Azt gondolták, hogy már a rácsok mögött tölti napjait, így 13 éven át figyelmen kívül hagyták, hogy valóban letartóztassák.

A férfi tizenhárom éven át élte mindennapjait szabadon, noha jogerős ítélet alapján börtönbüntetésre ítélték. Hogyan lehetséges ez?

1999. augusztus 15-én Cornealious Michael "Mike" Anderson és egy társának merész tette nyomán a Missouri állambeli St. Charles-ban található Burger King étterem vezetője nem mindennapi helyzetbe került. Miközben a napi bevételt egy bankban próbálta letétbe helyezni, a két férfi rátámadt, hogy megszerezzék a pénzt. A történet hátterében tehát egy rablás áll, amelynek során a tervek és a valóság drámai fordulatokat vettek.

A rablás során körülbelül 2000 dollárt zsákmányoltak. Noha fegyvert nem találtak a gyanúsítottaknál, Anderson lakásában egy Beretta félautomata pisztolyról szóló reklámanyagra bukkantak. A vád képviselője ezt a bizonyítékot felhasználta annak alátámasztására, hogy Anderson fegyverhez jutott. A bíróság végül bűnösnek nyilvánította, és 13 év börtönbüntetésre ítélte.

A bíróság határozata alapján Anderson szabadlábon védekezhetett, majd az ítélet kihirdetése után izgatottan várta, hogy mikor kell börtönbe vonulnia. Ám a Missouri Állami Büntetésvégrehajtási Hivatal mulasztása miatt nem értesítették arról, hogy elérkezett az idő büntetése megkezdésére. Ennek következményeként Anderson 13 éven át szabad életet élt, miközben a hatóságok tévesen azt gondolták, hogy már letöltötte a büntetését.

Ez idő alatt Anderson teljesen új életet kezdett. Megnősült, három gyermeket nevelt, vállalkozást indított, és aktívan részt vett közösségi és vallási tevékenységekben. Az ügyvédje szerint Anderson nem próbálta elrejteni kilétét; adókat fizetett, megújította jogosítványát, és teljes mértékben együttműködött a hatóságokkal.

A hatóságok akkor szembesültek a mulasztással, amikor rutinszerű ellenőrzést végeztek a bűnözők nyilvántartásában. Ekkor derült fény arra, hogy Cornealious Michael Anderson III soha nem vonult börtönbe, noha a hivatalos iratokban már "letartóztatottként" szerepelt. Az adminisztratív hiba következtében a férfi szinte évekig szabadlábon élt, anélkül, hogy bárki észlelte volna a problémát. Amint a tévedés napvilágra került, azonnal elrendelték a letartóztatását. Az ügy a bíróság elé került, ahol figyelembe vették, hogy Anderson az elmúlt időszakban mindvégig a törvény keretein belül élt, és nem tett kísérletet a menekülésre. Végül a bíró úgy határozott, hogy a férfi viselkedése alapján már nem tekinthető bűnözőnek, így szabadlábra helyezték.

Anderson esete feltárta a büntető igazságszolgáltatás működésének mélyebb összefüggéseit is. Ügyvédje hangsúlyozta, hogy a kötelező büntetések rendszere megnehezíti a bíróságok számára, hogy mérlegeljék az elkövetők rehabilitációs lehetőségeit és a társadalmi reintegráció szempontjait.

A férfi tizenhárom hosszú évig élt a letartóztatás árnyékában, ami minden egyes napját sötétbe burkolta. Ennek a különös helyzetnek köszönhetően azonban Anderson igazán megtanulta értékelni a családjához, különösen a feleségéhez, LaQonnához fűződő kapcsolatát. LaQonna ennek kapcsán így nyilatkozott: még akkor sem bánta volna meg a házasságot és a közösen vállalt gyerekeket, ha a férjének végül le kellett volna töltenie a büntetését. Az évek során a szeretet és a támogatás sziklaszilárd alapjává váltak a mindennapjaiknak.