Aki 2,5 tonnás zöld rendszámos terepjáróval közlekedik, és úgy véli, hogy ezzel máris hozzájárul a világ megmentéséhez, annak valószínűleg erősen torzult a látásmódja.

A Kortárs Építészeti Központ Klímaplatformján kutatók vitatták meg a klímacselekvés lehetséges irányait, mind egyéni, mind közösségi szemszögből. Szóba került, hogyan érdemesene kommunikálni a klímaváltozás körüli kihívásokat, és hogy milyen csapdákba eshet az emberiség, amikor a technológiai fejlődésre és a megújuló energiaforrásokra helyezi minden reményét. A beszélgetés során hangsúlyozták, hogy a komplex problémák megoldásához kollektív gondolkodásra és tudatos döntésekre van szükség, nem csupán technológiai újításokra.

Donald Trump egyik első elnöki intézkedése az volt, hogy az Egyesült Államok kilépett a párizsi klímaegyezményből, ezzel jelezve, hogy nem érzi magát kötelezettnek a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, amely a globális felmelegedés megfékezését célozza. Sokak szerint ez egyértelműen negatív üzenetet küldött a nemzetközi közösség felé, ám a beszélgetés résztvevői úgy vélték, hogy a helyzet ennél sokkal összetettebb.

Vasárus Gábor, a terület- és településfejlesztés szakértője és geográfus kutató, úgy véli, hogy a kilépési szándék hivatalos bejelentése a gyakorlatban alig hozott érdemi változást; csupán jogi keretek közé helyezte a már meglévő helyzetet. Az Egyesült Államok eddig sem tartotta be maradéktalanul a párizsi klímaegyezményt, és a többi ország sem állt sokkal jobban. Talán most van lehetőség arra, hogy egy valóban működőképes rendszert alakítsunk ki. Vasárus rámutatott arra is, hogy az egyezmény módszertana nem volt átlátható, hiszen a katonai kibocsátásokat nem vették figyelembe. Például a 2017-es adatok alapján az Egyesült Államok hadseregének kibocsátása meghaladta Magyarország és Észtország együttes kibocsátását.

Köves Alexandra közgazdász véleménye szerint a globális egyezményeket eddig nem támogatták kellőképpen a vezető kormányok. Kiemelte, hogy amíg a gazdasági növekedés mítosza uralkodik, addig változásra nem számíthatunk, és a technológiai optimizmus sem jelent megoldást a klímaválságra. Ugyanakkor megjegyezte, hogy Trump kilépése talán egy új, progresszív irányvonalat indíthat el a nemzetközi színtéren.

"Abba a hitbe ringattuk magunkat, hogy jön majd egy világmegváltó techmágus, akár Elon Musk, aki lerak valami technológiát, de ez csak arra volt jó, hogy ne nézzünk azzal szembe, hogy az életmódunk megváltoztatása nélkül nem tudunk mit kezdeni a klímaváltozással. Aki 2,5 tonnás zöld rendszámos terepjáróval jár, és ezzel szerinte meg van mentve a világ, annak jól átmosták az agyát marketinggel" - mondta Vasárus, aki szerint a tudomány is hibásan beszél karbonsemlegességről, pedig az nem létezik.

A beszélgetés során a napelemek példáját emelte ki, amelyek élettartamuk alatt minden egyes kilowattóra termelése során 41 gramm szén-dioxid kibocsátásáért felelősek. Ezen kívül szóba került Németország energiapolitikai váltása is, amely következtében az ország szén-dioxid-kibocsátása kilowattóránként majdnem duplája a magyar értéknek. Az év 60 százalékában, amikor a napfény nem éri el a kívánt szintet, gázturbinák segítségével pótolják a hiányzó energiát. Volt olyan eset is, hogy a negatív áramárak miatt 38 fokos hőségben a vasúti jégmentesítő fűtőrendszerét is működésbe kellett állítani.

Köves is úgy véli, hogy a zöldnövekedés valójában áltatás, és az elektrifikáció zsákutca. Rekordmennyiségű szenet égetett el a világ 2024-ben, eközben a megújuló energia mennyisége 17 százalékkal nőtt. Vagyis az új technológiák nem kiváltanak régieket, hanem hozzáadódnak azokhoz.

Pribéli Levente humánökológus ezzel együtt hisz abban, hogy a megújulóenergia-forrásoknak van helyük, a fosszilisokat mindenképpen ki kell vezetni, de ehhez meg kell haladni a gazdasági növekedést is a negyven-ötven, elkényelmesedésben töltött év után. Szerinte ahhoz a gondolathoz is hozzá kellene szokni, hogy az energia nem mindig ugyanabban a mennyiségben áll rendelkezésre, és ez korlátozhatja például az éjszakai tevékenységeket, de fogyasztói cikkeknél is lehet ilyen irány.

Sokan osztják azt a nézetet, hogy az életünk nem folytatódik a jelenlegi kerékvágásban. Már rég túlléptünk egy fontos fizikai határon. Olyan szokásrendszert építettünk ki, amelynek foglyai lettünk, és most hetek vagy hónapok alatt kellene változtatnunk rajta. Ráadásul le kellene mondanunk arról a jólétről, amelyben felnőttünk és amelyhez hozzászoktunk.

Sokan azt mondták, hogy a kemény munkám célja, hogy a gyerekemnek szebb jövőt biztosítsak. De most úgy érzem, inkább azt kéne mondanom, hogy azt hittem, érted és értetek teszem mindezt, miközben észrevétlenül tönkretettem a bolygónkat. Elnézést érte!

„A fiatalok sokszor magányosan küzdenek a félelmeikkel, míg az idősebb generáció nem képes szembenézni a bűntudatával” – fogalmazott Csapó Krisztina, a Deep Adaptation Hungary képviselője és mentálhigiéniás szakember. A kutató véleménye szerint a társadalom elkerüli a problémákat, hasonlóan egy strucchoz, amely a homokba dugja a fejét.

A változás kulcsa a kommunikációban rejlik. Csapó Krisztina hangsúlyozza, hogy amikor az emberek azt hallják, hogy bizonyos dolgokról le kell mondaniuk, az általában veszteségérzést kelt bennük. Ezzel szemben érdemesebb lenne arra fókuszálni, hogy a meglévő rendszer számos hiányossággal küzd, de lehetőségünk van egy olyan új struktúra létrehozására, amelyben mindenki előnyökhöz juthat.

Pribéli Levente véleménye szerint nem szabad mereven állni a változásokhoz. Nem tekinti bűnnek a mobiltelefon használatát, még ha ez ökológiai szempontból ellentmondásos helyzetet is teremt. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem lehet általános gyakorlat az évente történő készülékváltás. Szerinte a reklámipar szerepe kulcsfontosságú, hiszen sok esetben hamis üzeneteket közvetít, például az autókat a biztonsággal, a családi értékekkel és a természettel kapcsolatban hirdeti. "Ha a reklámok őszinték lennének, akkor egy autóval kapcsolatban azt kellene hirdetni, hogy ezzel három órát ülsz a dugóban" - fejtette ki Vasárus. Ő úgy véli, hogy a tömegközlekedés népszerűsítése lenne a helyes irány, és javasolja, hogy tegyük ingyenessé, figyelembe véve a társadalmi előnyeit.

Köves Alexandra kifejtette, hogyan lehetne megszabadítani a gazdaságot a növekedési kényszerektől. Egy olyan megközelítést emelt ki, amellyel sokan könnyen tudnak azonosulni: a munkaidő csökkentése. Ez nemcsak a jövedelmeket, hanem a fogyasztási szokásokat is érinti. "Ha megkérdeznéd az embereket, hogy elfogadnák-e a kevesebb munkát, ha az a fizetésük csökkentésével járna, valószínűleg nemet mondanának. De ha a kérdés úgy merülne fel, hogy lemondanának a jövőbeli fizetésemelésükről a kevesebb munkáért cserébe, akkor már más lenne a helyzet, és sokan igennel válaszolnának." Emellett Alexandra arra is rámutatott, hogy a hitelek jelentős növekedési kényszereket generálnak a gazdaságban, ezért elengedhetetlen a pénzügyi rendszerek átalakítása és demokratizálása.

Pribéli szerint észre kellene venni, hogy nem tragédia az, ha valamiről le kell mondani. Például a szülői szerep is ilyen, amit elfogadnak az emberek, de a fogyasztói szerepben már nincs meg ez a belátás.

A klímaváltozást tagadó emberek a tagadási fázisban vannak, míg azok, akik a technológiai fejlődésbe vetett hitüket hangoztatják, az alkudozó fázisban helyezkednek el. Sokak számára a fogyasztás csökkentése azt jelenti, hogy elveszik tőlük a telefonjukat vagy az autójukat. A valódi probléma azonban nem Pista bácsival van, aki havonta háromszor ugrik be a boltba a Golfjával az ásotthalmi tanyájáról, hanem azokkal, akik a vécére is az autójukkal mennek, vagy bulizni helikopterrel repülnek. A felső tíz százalék fogyasztásával kell foglalkozni, nem a szegényebbekével. Érdekesség, hogy egy második világháborús katonai csapatszállító, ami egy egész rajot és annak felszerelését vitte magával, kevesebb szén-dioxidot bocsátott ki, mint egy RAM terepjáró, ami csupán egy embert és az egóját fuvarozza. Vasárus hangsúlyozta, hogy a fogyasztás csökkentése nem a kényelmetlenségről szól, hanem arról, hogy megszabaduljunk a felesleges dolgoktól, amelyekért gyakran egy halom pénzt költünk.

"Ez a világ nagyon hamar meg fog változni, és nem lemondanunk kell dolgokról, hanem egyszerűen el fognak tűnni. Lehet, hogy nem lesz avokádó, de örülünk, ha kenyeret tudunk venni"

- mondta Csapó Krisztina.

Vasárus szerint az egyéni cselekvéseknek is van értelmük. Vázolta, ha a középosztálybeliek negyede lemondana arról, hogy bangladesi gyerekek rabszolgamunkájával készült cipőt vásároljon, akkor az ágazat gyorsan átalakulna, hogy ne veszítsék el minden hasznukat. Ez korábban működött már, erre jó példa, hogy amikor elég magas szintet elért a tiltakozás az ózont károsító gázokkal működő hűtők ellen, az iparág néhány hónap alatt átállt másra.

Forgács Bálint, az ELTE pszichológusa, aki egy korábbi tanulmányában a klímaváltozásról szóló nyelv keményebbre váltását javasolta, azt mondta, hogy a durva reklámzajban egy figyelemfelkeltő trükk önmagában nem elég. Ő hiányolja, hogy a klímaváltozásról is leginkább csak olyan üzenetek mennek, hogy "baj van", vagy "valamit csinálni kéne". Szerinte konkrét cselekvésekről kellene beszélni, ha már sikerül az emberek figyelmét megragadni.

"Nagyon veszélyes, hogy hihetetlenül lineárisan gondolkodunk a folyamatokról. Azt gondoljuk, hogy a tudósok leraknak ide egy stratégiai térképet, hogy ha ezt fogjuk csinálni, akkor ez történik. Túl bonyolultak ezek a rendszerek ahhoz, hogy ki tudjuk számolni, hogy fog ez lefutni. Ha arra várunk, hogy tökéletes szcenáriók és modellek legyenek, akkor várhatunk a világ végéig, és csak körbevárás lesz" - mondta Köves Alexandra.

"Nem tudjuk, hogy mennyi időnk van hátra, valamikor 2050 és 2100 között fog beütni a klímaválság. De ma még mindig kicsit olyan, mintha egy olyan repülőn ülnénk, amelynek mindkét hajtóműve lángokban áll és így nincs hajtóerő, és közben azon vitatkozunk, hogy melyik repülőtérre szálljunk le vele. Miközben már ereszkednünk kéne, hogy a sebességet megőrizzük. Ha hasra száll le a repülőgép, akkor az embereknek, mondjuk, a 80 százaléka túléli a becsapódást, de ha úgy csinálunk, mintha repülnénk, és egyszer csak lezuhanunk, akkor legalább az emberek fele meghal" - mondta Vasárus.

A geográfus hangsúlyozta, hogy számos lehetőség áll előttünk a klímaváltozás következményeinek mérséklésére. Például sok panelház tetején található fekete kátrányos szigetelés, amelynek fehérre festése máris kedvezőbb hőmérsékletet eredményezhetne a legfelső emeleteken. Emellett az önkormányzatok is ösztönözhetők arra, hogy világos színű burkolatokat válasszanak a sötét helyett. A falvak esetében pedig nem érdemes a csodákra várni; a helyi közösségeknek érdemes összefogniuk, hogy kitisztítsák az árkokat, illetve záportározókat alakítsanak ki. Fontos, hogy a helyi önkormányzatok is kidolgozzanak stratégiákat a villámárvizek kezelésére. A geográfus úgy véli, hogy a jó példák ösztönzőleg hatnak, hiszen a gerillakertészkedés és a települések zöldítése is vonzhat követőket, akik szintén részt kívánnak venni a környezettudatos kezdeményezésekben.