A "Jó Hely" nem feltétlenül mindenkinek való, vagy talán csak a helyzet olyan elképesztően abszurd, hogy nehezen felfogható? Mindenesetre én teljesen beleszerettem ebbe a sorozatba – a véleményem szerint zseniális!

Az "A Jó Hely" című sorozat nem egy friss darab, hiszen már 2016-ban debütált, de mégis kiválóan tükrözi a mai, folyamatosan változó erkölcsi tájat. Eleinte talán egy egyszerű vígjáték benyomását kelti, ám valójában sokkal mélyebb és összetettebb a cselekménye, mint első blikkre tűnik. A történet folyamán folyamatosan kihívások elé állít minket, felforgatva az addig kialakított elképzeléseinket, és gyorsan rávilágít arra, hogy a dolgok gyakran nem azok, aminek látszanak.

Ember legyen a talpán, aki végigböngészi és megszereti ezt a sorozatot! Igaz, hogy tele van nevetéssel, de...

Mert ez a limonádé nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ezt már említettem, és még többször is meg fogom említeni, hogy ebben a sorozatban minden bonyolultabb, mint ahogy első pillantásra tűnik.

A Michael Schur, a "The Office" és a "Brooklyn Nine-Nine" alkotója által életre hívott sorozat egy meglehetősen szokatlan és szórakoztató premisszával indul. Eleanor Shellstrop (Kristen Bell) egy várószobában nyitja ki a szemét, és szinte azonnal behívják a "rendelőbe". Itt találkozik Michael-lal (Ted Danson), aki közli vele a megdöbbentő hírt: a nő már a túlvilágon van. Ám, mint kiderül, Eleanor példátlanul önzetlen földi életének köszönhetően – jogvédőként és aktivistaként – a Jó Helyen élvezheti örök nyugalmát, egy idilli, minden vágyát teljesítő környezetben.

Minden a legjobban alakul, ahogy Eleanor lépésről lépésre felfedezi új otthonát. Az új környezetében nemcsak a házát ismeri meg, hanem Chidi-t is, akinek a jelenléte különösen megnyugtató (William Jackson Harper). Azonban van egy kis probléma: Eleanor valójában egy önző és ellenszenves személyiség volt életének során, és ezt az igazságot tudva...

A helyzet egyre zavarosabbá válik, és egyértelműen látszik, hogy valami nem stimmel, mintha egy apró porszem került volna a gépezet működésébe. E porszem nem más, mint Eleanor, akinek a jelenléte itt teljesen kifogásolható. Ebből fakadóan úgy dönt, hogy megpróbál beilleszkedni a környezetébe, és jó emberré válni, ahelyett, hogy felfedné a valódi okokat. Chidi, az etika professzor, mellé áll, és együtt nekilátnak, hogy felfedezzék, miként érheti el ezt a célt. Ám a dolog nem ennyire egyszerű; Eleanor számára folyamatosan hazugságokkal kell megágyaznia a jónak vélt viselkedésének, ami egy komoly filozófiai ellentmondásra világít rá. Végső soron lehet-e igazán jó ember az, aki kénytelen hazudni a saját fejlődése érdekében? Az összes kihívás és ellentmondás ellenére Eleanor elhatározta, hogy megküzd a helyzetével, és megpróbálja megtalálni a helyét ebben a zűrzavaros világban.

Szomszédjukban lakik Tahani, aki Eleanor kis házikójával ellentétben, egy kastélyt kapott a túlvilágon. A személyiségével kapcsolatban nála is rezeg a léc annak tekintetében, hogy valójában mennyire jó ember is ő, hiszen beképzelt, kérkedő, felvágós személyiség. Az ő lelki társa pedig Jianyu, a szótlansági fogadalmat követő buddhista szerzetes.

Tahaniról kiderül, hogy a szülei sosem támogatták, és mindig a családban ő volt a megvetett figura, míg testvére, Jianyu, a család kedvence. Azonban Jianyu valójában nem más, mint Jason Mendoza, egy kisstílű, butácska bűnöző, akit szintén nem a legjobb környezetbe helyeztek. Jasonnek elege van abból, hogy folyamatosan maszkot kell viselnie, és hogy nem lehet önmaga; ez az identitásprobléma már régóta kíséri az életét.

A főszereplők egy különös világban navigálnak, ahol az események váratlan fordulatokat vesznek. Az első évad végére Eleanor egy olyan felfedezést tesz, amely gyökeresen megváltoztatja a körülötte lévő valóságot. Ezt követően a történet egy izgalmas menekülős játékká alakul, ahol a karakterek - Elianor, Chidi, Jason és Tahani - különböző értékelési rendszereken keresztül próbálnak megfelelni a Jó Hely elvárásainak. A jó és a rossz határvonalai elmosódnak, és a nézők izgatottan követhetik, hogyan birkóznak meg a szereplők a kihívásokkal, miközben saját értékrendjüket is folyamatosan újraértékelik.

Michael egyre inkább csalódott a körülötte zajló események alakulásában. Minden nap úgy érezte, hogy a világ egyre inkább elveszíti a fonalát, míg négy különös figura – mindannyian sajátos, furcsa történetekkel a hátuk mögött – egy őrült kísérlet szorításában próbálják meg felülmúlni önmagukat. Folyton újra és újra nekifutnak, hogy bebizonyítsák, a jóság még nem múlt el teljesen, és hogy a sorsuk nem a kudarcban rejlik. A négy szerencsétlen mindegyike egyedi karakter: van köztük a túlzottan optimista ábrándozó, a magányos, zárkózott zseni, a szkeptikus humorista, aki minden helyzetet viccel próbál oldani, és a hűséges barát, aki mindig ott áll mellettük, bármi történjen is. Közösen küzdenek, hogy megtalálják helyüket a világban, miközben Michael folyamatosan keresgél, hogy hogyan tudná megváltoztatni a saját sorsát.

Az "A Jó Hely" igazi kincsesbánya, tele rejtett utalásokkal és háttérviccekkel, amelyeket még az első évad alatt sem könnyű felfedezni, főleg ha az ember éppen mosogatás vagy vacsora közben nézi. Azonban a második évadtól kezdve a sorozat egyre mélyebb és elgondolkodtatóbb irányt vesz, és olyan érzelmi mélységeket tár fel, hogy egyszerűen lehetetlenné válik, hogy ne figyeljünk a képernyőre.

A sorozat négy évadon át tartó kalandja igazi különlegesség volt. Az első évad egy hatalmas kísérlet keretében bontakozott ki, melyben Eleanor és a többi szereplő, a hamis Jó Hely lakói, próbálták felfedezni a körülöttük lévő világot. A második évad nyitó epizódjában azonban Michael, a szórakozott tervező, 802 alkalommal újraindítja a kísérletet, minduntalan törölve a lakók emlékeit. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy mit is fogok nézni a következő négy évad során, hiszen bár...

mégiscsak, ekkor még csaknem 40 epizód várt rám, és fogalmam sem volt, hogy ebből mit lehet még kihozni.

Michael, az építész, a történet szempontjából messze több, mint csupán egy túlvilág megalkotója. Ő az, aki a lakók sorsát irányítja, mégis számos hibát követett el, amelyeket folyamatosan próbál helyrehozni, ám egyedül nem boldogul. A balul sikerült kísérlet következményeként, amely során a szereplők felfedezték az átverést, a helyzet egyre kilátástalanabbá válik számára. A hurok egyre szorosabbra feszül a nyaka körül. Kényszerű szövetség alakul a démon és négy ember között, akik együtt próbálnak megtalálni egy kiutat ebből a reménytelen helyzetből. Az együttműködésük nemcsak a túlélésükért folytatott harc, hanem egy mélyebb önismereti utazás is, ahol a múlt hibái és a jövő lehetőségei találkoznak.

Megérkezik a mindent eldöntő bíró, Mphaya Rudol, akinek jelenléte mindent megváltoztat. Szereplőink a valóság és a túlvilág határvonalán bolyonganak, miközben a Rossz Hely démonai és imperfekt hőseink között izgalmas macska-egér játék bontakozik ki. Michael, a kalandor, útközben barátságot köt az emberekkel, míg Janet, a mindentudó információs adatbázis emberi megtestesüléseként (D'Arcy Carden) folyamatosan újraértelmezi önmagát a végtelen újraindítások következtében – és egyre meglepőbb irányokat vesz.

Sokszor gondoltam arra, ennyi és nem több, sokszor voltam ÉN zavarban a szereplők helyett,

Ilyen alkalmakkor mindig akadt egy olyan mondat vagy esemény, ami teljesen megfordította a filmről kialakult elképzelésemet.

Michael Schur, miután számos sikeres sorozatot alkotott, egy különleges lehetőséget kapott, hogy szinte bármilyen történetet megvalósítson a képernyőn. Választása egy négy évadon át gondosan kidolgozott vígjátékra esett, amely az élet egy alapvető igazságát tükrözi: mindannyian felelősséggel tartozunk egymásnak és a földön élő minden embernek, hogy mindent megtegyünk a jóság érdekében.

még akkor is, ha az érzelmeink felszínén nem érhető el azonnal. Még akkor is, amikor fájdalmat érzünk, és mi is bántani akarunk. Még akkor is, amikor semmit sem érzünk, és az elménk meggyőzött minket arról, hogy ha továbbra sem sem éreznénk semmit, az valójában nagyszerű lenne. Ennek a sorozatnak sikerült azt is elérnie, hogy ne érezzük kioktatónak. Az írók az összes potenciálisan szenteskedő párbeszédet hihetően komoly karakterekbe burkolták. Az édeshez rengeteg keserűség társult. A magasztos filozófiai eszmékhez viccek csapódtak.

A sorozat mondanivalója az, hogy az emberi létezés természeténél fogva nem lehet tökéletes. Mindenki elkövethet hibákat, és elkerülhetetlen, hogy néha rossz döntéseket hozzunk, még akkor is, ha a szívünk mélyén a helyes választ keressük. A baklövések része az életünknek, de ennek ellenére mindig érdemes nekivágni a próbálkozásnak.