A PS úgy mozog, ahogy Fico dirigál?

A közvélemény-kutatások szerint a Progresszív Szlovákia (PS) a legerősebb ellenzéki párt Szlovákiában. A szerdai parlamenti események után azonban felmerül a kérdés: ki is vezeti valójában ezt a pártot? Úgy tűnik, nem a párt elnöksége, hanem Robert Fico.

Fico példátlan dolgot vitt véghez - megmutatta, hogy a demokratikus ellenzék vezetőjét nem a választók, hanem a kormányzó többség politikai akarata foszthatja meg parlamenti tisztségétől. Michal Šimečkát, a PS elnökét hónapokkal ezelőtt olyan módon távolították el a parlament alelnöki posztjáról, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa Szlovákiában. A kormánykoalíció újabb vörös vonalat lépett át azzal, hogy beleszólt abba, ki képviselheti az ellenzéket az alkotmányos tisztségekben.

Még aggasztóbb azonban, ami ezután történt: a PS, ahelyett hogy ellenállt volna ennek a nyomásnak, inkább alkalmazkodott hozzá. Az elvi állásfoglalás helyett a párt saját tagját, Dubécit jelölte az új parlamenti alelnöki posztra. Ezzel ő lett a PS legmagasabb közjogi tisztségviselője, ami komoly kérdéseket vet fel a párt függetlenségéről és elveiről.

Amennyiben Fico a jövőben is fenntartja a kapcsolatokat az ellenzéki erőkkel – legyen szó akár hivatalos, akár informális interakciókról – valószínű, hogy Dubéci fogja a figyelem középpontjába kerülni. Ezzel Šimečka a saját pártján belül is politikai értelemben kívülállóvá válik. Fico ismételten megerősítette dominanciáját, világossá téve, hogy nem a PS irányít, hanem ő határozza meg, ki legyen az ellenzék „hivatalos” arca a közvélemény előtt.

A kérdés csupán annyi: meddig tarthatja Dubéci ezt a pozíciót? Ha Fico számára ő is kényelmetlenné válik, már készen áll a terv, hogyan lehet őt is eltávolítani a színről. A legnagyobb aggodalomra ad okot, hogy a PS már bizonyította, hajlandó részt venni ebben a politikai játszmában.

Ha a legnagyobb ellenzéki párt ilyen módon viselkedik az ellenzék szerepében, vajon hogyan fog cselekedni, ha hatalomra kerül? Képes lesz-e ellenállni a politikai nyomásnak, vagy továbbra is a meghunyászkodás útját választja? Egyáltalán, észleli-e a PS, hogy a jelenlegi kormánypártokkal való együttműködés a jövőben egyet jelenthet a "mi emberünk" rendszerének fenntartásával? Hiszen aki ezt a struktúrát felépítette, az sosem fogja akarni azt lebontani.

Nem minden ellenzéki párt viselkedett azonban így. Az SaS például Kolíková eltávolítása után elutasította ezt a fajta politikai játszmát. Inkább lemondott a tisztségről, de megőrizte politikai autonómiáját. Ez most kulcsfontosságú. Vannak pillanatok, amikor elvi alapállásra van szükség - akár tisztségvesztés árán is.

A szerdai események után új normák lépnek életbe: a kormánytöbbség jogot formálhat arra, hogy meghatározza, ki képviselheti az ellenzék hangját. Amennyiben az ellenzék önkéntesen elfogadja ezt a helyzetet, súlyos precedenst állít fel – nem csupán a jelenlegi politikai tájra, hanem a jövőbeli parlamenti működésre nézve is.