pillanatot, amikor az ágyú dörrenése után a lövedék végigsöpör a tömegen, és mindenkit letarol. Mint ahogy azt már említettem, egykori bölcsészként számomra világos, hogy az efféle brutalitást a valóságban nem lenne helyénvaló megjeleníteni. Éppen ezért a döntésünk az volt, hogy egy teljes szimulációt készítünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a történelem e drámai eseményeit biztonságos keretek között tapasztalhassuk meg.

Nézőként azt éltem át, hogy a valóság és a látvány oly mesterien ötvöződött, hogy szinte magával ragadott. Egy pillanatra sem merült fel bennem a kétség, hogy bárki is próbálna megtéveszteni.

Ez a legnagyobb dicséret, amit kaphatunk. Ha a nézőnek nem tűnik fel, hogy mi is részt vettünk a produkcióban, akkor jól dolgoztunk. A VFX-benyomás a filmen az a feladat, amely a nulláról indul, és csak lefelé vannak értékek.