Lenyűgöző marketingstratégiákkal vált világszerte ismertté Magyarország legnevesebb festője, Munkácsy Mihály, aki a Szépművészeti Múzeumban is kiemelkedő népszerűségnek örvend.
Hogyan alakult ki a lenyűgöző Munkácsy-brand, és milyen új perspektívákat hozott a festőművész a nagy elődök örökségéhez képest? Miért tűnt el a világ figyelméből olyan hirtelen? Ezekre a kérdésekre ad részletes választ a Szépművészeti Múzeum izgalmas kiállítása, amely mélyrehatóan bemutatja Munkácsy életművét és hatását, valamint a művészeti világban betöltött szerepét.
A Nyugati pályaudvaron a festők, szobrászok és művésznövendékek között megkezdődött a fáklyák kiosztása; a vasúti kocsiról levették a pecsétet, és a kiválasztottak vállukra emelték a nehéz, ólommal erősített tölgyfa kettős koporsót. Az éjféli menet elindult a Műcsarnoknál felállított ravatalhoz, amelyet koszorúk sokasága borított el. 1900. május 9-én, a néhány évvel korábbi Kossuth-temetéshez hasonlítható, hatalmas tömeg - élükön a közjogi méltóságokkal - kísérte utolsó útjára a nemzet halottját a Kerepesi úti temetőbe.
Valószínűleg kevesen voltak tudatában annak, hogy egy jelentős korszak végéhez közeledünk. Munkácsy Mihály halála után nem sokkal a történelmi festészet, a historizmus és a nemzeti nagyság optimista időszaka is elérte a végpontját. Ekkor már javában létezett a "magyar impresszionizmus" bölcsője, a nagybányai iskola, és nemsokára megjelent a Nyugat, Bartók Béla és a Nyolcak, majd a különböző izmusok lavinája. Darabokra hullott az a festészeti hagyomány, amelynek egyik utolsó jelentős képviselője Munkácsy volt. A kulturális földrengések után 1914-ben pedig véget ért a boldog békeidők korszaka is.
Alig hogy Munkácsy életét befejezte, a századforduló impresszionista és posztimpresszionista áramlataiban szinte azonnal feledésbe merült. Műveinek piaci értéke drámaian csökkent, és újra a magyar közönség kezébe került. Bármennyire is fintorog az értelmiség, a mai napig őt tartják a legnagyobb magyar festőművésznek, ha a nagyságot a közönség szeretete és elismertsége alapján mérik.
Minden Munkácsy-kiállítás látogatók tömegeit vonzza, és a Szépművészeti Múzeum jelenlegi tárlata sem ígér kevesebbet. Ez a kiállítás nem csupán a mítoszok építésére fókuszál, de nem is a modern mítoszrombolás szándékával lép fel; célja inkább az, hogy feltárja, miként formálódott a festő páratlan világsikere. Nincs egyetlen, sarkos válasz erre a kérdésre. Különösen fontos szerepet játszott benne Charles Sedelmeyer, a zseniális francia-osztrák műkereskedő, valamint Munkácsy arisztokrata felesége, aki lehetőségeket nyitott meg a legelőkelőbb körökben is a tehetséges festő előtt. De a legmeghatározóbb tényező mégiscsak a Munkácsyban rejlő tehetség és a rendíthetetlen munkamorál volt, amelyek lehetővé tették, hogy a fiatalon árvaságra jutott egykori asztalosinas a kor legnagyobb celebeivé váljon – műveiért már a húszas évei végén amerikai milliárdosok és főnemesek versengtek.
A Krasznai Réka által kurált kiállítás különleges élményt kínál a látogatóknak, ahol a Köpülő asszony mellett Jean-Francois Millet azonos témájú alkotása is megtekinthető. Ez a mű Munkácsy festményének lehetséges inspirációjaként szolgálhatott. Munkácsy azonban nem csupán Millet stílusát másolta, hanem egy sokkal mélyebb és szívszorítóbb narratívát hozott létre. A tárlaton szereplő korai mesterművek, mint az 1872-1873-as Éjjeli csavargók és a két évvel későbbi Zálogház, szintén egyértelmű párhuzamot vonnak Munkácsy és a XIX. század második felének realista festészetének más nagyjai között. A kompozíciók és az alakok megformálása rendkívül drámai, messze túlszárnyalja a kortárs művészek által képviselt szintet. Munkácsy gyakran egy egész társadalmi képet fest, amely nem csupán anekdotikus vagy ironikus, hanem mindig erőteljes érzelmi azonosulásra hívja a nézőt, így mélyebb rétegeit is feltárva a festészetének.
