Darvas Iván, a prágai magyar színész, a színpad és a film világában egyaránt maradandót alkotott. Tehetsége és sokoldalúsága révén nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi közönség körében is népszerűvé vált. Színészi pályafutása során számos emlékezetes s

Darvas Szilárd néven látta meg a napvilágot, de alig lépett színpadra, így apja, valamint az akkoriban népszerű humorista, Darvas Szilárd árnyékában maradt. Az utóbbi kérésére keresztnevének megváltoztatása mellett döntött, és anyja orosz gyökereire is utalva, az Iván nevet választotta. Édesapja, Darvas János Ipolymagyariban született, de szülei, Dezslik István és Belik Borbála, Várgedéről származtak. Érdekesség, hogy erről a tényről a mai várgedeiek nem sokat tudnak.

A nagy háborúban Szibériában kerül hadifogságba, ahonnan évekkel később egy igen csinos ápolónő oldalán érkezik haza, s Bején kap állást, mint a Szentiványi család intézője. Innen kerül Prágába, ahol a Prágai Magyar Hírlap vezető szerkesztője lesz, mellette többkötetes költő, műfordító. Itt születik Tamás és Szilárd, előbbi tervezőmérnök, utóbbi Iván néven színművész lesz. Az élete kész regény volt, röviden meg is írja a Lábjegyzetek című memoárjában, s a kétezres évek elején Tornaljára is ellátogat, ahol díszpolgári címet is kap.

Várkonyi Zoltán Művész Színházában debütál a második világháború után, és azonnal beleszeret 11 évvel idősebb színésznőpartnerébe, Tolnay Klárába, akit feleségül is vesz. Közösen formálják meg Shakespeare klasszikus szerelmespárját, Rómeót és Júliát, de ez a produkció végzetes következményekkel jár számukra, mivel Darvas szívét megragadja a másik Júlia, Váradi Hédi. Tolnay elhatározza, hogy elválik, azonban az 1956-os forradalom közbeszól, és Darvas aktívan részt vesz az eseményekben. A színház világából börtönbe kerül, majd éveken át egy műanyagfröccsöntő üzem munkásaként dolgozik. Végül a József Attila Színházban készül a nagy visszatérésére, újra megízlelve a színpad varázsát.

Egy különleges előadás, mint az "Imádok férjhez menni", válik társunkká, amelyben Bodrogi Gyula és Váradi Hédi lenyűgöző alakításukkal hódítanak. A rendszerváltás után újra életre keltik a produkciót, igaz, ezúttal a már elhunyt Váradi helyett Voith Ági lép a színpadra. A magánéletében a szabadlábra helyezése után elvált Tolnayt követően a pozsonyi operaénekesnő, Házy Erzsébet jelenik meg a történetben, akivel még a börtönévek előtt találkozik a "Gerolsteini kaland" című film keretein belül. Végül, a nyugalom és a tartós boldogság Motorcza Irén, a fényképész oldalán talál rá.

A hatvanas években ismét összefut Várkonyi Zoltánnal, aki a Vígszínházba hívja, ahol egészen a rendszerváltozásig marad. Legendás szerepek egész sorát játssza el, az arisztokrata nyegleség, a könnyelmű svihákság, ahogy a finom öniróniával átitatott elegancia egyaránt remekül áll neki. Raszkolnyikov a Bűn és bűnhődésben, Asztrov abban a legendás Ványa bácsiban, amelyben Latinovitscsal vívnak élet-halál harcot Ruttkai Éváért, akinek a kezét később Antoniusként nyerhet el.

Életének egyik legmeghatározóbb alkotása az "Egy őrült naplója" című monodráma, amelynek sikere évekkel később újra megjelenik A nagybőgő című, szintén magányos szerepben. Benedek Miklós társaságában Tarpataky báró bőrébe is bújik a Csókos asszonyban, de néha az operett világába is átlép, ahol Don Quijote szerepét játssza a La Mancha lovagja című musicalben. A kilencvenes évek végén, amikor Ruttkai Éva már nem él, végleg elhagyja a Vígszínházat, és egy ideig a Törőcsik Mari és Garas Dezső által létrehozott Művész Színházban találja magát. Később Balázsovits Lajos hívására a Játékszínbe kerül, ahol Garas Dezsővel együtt számos előadásban alkotják meg a legendás furcsa párt.

Filmes karrierje már a negyvenes évek végén elkezdődött, amikor mindössze 23 évesen debütált a Beszterce ostroma című Keleti Márton alkotásban. Ugyanebben az évben feltűnt a Forró mezők című filmben is, amely Karády Katalin utolsó munkája volt. Már ekkor világossá vált, hogy ő nem csupán egy vonzó fiatalember, hanem egy olyan tehetséges színész, aki minden egyes mozdulatával mélyebb gondolatokat közvetít. Az igazi népszerűséget azonban a Liliomfi című romantikus vígjáték hozta el számára 1954-ben. Ezzel a filmalkotással egész generációk szívébe belopta magát: egyszerre volt elbűvölő, játékos és mégis rendkívül mély. Ez a mozi nemcsak nevetést hozott a nézőknek, hanem egy kis romantikus vonzalmat is keltett Darvas Iván iránt.

1955-ben a "Budapesti tavasz" című háborús filmben Darvas József egy új, komolyabb tónust hozott a vászonra. Megmutatta, hogy nem csupán a könnyedebb szerepekkel van harmóniában, hanem a mélyebb, súlyosabb karakterek megformálásában is otthon érzi magát – ez a kettősség végigkísérte egész pályafutását. A hatvanas évek során egyre több emlékezetes filmnek lett a részese, köztük a Kosztolányi regényének filmes adaptációja, a "Pacsirta", ahol a csendek kifejezőereje legalább annyira hatott, mint a kimondott szavak. Ugyanebben az időszakban készült el a "Mit csinált a feleséged 3-tól 5-ig?", amelyet a vele egyidős Makk Károly rendezett, és amelyben ismét megcsillan Darvas finom humorérzéke. 1966-ban két történelmi alkotás következett: az "Egy magyar nábob" és a "Kárpáthy Zoltán". Jókai örökérvényű figurái életre keltek a vásznon, és Darvasban ott volt az a különleges nemesi tartás, amelyet nem lehet tanulni, csupán sugározni. Emlékezetes alakítást nyújtott az "Hideg napok" című filmben is, ahol egy erkölcsi válságba került katonatisztet játszott. Kovács András rendezte alkotás az 1942-es délvidéki vérengzés tragikus eseményeit dolgozza fel, visszafogott, de mégis gyomorba vágó módon. Darvas játékának finomsága és árnyaltsága révén karaktere, Zoltán százados, a hallgatás és az önigazolás mögött fokozatosan feltárja belső vívódását, ahogy a háborús bűnök súlya egyre inkább elviselhetetlenné válik.

A "Hideg napok" a magyar filmművészet egyik mérföldköve, amely mélyen foglalkozik a kollektív felelősségvállalás és a történelmi emlékezet problémáival. Darvas Iván ebben a filmben is megcsillogtatta rendkívüli tehetségét, olyan legendás partnerekkel együtt, mint Latinovits Zoltán, Szirtes Ádám, Bara Margit, Major Tamás, valamint a fiatal tehetség, Szilágyi Tibor. Egy másik emlékezetes háborús film, A tizedes meg a többiek, Keleti Márton rendezésében, a háború utáni túlélők mindennapjait mutatja be, gyakran humorral átszőve, mégis mélyen emberi és magyaros módon. Darvas itt egy lecsúszott arisztokratát formál meg, miközben a filmben olyan kiemelkedő színészek szerepelnek, mint a címszereplő Sinkovits Imre és a házicselédet megformáló Major Tamás. Keleti Márton nevéhez fűződik az 1967-es Tanulmány a nőkről című filmvígjáték is, amely szintén ragyogó színészgárdát vonultat fel. Itt Darvas mellett olyan neveket találunk, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Kiss Manyi, Bodrogi Gyula, Venczel Vera, Páger Antal, Básti Lajos és Várkonyi Zoltán. A film egyik legismertebb dala, Fényes Szabolcs "Szeretni bolondulásig" című örökzöldje Latinovits lenyűgöző előadásában csendül fel. E párhuzamos időszak alatt készül el az Egy szerelem három éjszakája musical filmváltozata, amely lírai mélységgel és fájdalmas szépséggel ábrázolja a szerelmet. Darvas Boldizsár apostol szerepében ismét bizonyítja, hogy a szerelem és a szenvedés határvonalán micsoda erővel képes játszani, miközben Sinkovits és Latinovits is a másik két apostolt formálja meg. Talán mondhatnánk, hogy a tehetség találkozása itt nem túl nehéz feladat.

Elérkezünk ahhoz a filmhez, amely nem csupán a magyar közönség figyelmét ragadta magával, hanem a nemzetközi porondon is jelentős visszhangot keltett. Ez a Makk Károly által rendezett Szerelem, ahol Törőcsik Marival közösen olyan mély és emberi történetet mesélnek el, ami a magyar filmművészet egyik kiemelkedő állomásává vált. Darvas Iván játéka rendkívül visszafogott és elegáns, ugyanakkor szívmelengető erővel bír; egy olyan alakítást nyújt, amely minden színész számára ideális cél lehet. Ráadásul Darvas ebben a filmben szinte önmagát alakítja, és amikor a börtönben a börtönőrt cigarettáért küldi, a férfi meglepetten mered rá. Mintha a múlt egy újraélése történne.

A művészet folyamatosan megújuló csodái között Szerb Antal szürreális és ironikus univerzuma kiemelkedő helyet foglal el. A Pendragon legenda olyan eleganciával és könnyedséggel vonja be az olvasót, hogy a történet minden fordulatához egy angol úriemberes mosoly is társul. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 1989-es Hét akasztott című tévéfilmet sem, amely az orosz forradalom egyik legdrámaibb és legmegrázóbb időszakát idézi fel. A film középpontjában hét halálra ítélt forradalmár áll, akiknek az utolsó napjait követhetjük nyomon, miközben szembesülnek a közelgő kivégzés elkerülhetetlenségével. A történet nem csupán a politikai ideológiákról szól, hanem sokkal inkább az emberi lélek mélységeit kutatja. A szereplők belső vívódásait, hitét, félelmét és emberi tartását vizsgálja, ahogy különböző személyiségek reagálnak életük végső pillanataira. Különösen megrendítő jelenet, amikor Darvas Iván és Temessy Hédi házaspárt formálva búcsúznak kivégzésre váró fiuktól, akit Kaszás Attila alakít. Ekkor a dráma nem a hangzatos kiáltásokban, hanem a csendben, az elfojtott fájdalmakkal teli pillanatokban rejlik. Ez a jelenet nem csupán egy színészi bravúr, hanem Darvas Iván emberi arcát is megmutatja: azt a belső tisztaságot, amely minden szerepében megnyilvánult, legyen szó klasszikus hősökről vagy megtört lelkekről. Az elkerülhetetlen vég elfogadása és az emberi tartás megjelenítése teszi ezt a filmet igazán maradandóvá.

Az idős Darvas Iván arca mély gondolatokkal telítődött, tekintete kifejező mélységekbe merült, és hangjában már ott bujkált az a fajta béke, amit évtizedek tapasztalata érdemel ki. Az idő múlásával egyre hitelesebb és igazibb lett, nem törekedett arra, hogy fiatalosnak tűnjön – sokkal inkább arra, hogy önmaga maradjon. Éppen ezért volt különösen megkapó látni őt idősebb korában is. Darvas Iván utolsó nagyjátékfilmje, a Film..., Surányi András rendezésében készült, Mészöly Miklós azonos című kisregénye alapján. Ez a drámai mű az idős házaspár utolsó óráit ábrázolja, feleségét pedig Temessy Hédi alakítja, aki a 2001-es filmszemlén a legjobb női alakítás díját is elnyeri. A film a csendes elmúlás és az emberi méltóság érzékeny és mélyreható bemutatása. 2003-ban Törőcsik Marival közösen szerepel a Szerelem folytatásaként számon tartott Egy hét Pesten és Budán című Makk-filmben, amely a múlt és a jelen találkozását méltósággal és visszafogott líraisággal meséli el. Darvas mindig azokat az értékeket hozta magával, amelyek belőle áradtak: méltóságot, humort, intelligenciát és azt a jellegzetes "darvasi pillantást", amelyről messziről tudni lehetett, hogy ez nem csupán színészet, hanem a mesterségből született művészet.

Darvas Iván nemcsak a színpadon, hanem a filmvásznon is megmutatta, mit jelent: embernek lenni a szerep mögött. Száz év telt el a születése óta, de van, amit nem lehet elfelejteni. Mert ő nem csupán szerepeket játszott el, történeteket mesélt a szemével, fájdalmakat suttogott a hallgatásban, és világokat épített fel néhány mozdulattal. Ugyan 18 éve halott már - és mégis él. A vásznon, a szavak között, a csendekben. Mert aki így tudott nézni, játszani, hallgatni - az örökre itt marad velünk.