A modern kor egyik legkiemelkedőbb szentjeként ismert személy tragikus módon higanymérgezés következtében távozott az élők sorából.
A Paris-Saclay Egyetem igazságügyi patológus professzora, Philippe Charlier toxikológiai vizsgálatokat végzett Lisieux-i Szent Teréz hajszálain, melyből kiderült, mi okozta valójában a szent halálát.
Lisieux-i Kis Szent Teréz karmelita rendi római katolikus apáca volt. 1923-ban boldoggá, majd 1925-ben szentté avatták. X. Piusz Pápa a modern idők legnagyobb szentjének nevezte.
Lisieux-i Szent Teréz, a francia származású szent, 1873-ban látta meg a napvilágot az Alençon városában. Családja sorsa tragikus fordulatot vett, amikor édesanyja korán elhunyt, így a család Normandiába, Lisieux városába költözött. A fiatal Teréz mindössze 8 esztendős volt, amikor a Notre Dame du Pré bencés iskolába kezdett járni. Ekkoriban szenvedélyesen merült el a könyvek világában, különösen Jeanne d'Arc (Szent Johanna) izgalmas történetei ragadták meg a fantáziáját. Közben nővére, Pauline, a karmelita kolostor életét választotta, de Teréz, a fiatal életkor miatt, nem követhette őt ezen az úton. 11 éves korában azonban súlyos betegség nehezedett rá, és az orvosok kétségbeesetten keresték a megoldást. Betegágyán egy Mária-szobor állt, amelyhez testvérei könyörögtek Teréz gyógyulásáért. Csodával határos módon másnapra a lány tünetei teljesen eltűntek, ami mély hatással volt családjára és környezetére.
Felgyógyulása után, 13 évesen, mindössze két hónap alatt 1949 Jézusért hozott áldozatot számolt össze. 1886 karácsonyán élte át a megtérést. Eközben másik két nővére is belépett az apácarendbe, az ő kérését a kolostor elöljárója életkora miatt azonban ismét elutasította. Ekkor apjával közösen Rómába zarándokoltak, ahol XIII. Leó pápa közbenjárására és diplomáciai lépések sorozata után 1888 áprilisában beléphetett a Lisieux-i Kármelbe. Ettől kezdve rengeteg feladatot látott el a renden belül, ápolta beteg édesapját, sőt verseket, színdarabokat, és saját önéletrajzát is írta.
1897-ben súlyos betegség sújtotta, amely állandó gyomorfájással, lázzal és hányással járt. Négy hét hosszú gyengélkedés után, mindössze 24 éves korában távozott az élők sorából. E tragikus esemény körülményeit vizsgálta Philippe Charlier, a Paris-Saclay Egyetem igazságügyi patológus professzora.
A szent hajszálait Dániába szállították, ahol egy professzor és dán kollégája közösen végezték el a szükséges vizsgálatokat.
Kiderült, hogy Szent Teréz halála előtt higanymérgezésben szenvedett, amit a mérések két jelentős higanycsúcsának kimutatása is alátámasztott. Ennek hátterében az áll, hogy a 19. század végén a higanyt széles körben alkalmazták különféle fertőző betegségek kezelésére. Az orvosa valószínűleg a legjobb szándékkal járt el, ám a kezelés végül csak súlyosbította a helyzetet. Bár a tuberkulózis végzett vele, a higany adagolása felgyorsította a betegség lefolyását, és ezzel Szent Teréz sorsa drámai módon megpecsételődött.
